The fallen angel

3. fejezet

Annabelle kiment a szobámból, igy hamar felöltöztem. Egy fekete, szük farmert, és egy piros csillogó toppot vettem fel, majd megkerestem a háromnegyedes riflédzsekimet, és lesétáltam az emeletröl. Ahogy a lépcsö aljára értem, megláttam Annabelle-t, akire elöször azt hittem, hogy egy élö barbie:rózsaszin tütü szoknya és rózsaszin nyakba kötös felsö volt rajta. Azt hittem, mindjárt sikitok. Komolyan igy akar velem jönni?? Nem barbie délutánra megyünk, hanem bulizni...te jó ég, engem nem fog igy szégyeniteni, akkor inkább majd kidobom fél uton az autóból...vagy ha ez nem jön össze, akkor letagadom.

-Viktoria, kérlek ülj le az asztalhoz.-szólt a nevelöapám, undor tekintetét rámemelve. Nem lepett meg, már megszoktam. Én itt csak egy mostoha voltam, Annabelle volt a tökéletes gyerek, anya a tökéletes feleség, én meg beleronditottam ebbe a képbe.

-Hát öhmm....ez nem fog összejönni, mert buliba megyek.-sétáltam az asztalhoz.

-Képzeld, Annabelle is megy veled abba a buliba, ám ö mégis jól nevelt lányhoz illöen leült, amikor kértem.-okoskodott továbra is.Komolyan, miért nem dobtak még ki innen, ha ez annyira elit osztály??

-Viktoria, elkészültél?-jött oda anya is. Jól tudta, hogy mennyire utálom, ha a teljes nevemen szólitanak. Mind hárman tudták.

-Hát ööö...igen, de nem sokáig, mert el fogok késni.-próbáltam meg nem összeveszni velük.Megint.

-Te igy akarsz jönni?-pofázott bele Annabelle is. Már kezdtem meglepödni, hogy eddig kussolt.

-Mert? Mi bajod van? Inkább te vegyél magadra valami normális göncöt.-nnah, eddig tényleg próbáltam nem összeveszni, de Annabelle kihuzta a gyufát.

-Viktoria, most azonnal kérj bocsánatot.-szólt rám anyu.

-Muszály mindig piszkálnotok?-kérdeztem, majd szemforgatva leültem.

-Azért hivtalak ide titeket, mert az egyik barátnöm átjön ma hozzánk vacsorázni a családjával.-kezdte anyu olyan izgatottsággal, mintha minimum az angol királynöt várnánk.

-És miért kell nekem is ittlennem?-érdeklödtem.

-Mert a barátnöm fia is veletek fog járni az ösztöl egy osztályba, és szeretném, ha megismerkedne veletek. Még csak nem rég költöztek ide.-folytatta.

Már csak ez hiányzott. Nem elég, hogy ösztöl minden egyes napom meg lesz keseritve ezzel a szerencsétlennel, de még anyu idehivja a nem tudom kit is, csak hogy még jobban tönkretegye az életemet.Óriási.

Csengettek.

-Ó, biztosan ök azok.-lelkendezett anyu, én meg csak reméltem, hogy nem a retardált barátnöm jöttát értem néhány seggrészeg haverja társaságában.

-Sziasztok, kerüljetek beljebb, már nagyon vártunk titeket.-invitálta be öket a mostohaapám, Dave.

Ha azt ök tudnák...

Leültek az asztalhoz, összesen négyen:anyu barátnöje, Emma, a férje John, az idösebb gyerekük, Aby, és a fiuk.....Liam.Komolyan, nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire jól nézett ki. Barna haj, gyönyörü, nagy barna szemek és olyan aranyos mosolya votl, hogy hihetetlen.... Ettöl függetlenül még lehet egy kretén, ezért nem is bámultam tovább, csak a szivemet fájditottam volna.

Bemutattak minket, én pedig szörnyen nagy erölködéssel is csak egy mosolyt tudtam vágni.Beszélgettek, én meg csak turkáltam a kaját, miközben azt vettem észre, hogy valaki bámul. Liam. Jó, mondjuk enyhén lengén voltam öltözve, de ahogyan rá néztem, aranyos és cuki mosolygást láttam töle. Azonban ahogy észrevettem, Annabelle mártotál rácuppant, ott csüngött rajta, és minden mondatán hisztérikusan röhögött. Szegény, nem akartam neki elmondani, mennyire sajnálom.

Éppen szólni akartam anyának, hogy igazán mennék már, amikor Liam megérintettea kezemet-nem tudom, hogy véletlenül-e, vagy direkt-és ez annyira meglepett, hogy feldöntöttem a narancslémet. Jellemzö.

Kimentem, hogy keressek valamit, amivel feltörölhetem, és ö utánam jött.

-Heló.-kezdte a beszélgetésünket, kicsit bátortalanul, ugyanakkor hihetetlenül aranyosan.

-Szia.-mosolyogtam vissza rá.

-A tesód mindig ilyen....

-Ostoba? Van, mikor rosszabb is, de ö nem a testvérem.-segitettem ki, de mondatom végére megfeszült az állkapcsom, és a kezemet is akaratlanul ökölbe szoritottam.

-Aha, értem. Figyelj, tudod, uj vagyok itt, és csak azt akarom kérdezni, hogy oda-e adnád a telefonszámod, hogy ha valami gáz van, vagy ilyenek...-kezdett el ismát egy mondatot. Mély hangja szinte simoggatta a fülemet.

-Elkérheted Annabelle-töl is...-kezdtem viccelödni, mire ö elmosolyodott...

-Hát asszem te szimpibb vagy.-kacsintott. Még az a szerencse, hogy nem vagyok egy olyan sipiozós fajta, különben tutira összeestem volna.

-Oké, itt van.-nyujtottam felé mosolyogva, majd visszamentem a konyhába, anyuéknak odavágtam egy ,,MENTEM BULIZNI¨-t, majd becsaptam magam után az ajtót. A küszöbröl még hallottam egy halk mondatot:

-Vigyázz magadra, édes.