Soldiers

1. rész

Csodálatos napot kívánok nektek!❤️

Ahogy ígértem, itt is van az első rész! Nagyon remélem, hogy a tetszéseteket teljes mértékben elnyeri, és minden betűjét élvezni fogjátok!

Minden visszajelzést szívesen fogadok!

Örömteli időtöltést és nagyon-nagyon jó olvasást kívánok!

Hatalmas ölelés mindenkinek!❤️

- Rohadj meg! -ordított a szőke göndör hajú nő, akinek a fejéhez pisztolyt tartva vallattam. Nem akart köpni, így gondoltam felturbózom kicsit a játékot. Elővettem egy hagyományos forgó táras pisztolyt, amiből minden töltényt a földre szórtam kivéve egyet. A mutató -és hüvelykujjam között tartottam, jól láthatóan.

- Orosz vér csörgedezik az ereidben, igaz? -emeltem a tekintetem sápadt arcára. Nem értette miért kérdezem, de bólintott. Egy székhez volt kötözve mind a négy végtagja, így a feje és a szája mozgatásánál többre nem igazán volt képes. Bal kezemben a fegyverrel, jobb kezemben a tölténnyel foglaltam helyet az ölében. Karjaimat felvezettem a vállán. Egészen közel simultam hozzá, érezhette a bőrén mikor a levegő az orromon át távozott.

- Mit csinálsz? -próbált elhúzódni, de mind hiába. Nem vagyok amatőr, minden eshetőségre figyelnem kell, ez a szakterületem.

- Milyen kár lenne, hogyha ezt a szép pofit már csak a koporsód belső fele láthatná, nincs igazam? -simítottam végig arca vonalán, mire rögtön elkapta a fejét, ezzel is szórakoztatva engem. Beletúrtam a hajába, majd apró csókot hintettem a nyakára, amitől egy sóhaj szakadt fel belőle.

- Megkaphatsz! A tiéd leszek! -ígérgetett reményvesztetten, mire én csak kiszálltam az öléből és mosolyogva álltam elé újra.

- Nagyon csinos vagy, finom falat, de nem ezért jöttem. -belehelyeztem a töltényt a tárba, ki tudja hová, nem figyeltem. Pörgetve toltam vissza a helyére, majd a nő fejéhez tartottam ismét. - Ismered az orosz rulettet, kedvesem?

- Istenem, kérlek ne! -kiáltott fel azonnal, amit egy kaján vigyor kíséretében engedtem el a fülem mellett.

- Ha elmondod hol rejtőzik Sergej, nem húzom meg a ravaszt. -hajoltam előre, egészen az arcához. Vártam, de meg sem szólalt. Ajkait penge vékonyságúra préselte össze, így kénytelen voltam az eredeti módszerhez folyamodni. Hatalmasat ugrott a kattanásra, pár másodperc után összeszorított szemhéját lassan kinyitva realizálta, még mindig köztünk van a Földön.

- Elmondom! Elmondom, csak kérlek ne csináld ezt! Kérlek! -könyörgött, miközben hatalmas könnycseppek gördültek végig az arcán, sorban egymás után.

- Had halljam, dalolj csak madárkám. -guggoltam le elé. Reszketett a félelemtől, folyamatosan ugrált a szeme jobbra-balra, szája cserepesre száradt, szemei karikásak voltak. Nem habozott sokat, mindent elmondott, még azt is mit evett reggelire. Vicces volt. - Ugye, hogy nem is volt olyan nehéz?

- Most... mostmár elengedsz? Kérlek, had menjek el! Nem szólok senkinek! Kérlek. -próbált előrehajolni a nagyobb benyomás tételének érdekében, persze sikertelenül.

- Innentől már nem az én bajom vagy. -egyenesedtem fel, majd elindultam az ajtó felé, ami abban a pillanatban ki is nyílt ahogy odaértem. A megbízóm sétált be rajta, elővette kilenc milliméteresét, és lelőtte a nőt. A szívén érte a találtat, a túlélési esélye nulla alatt kettővel helyezkedett el.

- Az én munkám itt véget is ért, hol van a pénzem? -fordultam Ramirez felé, aki egy sporttáskányi pénzt dobott a lábam elé az egész hetes munkámért. Visszatérő ügyfél, mindig jól fizet.

- Beszállhatnál közénk, elkéne egy ilyen képességű munkaerő. -mosolygott miközben helyet foglalt a mögötte elhelyezkedő asztalon.

- Kecsegtető ajánlat, de a csapatmunka nem az én asztalom. Ha kellek tudod hol találsz. -intettem neki, majd sarkon fordultam és kiszambáztam az épületből a táskával a kezemben.

A lakásom ajtajában álltam, mikor halk zenére lettem figyelmes. A fülemet az ajtóra helyeztem. Innen jön, semmi kétség. Miután körbenéztem az emeleten, elővettem a pisztolyom, kinyitottam a kulcsra zárt ajtót, csendesen. Lassan osontam az előszobán végig, egészen a nappali ajtajáig. Hirtelen fordultam a kanapé felé, ahol Ramirez üldögélt szétvetett lábakkal, rosszfiús mosolyt villantva.

- Megvárhattad volna amíg hazaérek, úgyis beengedtelek volna. -dobtam az ölébe a pisztolyt.

- Így még jobban felizgatsz. -emelt fel egy poharat az asztalról, amiből vizet kortyolt.

- Jól esne egy masszázs, teljesen befeszültek az izmaim. Kicsit hosszúra nyúlt a vallatás, nem gondolod? -kezdtem el levetni magamról a ruháimat, mire Ramirez felpattant a kanapéról, és felkapott az ölébe. Bevitt a hálóba, ahol az ágyra dobott, majd fölém tornyosult. A nyakamtól kezdve végigcsókolta az egész testemet, egyes helyeken félrehúzva az útban lévő textilt. Már csak fehérnemű volt rajtam, de mielőtt azoktól is megszabadultam volna, a hátára fektettem a jelenlegi partnerem és szó szerint letéptem róla a pólóját.

- Teljesen megőrjítesz! -ragadta meg a csípőmet határozottan. A lökéshullámtól a feje mellett voltam kénytelen megtámaszkodni, ami nem is bizonyult annyira rossz pozíciónak. Lejjebb csúsztatta a kezét, majd a fenekembe markolt, mire mohón csókolózni kezdünk.

- Vetkőzz. -utasítottam, amit habozás nélkül teljesített. Néhány perc múlva már egymás szemébe meredve kapkodtuk a levegőt.

Körülbelül fél óra elteltével mindketten a franciaágy nagyságát kihasználva terültünk el szétvetett végtagokkal, kipirult arccal.

- Ez eszméletlen volt, ismét. -ült fel az ágyon. Gyors pillantást vetett karórájára, amit meglepően vizslatott pár másodpercig. Hasra fordulva figyeltem ahogyan magára kapkodja a ruháit, kivéve a pólót, ami hordhatatlan pozitúrában helyezkedett el a padlón. - Mondd, hogy van egy tartalékod.

- Ablak felöli szekrény, alulról a harmadik polc, középső stóc legalja. -mondtam végig egy levegővétellel meztelen felsőtestén végigvezetve tekintetem. Magára kapta a fekete "V" nyakú pólót, egy gyors puszit nyomott a számra és elviharzott.

Ahogy mondtam. Visszatérő ügyfél.