The fallen angel

2. fejezet

Elökerestem a mobilom, és felhivtam Monica-t, a legjobb barátnömet.

-Szia, csajszi, mi a helyzet?-hallottam izgatott hangját a telefonból, miközben ledobtam magamat az ágyra, és elkezdtem azon elmélkedni,hogy miért ilyen szar az életem.

-Szia, drága, beszélnem kell veled, azonnal.-fogtam rövidre.

-Mi a baj, szivi? Tudod, mit? Gyere le a Starbucks-ba, az asztalunkhoz, ott megbeszéljük.-hallottam barátnöm hangját.

-Oké.-mondtam, és már le is tettem.

Lementem a földszintre, megkerestem a farmerdzsekim és felvettem a fekete converse-emet.

-Te meg hová mész?-hallottam Annabelle sápitó hangját a konyha felöl.

-Semmi közöd hozzá.-mordultam rá.

-Apa szerint többet kéne eggyütt lenned velem.-okoskodott továbbra is.

-Hát, nekem éppen elég belöled annyi, amennyit most látlak, még sok is.-mosolyogtam rá.

-Lehet, hogy nem mondták, de nem csak egy iskolába, hanem egy osztályba is fogunk járni.Én a te helyedben barátkoznék magammal, mert ahogyan te is tudod, nagyon népszerü vagyok.-vinnyogott továbbra is.

Hogy mi van??? Ezzel a szerencsétlennel még egy osztályba is kell lennem?? Ez nem lehet igaz...Nem volt tovább mondanivalóm, igy hát becsaptam az ajtót, és elindultam a barátnömhöz, a megbeszélt helyre.

-Helló, csajszi,csak hogy ideértél.-köszönt rám Monica, ahogy beléptem a kávézó ajtaján.

-Minden oké? Remélem, nincs nagy baj.-mosolygott rám kedvesen, miközben leadtam a rendelésemet, majd az asztalhoz sétáltunk.

-Á, igen csak az életem szarabb, mint eddig volt, de ezt már megszoktuk.-nevetgéltem kinosan, miközben leültünk.

Monica volt az egyetlen személy, aki mindig velem volt.Akkor is, amikor anyu elvált, majd amikor meghalt a nagyim, és akkor is, amikor egy család lettem egy faszfejjel, meg egy utolsó kis ribivel. Olyan nekem, mintha a növérem lenne, és mindig tud szolgálni valamilyen megoldással, ez mellett hihetetlenül kattant, akárcsak én.Közben kihozták a rendelésünket.

-Nah, mesélj, hallgatlak.Egyébként este buli lesz, gyere el, legalább felszabadulsz egy kicsit.-kacsintott rám, miközben mindketten belekortyoltunk a kávénkba.

Ezután elmeséltem neki mindent, amit ö szótlanul végighallgatott.

-Szerintem nyirjuk ki a kis kurvát.-mondta tök komoly képpel.

-És ezt még is hogy tudjuk majd ugy csinálni, hogy ne gyanakodjanak rám?-kérdeztem, szintén komoly képpel.

-Ez tényleg hülyeség, várj, kitalálok valami mást...Megvan...készitsd ki idegileg a szüleidet...minden nap buli, más pasi, és szeptemberre már el sem akarnak küldeni.-tapsikolt örömében barátnöm.

-Ez jó ötlet, tényleg, nagyon tetszik.-nyomtam hatalmas puszit az arcára.

-És, mivel kezdjük?-kérdeztem teljesen feldobódva az ötlettöl.

-Mondjuk, most azonnal elindulunk a plázába, veszünk jó sok dögös rucit, azután ma este elmegyünk abba a buliba, amiröl beszéltem. Na, mit szólsz?-lelkesedett, közben rájöttem arra, hogy ha ö nem lenne nekem, már egészen biztosan egy közeli pszichiátrián végeztem volna.

-Rendicsek.-kacsintottam, és már kint is voltunk, majd a pláza felé vettük az irányt.

Rengeteg ruhát vettünk. Szigoruan, csak bulizósakat, amiknek volt egy kis kurvás beütésük is.Elmentünk fodrászhoz is, ahol a hosszu, szöke hajam egész alját sötétvörösre festették.Nagyon klasszul nézett ki. Ugy voltam vele, hogy ha még sem jön össze a tervünk, legalább életem legjobb nyarát tölthetem el a legjobb barátnömmel. Az idö hamar elröppent, igy hazamentem, hogy még legyen idöm elkészülni a bulira.

-Jézusom, hogy nézel ki?-nyitott hisztérikusan ajtót a mostohaapám.

-Semmi közöd hozzá, te nem vagy az apám, nekem nincs apám.-kerültem ki, totál nyugodtan.

-Egyébként, ma este elmegyek bulizni, ugy is mindig azon nyivákoltatok, hogy sohasem hagyom el a házat.-tettem még hozzá.

Ez igaz volt. Egész évben ki se tettem a lábamat a szobámból. Folyton csak hangosan zenét hallgattam, mert nem voltam kiváncsi egyikükre sem, még a saját anyámra sem.

Felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam a rádiómban a The pretty reckless-töl a make me wanna die-t, a kedvenc számomat. A hangeröt a maximumra tekertem, igy kezdtem készülödni a bulira.Egyszercsak egy hisztériás liba benyitott a szobámba, miközben csak bugyi, meg melltartó volt rajtam.

-Letekernéd a hangot erröl az ordibálásról? Éppen relaxálni szeretnék. Uristen, te meg hogy nézel ki??-sipitozozz Mrs. megtestesült tökéletesség.

Hát igen...egy kicsit mindenkinek elfelejtettem szólni arról, hogy bökettem egy köldök piercing-et, és hogy varrattam két tetoválást, egy stay strong feliratot a bal bordáimra, és egy born to dance feliratot a két lapockám közé.Ezt még akkor csináltattam, amikor anyu összejött azzal a féreggel. De hát senki sem tökéletes, nem igaz?

-Mer? Mi bajod van?-szóltam neki, és már elöre örültem, hogy ezzel is kihuzom náluk a gyufát.

-Anyuci mondta, hogy én is veled megyek abba a buliba, akár tetszik, akár nem.-azzal diadalmasan kisétált a szobámból.

-Gyere csak, az ajtóból sikitva fogsz hazafutni.-kiáltottam utána.