The fallen angel

9. fejezet

Matt, vagy ki is az a fazon, szívélyesen betessékelt.

-Jaj, angyalom, kerülj csak beljebb! Elragadóan festesz, mint mindig!-kacsintott, majd széles, kaján vigyorra húzta száját.

Szemforgatások közepette beléptem. A terem hatalmas volt, közepén egy megterített asztallal. Az asztalon rengeteg étel volt, húsok, meg köretek és sok desszert is. Körülbelül egy hadseregnek is elég lett volna.

-Remélem éhes vagy, gyönyörűm!-vigyorgott ismét.

Ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni:

-Nem, kössz,épp most ment el az étvágyam!-vágtam oda neki kapásból.

Ő nem zavartatta magát, és belecsípett egy nagyot a fenekembe...AZ ÉN FENEKEMBE! Azt hittem, hogy menten lekeverek neki kettőt... -.-

-Úgy imádlak, kis harci cica!-húzott nagyon durván magához, mire én teljes erőmből ellöktem magamtól, ám alig lépett hátra pár lépést. Ismét Liam jutott eszembe.....hogy bárcsak itt lenne....hogy csak gyengéden magához ölelne, és belesúgná a fülembe, hogy: nem lesz semmi baj...

A gondolatmenetemből ismét ez a féreg rángatott ki.

-Na, figyelj angyalom, elmondom a szabályokat. Az első: most szépen leülsz, és eszel mellettem. A második: szót fogadsz szépen. És a harmadik: vegyél egy kicsit vissza, mert igaz, hogy szeretem a vadmacskákat, de azért ne nagyon légy butus.-elkerekedett szemekkel hallgattam végig az álmodozásait. Ám sajnálatos módon a keze valószinűleg beleért a bilibe, mert szép rendesen, szokásomhoz híven visszapofáztam neki:

-Na idefigyelj, te szerencsétlen! Nekem te ne dirigálj, mert nincs hozzád semmi közöm, és neked se hozzám! Nem érdekelnek a hülye elvárásaid, nem érdekelsz te sem. Ha nem tetszik, akkor nyugodt szívvel kidobhatsz, megértetted?!-dühösen ordibáltam vele, majdnem el is estem a nagy kiabálásban.

De ő csak kinevetett, majd fogta magát, és nagyon durván megragadta a karomat. Magához szorított, majd olyan durván belenyomta a nyelvét a számba, hogy elkezdtem köhögni, és majdnem megfulladtam. De ez nem volt neki elég. Gonosz szemeiben láttam a csillogást. Megragadott ismét, majd lekötözött egy székbe, amíg ő eszik. Meglepetésemben meg sem szólaltam, valószinűleg sokkhatás ért, vagy mit tudom én...

Ismét kaján vigyorra húzódott a szája. Már előre tudtam, hogy ez nem jelent jót, de még nem tudtam, mit akarhat. Nem kellett sokáig várnom, ugyanis az egyik kezével megfogta az egyik térdemet. Megijedtem, és ugrottam egy kicsit. Azaz csak szerettem volna, mivel ez a senkiházi kikötözött a székhez, úgyhogy örültem, hogy még levegőt kapok.

A keze feljebb csúszott, egészen a combomig. Ezt már nem bírtam tovább, hangosan rákiáltottam, miközben alrébb mentem, amennyire csak tudtam:

-Na jó, ebből most már elég legyen, te szemétláda! A kutya se engedte meg, hogy fogdozz! Vedd le az undorító kezedet a combomról, most azonnal!-ordibáltam ismét teli torokból.

-Jó szivi, én próbáltam hozzád romantikusan közelíteni, de úgy látom, neked ez nem jön be!-felállt, majd elvágta a köteleket, amikkel az előbb a székhez kötözött.Azt hittem, hogy lesz annyi esze, és elenged, de sajnos nem ez történt. Nagyon nem...

-Hé, te meg mi a fenét művelsz?!-sikítottam, miközben felkapott egy nagy lendülettel, és kivitt az étkezőből. Hiába próbáltam ütni, csípni, harapni, mintha meg se érezte volna.

Egy ajtó elé érkeztünk, amit berúgott, tiszta erőből, és kidőlt az ajtó. Otthon van, engem nem zavar...

Bevitt a szobába, majd ledobott az ágyra. Elkezdett vetkőzni. A legrosszabbra számítottam. Akaratlanul is patakzottak a könnyeim. Nem volt erőm, úgy éreztem magamat, mint egy felmosórongy, amit ledobtak egy sarokba.

-Na, azért nem vagyok ennyire rossz!Az előző lányok mind élvezték, nyugi! Neked is tetszeni fog!-suttogta a fülembe. Elkapott a hányinger, ám ekkor beleharapott az alsó ajkamba,majd elkezdett vetkőztetni. Hiába próbáltam kiszabadulni, vagy legalább félrelökni, nem sikerült. Letépte a ruháimat, majd mohón végigmért. Elkapott az undor. Erőt vettem magamon, és tiszta erőből pofonvágtam.

A szája felrepedt. Elvigyorodott, majd durván magához rántott. A teljes életem lepörgött előttem egy szempillantás alatt, ám ekkor valami elvonta a figyelmét. Pontosabban, inkább valaki...