The fallen angel

7. fejezet

Kedves olvasóim! Szeretném nektek megköszönni, hogy olvassátok az első saját történetemet, nagyon szeretlek titeket! :* Ha van valami észrevételetek, hogy mitől lehetne jobb, nagyon örülnék, ha adnátok tanácsokat! Puszi :*

Mivan??!! A testvére?! Azt se tudja, hogy ki vagyok!....sőt....én se tudom, hogy kiről van szó..Nagyon féltem, komolyan. Életemben nem voltam még ennyire beszarva, mint most. Ha valaki azt mondta volna nekem egy héttel ezelőtt, hogy én, a kemény csaj ma úgy fogok itt állni, hogy még a saját árnyékomtól is simán megijedek, hát esküszöm, hogy kinevetem....De ma ez mégis megtörtént. Itt már nem az számitott, hogy nekem mi a jó, hanem az, hogy ha lehet, akkor ne sodorjak bajba másikat, mert ezt sajnos akaratlanul is megtettem. A gondolataimból Liam húzott vissza a jelenbe.

-Jól vagy?-kérdezte olyan ártatlanul,hogy majd megszakadt a szivem. Neki is fájdalmat okoztam, tehát annyira utáltam magamat, hogy hihetetlen.

-Hát, voltam már jobban is, azt hiszem...És te? Honnan veszed, hogy a testvéred tette ezt?-ha fájt, ha nem, ezt muszáj volt megkérdeznem. Mindent tudni akartam, hogy ne érjenek többet meglepetések, és hogy mindenre fel tudjak készülni. A lehető legrosszabbra is.

-Tudom, hogy ő volt, mert egyszer mondta. Sajnálom hercegnőm, el kellett volna mondanom.Emlékszel, amit meséltem neked, hogy mikor láttalak először? A testvéremhez mentem, ő meg elém jött. Ő is látott téged akkor éjjel. Azt mondta, hogy szereti a harcias lányokat,és egyszer, ha kiválasztotta a megfelelőt,ha kell hozzá erőszak, ha nem, megszerzi. Édesem, én komolyan azt hittem, hogy nem gondolja komolyan, érted? Annyira sajnálom...-erősen magához húzott, hogy ne a konyha közepén essek össze. Mindent rám zúditott, egyszerre. Tudjátok, milyen az az érzés, amikor megtörténik veled egy nagyon rossz dolog, és azt hiszed, hogy nem lehet rosszabb. Aztán történik veled egy annál is sokkal szörnyűbb, és a fájdalom még elviselhetetlenebb lesz.

-El kell mennünk innen, hogy biztonságba vigyelek, aztán elbánok a testvéremmel, és visszaszerzem a családodat is, megígem.-helyezte arcomat a két kezébe, felemelve azt, így belenézhettem gyönyörű szemeibe.

-Én is akarok neked segíteni, tudok harcolni, ha kell.-próbálkoztam, hátha belemegy.

-Esélytelen, csillagom. Nem teszem ki veszélynek az életedet. A bukott angyalok harca nem az emberek harca.-tépte ketté a számításaimat.

Muszáj volt elindulnunk, ezért kimentünk Liam kocsijához. Egy fehér Lexus állt a felhajtónkon. Odamentünk, és a csomagtartóba betettük a cuccaimat, majd elindultunk. Még mindig szörnyen féltem, de hát ki ne félt volna?

Csak pár kilométert mehettünk, amikor valaki ráugrott a kocsi tetejére, és úgy megijedtem, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Liam lelassította a kocsit, majd megálltunk, és ő kiszállt.

-Maradj a kocsiban, hercegnőm, meg ne próbálj kijönni, értetted?-mondta halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy tisztán halljam. Csak bólintottam egyet, majd belecsúsztam jobban az ülésbe, hogy ha nem muszáj, akkor ne vegyenek észre.Pár perc múlva Li már vissza is szállt mellém az autóba, és folytathattuk utunkat.

-Ki volt az?-kérdeztem meg, miközben hátrafordultam az ülésben, hátha megláthatom, de nem találtam senkit, pedig alig fél perce indultunk el.

-Az egyik barátom, Niall. Itt járőrözik, mióta hallották, hogy Matt embereket kevert a bukott angyalok dolgába. Niall a szervezetünknek dolgozik. Ő jófiú, Viki, nem kell félned.-hát ez vicces volt, ugyanis annyira féltem, hogy örültem, hogy még nem bőgtem, mint egy három éves kisgyerek. Mégis, amikor beszélt hozzám, biztonságban éreztem magamat.

Nem szóltam semmit, de Liam elmosolyodott, majd felém fordult.

-Olyan bátor és erős vagy, angyalom.-hallottam a büszkeséget a hangjában. Olyan volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást, és mintha már ovis korunk óta szerelmesek lennénk. Igen. Most már teljesen biztos voltam abban, hogy totál belezúgtam. Nem csoda, időzíteni mindig is tudtam. Jó, hogy nem egy autós üldözésben jövök rá...hozom a formám...

Egyszer csak éreztem, ahogy Li keze a sebváltóról az én kezemre csúszik. Megnyugtató volt, mégis kirázott tőle a hideg, de kellemesen. Akaratlanul is elmosolyodtam, és ahogy ismerem magamat, tuti elpirultam.

-Hová megyünk?-törtem meg végül a csendet, mintha csak egy hétvégi kirándulásra mennénk...Komolyan mondom, néha nem vagyok normális...

-Egy barátomhoz. Van egy erdei háza, ott él a feleségével, aki félig bukott angyal, félig ember. A barátomat Zayn-nek hívják. Ő is dolgozott a szervezetnek, mint Niall, de már visszavonult, ugyanis babát várnak. Jó helyen leszel ott, mi pedig megtaláljuk Mattet, a tanács elé visszük, akik majd leláncolják a pokolba.-hát, ezt is úgy beszéltük meg, mintha tök normális dolog lenne, hogy egy bukott angyallal, egy félig ember-félig bukott angyallal, meg egy háromnegyed bukott angyallal, vagy mivel leszek határozatlan időtartamig, míg Liam megkeresi a testvérét, hogy leláncoltathassa a pokolba.....Óriási....

Ahogy mentünk tovább, még 5 ember került elénk az úton, ami szokatlan volt, hiszen autópályán mentünk. Aztán még négyen ugrottak az autó tetejére. Most jobban féltem, mint valaha. A szívem úgy vert, hogy azt hittem, mindjárt kiugrik.

És egyszercsak megragadott két erős kéz, és elsötétült minden...