The fallen angel

14. fejezet

Vagy 10 percig álltunk ott a szoba közepén egymást átölelve. Végül megpróbáltam óvatosan ellökni magamtól, de Harry kezei még mindig erősen szorítottak. Azon gondolkodtam, hogy most mi a francot csináljak, hogy elengedjen, mire Harry lazított a szorításán, és elengedett.

-Sajnálom, hogy megint rádnyomakodtam.-szólt hozzám halkan. Szemei az elfojtott vágytól csillogtak, de megígérte, hogy nem csókol meg ismét. Bíztam benne.

-Semmi gond, megértelek. Biztosan nagyon nehéz lehet neked, hogy itt kellett felnőnöd, ezen a helyen.-próbáltam egy kicsit más irányba terelni a témát.

-Hát, nem volt könnyű. De ahhoz, hogy szivárványt lássunk, tűrni kell az esőt is.-ahogy kimondta, ledobta magát az ágyamra, és próbált annyira lazának tűnni, amennyire csak az ilyen helyzetekben lehet.

-Átnézzük a könyveket, hátha találunk bennük valami használhatót?-fordultam felé mosolyogva.

-Neked bármit, hercegnőm,-itt elpirult, majd folytatta-de mit is keresünk tulajdonképpen?

-Bármit, ami harchoz köthető, és az én javamra válik. Nem akarok háborút, csak vissza akarom kapni a családomat, és hazamenni. Itt akarom hagyni ezt a házat, és soha többé nem akarok visszajönni ide.-mondtam ki hangosan, de a végén meg is bántam.Talán most Harry azt hiszi, hogy soha többé nem akarom látni? Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve még hozzátettem:

-De téged nem szeretnélek itthagyni. Szeretném, ha velem jönnél.-mosolyodtam el, és közelebb léptem hozzá. Leültem mellé az ágyra, és úgy fürkésztem gyönyörű szemeit.

-Ugye tudod, hogy nem tudok uralkodni magamon a közvetlen közeledben?-súgta a fülemben, miután közelebb hajolt, és eltűrte a hajamat a fülem mögé.

Megfogtam mindkét kezét, és határozottsággal teli tekintettel szemeibe néztem:

-Bízom benned, tudom, hogy tudsz magadon uralkodni. Tudod miért tudom, Harry? Mert fontos vagyok neked, és nem akarsz engem megbántani. És ezen kívül te is ugyanúgy ki akarsz innen jutni, mint én. Ezt máshogy nem tudjuk megoldani, eggyütt kell dolgoznunk, és minél hamarabb megoldást kell találnunk. úgyhogy lássunk is neki!-nyújtottam felé egy könyvet, amit óvatosan ki is vett a kezemből. 

  Én is nekiálltam valami használhatót keresni egy másik könyvben. Vagy egy óráig lapozgattuk a varázskönyveket mindketten, de sajnos semmi használhatót nem találtunk. Olykor éreztem magamon Harry lopott pillantásait. Néha figyelmen kívül hagytam, máskor viszont ránéztem, és küldtem neki egy bátorító mosolyt.

-Azt hiszem, találtam valamit!-kiáltott fel hirtelen Harry. Már mindketten a negyedik könyvünknél jártunk.

-Tényleg? Mutasd gyorsan, mi az?-lettem azonnal izgatott, és próbáltam kivenni a könyvet Harry kezéből. De ő nem engedte.

-Hé, nyugi, mindjárt felolvasom.-kacsintott rám.-,,Ha egy ősboszorkány harcra kényszerül, a természet hűségesen mellészegül.˝

-Ez meg vajon mit jelent?- néztem értetlenkedve Harryre.

-Azt, amiért én egyáltalán itt vagyok.-jött izgalomba Harry.-tudod uralni az elemeket, drágaságom.-húzta széles vigyorra a száját.

-Hogy mit tudok? És mégis hogyan?-egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy hogy tudnék én ilyet csinálni.És a természet honnan tudja meg, hogy én bajban vagyok?

-Matt évekkel ezelőtt azért hívott ide, hogy ki tudjam neki fejleszteni azt a képességet, hogy uralja az elemeket. Aki képes erre, az a legnagyobb hatalom birtokába lehet a földön, mert bárhol képes a természetnek parancsolni. Te különleges vagy, mert úgy születtél, hogy erre képes vagy.-miközben izgatottan magyarázott, nem tudta elrejteni szélesedő mosolyát.

-Szóval...most...mit is fogunk csinálni?-próbáltam rájönni, de magamtól nem sikerült.

-Már azt hittem, soha nem kérded meg. Kimegyünk a küzdőtérre ezzel a könyvvel, és kipróbáljuk a leírt varázslatokat. Megtanulod használni őket, hogy majd harcolhass a jó cél érdekében.-Harry alighogy kimondta, már fel is állt, és kinyitotta nekem az ajtót.

Követtem őt végig a folyosón. Ahogy haladtam mögötte, észrevettem egy nyitott szobaajtót, ahol a kedves fodrász, Louis aggódó arcát fedeztem fel. Nem tudtam rájönni, mi bánthatja. Ekkor felém nézett, elmosolyodott és integetett. Visszamosolyogtam, de nem hagyott nyugodni a kíváncsiság. Valahogy meg kell tudnom, mi bánthatja. Hirtelen őt is meg akartam menteni. Kiértünk a küzdőtérre, és már alig vártam, hogy nekilássunk a gyakorlásnak.

-Rendben, állj be ebbe a rajzolt körbe a pálya közepén. Hunyd be a szemeidet, és érezd a természet energiáját, ami körülvesz. Amelyiket a legintenzívebbnek érzed, próbáld meg irányítani, a természet engedni fogja. Ezután használd, amire szeretnéd.-összekulcsolta kezeinket, és megszorította. Láttam az aggódást szemeiben, mert az enyémben felfedezte a félelmet.-Itt leszek veled, nem lesz semmi baj, megígérem.-mondta halkan, majd elengedte kezeinket.

Úgy tettem, ahogy Harry mondta. Behunytam a szemeimet, és meglepődtem, hogy mennyi energia vesz körül. Nem tudtam, melyik energia melyik elemhez tartozik, így próbáltam a legintenzívebbre koncentrálni. Hirtelen a kör, amiben álltam meggyulladt, és a hatalmas lángok a fejem tetejéig értek. Hallottam Harry kétségbeesett kiáltásait, de még mindig nem nyitottam ki a szemeimet. Ekkor óriási energiát éreztem a közelemben. Hagytam, hogy szétáradjon az egész testemben, hogy irányítani tudjam. Éreztem, hogy a szél az. Támadt egy ötletem. A szél segítségével meg akartam hallani, hogy Louis kivel beszélget, és hogy miért aggódik. Átadtam ezt az üzenetet a szélnek, ő pedig felém fújta a hangokat, de úgy, hogy csak én halljam őket:

,,...megígérted, hogy segítesz, ha új külsőt adok a lánynak! A húgom bajban van, meg fog halni miattad!...˝

Csak ennyit hallottam Louis párbeszédéből, mert utána elsötétült minden, és csak valami nagyon puha dolgot éreztem a fekvő helyzetben lévő mozdulatlan testem alatt.