Elég gyorsan haladtunk a történtek után, hamar átmentünk a Tűz országának határain, és végül a Tea Országának a határát súroltuk.
Kisame nyavajgása, és az én hasam korgása miatt végül megálltunk a határtól nem messze eső kisebb városban, ami ha jól tudtam, egy kereskedő város volt, bár nem volt kikötője, mint a Wasabi Kikötővárosnak.
A választás egy kis teaházra esett. Persze én húztam a számat, de pont leszarta a két férfi. Helyet foglaltunk az egyik sarokban, majd a szerény étlapot kezdtük el átnézni.
Én omusubi-t rendeltem, Kisame valami rákos garnélás tálat, Itachi pedig miso levest. A két jómadár egy-egy pohár zöldteát is rendelt az étel mellé, de én világosan a tudtukra adtam, hogy nem szeretem a teát.
-Ha holnap korán indulunk, körülbelül dél fele már odaérünk. -helyezte kédelembe magát a cápa. Egy idősebb, kissé pufóka néni hozta ki a rendelésünket, és láthatóan megijedt Samehadától, és Kisame kinézetétől.
Gyorsan elénk tette a rendelteket, majd hamar el is iszkolt, gondosan ügyelve arra, hogy minél nagyobb ívben kikerülve a kék bőrűt és a fegyverét.
Szótlanul neki álltunk enni, és egész idő alatt továbbra is így volt. Beszédes társaság.
Fizettünk, majd kerestünk egy fogadót, ahol meghúzhatjuk magunkat estére. Végre külön szobában lehettem Kisametól, meg persze Itachitól, bár az utóbbinak annyira nem örültem.
Ugyan nem válaszolt a kérdésemre, de már nem is kellett. Tudtam a választ.
Együtt haladtunk a szobáink felé, hiszen az enyém pont az övék mellett volt. Az ujjamon lóbáltam azt az egy kulcsot, majd elköszönve tőlük magamra zártam a szoba ajtaját. Az volt a tervem, hogy veszek egy fürdőt, és körül nézek kicsit a környéken révén, hogy még soha nem voltam a Tea Országában.
Megengedtem magamnak a meleg vizet, majd neki álltam levetkőzni. Azonnal beszálltam a kádba, és jólesően felsóhajtottam. Végre le tudtam mosni magamról a sok piszkot. Nyakig elfeküdtem a vízben, majd felemelve a kezemet, a vizet kezdtem el nézni, ahogy lassan, apránként lecsöppen, vissza a fürdővizembe. Teljesen elkábultam a meleg hatására, a testem pedig kiázott. Kiszállva a kádból úgy festettem, mint egy vénember, vagy mint akit áztattak egy dobozban.
Magamra csavartam a törölközőt, és az ágyhoz mentem, hogy kivegyek egy tiszta pólót, és egy rövid nadrágot. A rendes ruhámat kimostam amennyire azt tudtam, és kiterítettem a fürdőszobában lévő kis drótra.
Mikor vettem volna le a törölközőt, valaki kopogtatott az ajtón. Közelebb lépkedtem, és a kezemet a kilincsre raktam.
-Ki az? -kérdeztem, várva a válaszra.
-Beszélnünk kell. -hallottam meg egy ismerős hangot a faajtó másik feléről. Azonnal elfordítottam a kulcsot a zárban, és kitártam előtte az ajtót. Belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.
-Mit szeretnél? -léptem vissza az ágyhoz, és készültem volna átvedleni.
-Nem direkt volt. -mondta halkan, hangja kissé idegesen csengett.
-Te meg miről beszélsz? -néztem felé felvont szemöldökkel.
-A csókról. -mondta olyan komolysággal, hogy egy pillanatra meg is ijedtem.
-Hogy lehet egy csók nem direkt? -vágtam értetlen arcot egyből.
-Nem szeretném, hogy félre értsd a tetteimet. -lépett közelebb hozzám. Arca rezzenéstelenül vizslatott engem.
ESTÁS LEYENDO
A fonál, mely összeköt minket - Uchiha Itachi
Romance''Minden tönkre ment, ahogy elmentél. Kiléptél az életemből, egy szó nélkül. Ott hagytál a tűzben, elégni. Visszalöktél a mélybe, ahonnan majdnem, hogy sikerült kihúznod. Gyűlöllek, de ugyan akkor szeretlek, hisz egykor te voltál a mindenem. Nehéz b...
