Soldiers

18. rész

Csodálatos napot kívánok nektek!❤️

Meg is hoztam a tizennyolcadik részt! Nagyon remélem, hogy a tetszéseteket teljes mértékben elnyeri, és minden betűjét élvezni fogjátok!

Minden visszajelzést szívesen fogadok!

Örömteli időtöltést és nagyon-nagyon jó olvasást kívánok!

Hatalmas ölelés mindenkinek!❤️

Elkerekedett szemekkel olvastam el újra azt a néhány mondatot, amik teljesen kifordítottak nyugodt énemből. Talpra pattanva akkorát húztam be a milliárdos seggfejnek amekkorát csak képes voltam. Gyors reflexe híján majdnem lefejelte a pultot, amire csak pár csepp vér került végül.

- Ezt mindvégig képes voltál eltitkolni előlem? Hogy lehetsz ekkora idióta? -ordítottam az arcába. - Talán abban reménykedtél, hogy nem fog kiderülni? Tudtam, hogy titkoltok előlem valamit Furyvel, de ezt nem gondoltam volna!

- Szeretném me... -igyekezett félbeszakítani a dühkirohanásomat.

- Te csak ne akarj megmagyarázni semmit! Lett volna rá ezernyi lehetőséged, de te, a nagy Anthony Stark a könnyebb utat választottad és füled-farkad behúzva menekültél! Most komolyan, jobb ez így? -tártam szét karjaimat a férfival szemben állva.

- Én el akartam mondani korábban is, de nem tehettem. -szorított jeget az arcához.

- Jól van, akkor úgy néz ki lesz egy kitérőm. -fordultam sarkon abban a szent pillanatban.

- Brooklyn kérlek ne csinálj hülyeséget! -kiáltott utánam, de teljesen feleslegesen. A düh olyan szinten elborította az elmémet, hogy látásom teljesen beszűkült. Villám sebességgel léptem be a liftbe, majd a motoromra felpattanva száguldottam a félszemű pojáca bázisára.

Pár perccel később már Fury épületében szedtem a lépcsőket, a vér pedig csak úgy forrt az ereimben. Azon gondolkoztam, hogy kérdezés nélkül, szimplán köszönés képpen verjem-e pofán vagy először feltegyek neki egy kérdést csak a bevezetés kedvéért.

- Beszédem van magával! -rontottam az irodájába cseppet sem törődve azzal, hogy éppen telefonált. Mutató ujját az égbe emelve jelezte, hogy várjak, amitől csak még jobban felment bennem a pumpa. - MOST!

- Sajnálom Henry, de le kell tennem. Amint lehetőségem nyílik rá, visszahívom. -tette a régimódinak tűnő vezetékes telefont a helyére. -Miben segíthetek Ms. Carson?

- Elmagyarázhatná miért titkolta el előlem az igazságot, mielőtt a maga fogait is kiverem és láncra fűzve kötöm a nyakába. -támaszkodtam rá irodai asztalára a nagyobb presszió érdekében, plusz mert ilyen a stílusom.

- Mindennek megvolt az oka Ms. Carson, erről biztosíthatom.

- Szarok rá! Az anyám naplójából kell megtudnom, hogy az emberek akik felneveltek nem is a vérszerinti szüleim és, hogy egy a HYDRA berkeiből megmentett gyerek voltam? Maga szerint ez helyén van így? -kiabáltam magamat is meglepve. - Az apámról nem is beszélve! Maga miatt ölték még a családom többi tagjával együtt!

- Kérem vegyen egy mély levegőt és higgadjon le. -fonta össze ujjait ölében.

- Megöletett mindenkit akit szerettem! -ugrottam át az asztalon egyenesen Fury ölébe. A szék velünk együtt borult hátra azzal a lendülettel ahogy megérkeztem. Mellkasára ülve szorítottam le, miközben néhány ütést mértem az arcára, mielőtt leszedtek volna róla.

- Vigyék az egyszemélyes cellába, és addig ne engedjék ki amíg engedélyt nem adok rá. -tápászkodott fel a földről véres arccal.

Gyűlölettől és idegességtől fújtatva húztak fel a padlóról, ahova pár perccel ezelőtt nyomtak. Négy ember kellett ahhoz, hogy ártalmatlanná tudjanak tenni... A cellához vezető úton pedig mindenki jól megbámult aki csak szembe jött velünk, de rohadtul nem érdekelt. Az egyetlen dolog ami hajtott, Fury fekete seggének alapos szétrúgása volt.

~•~

- Megnyugodott Ms. Carson? -lépett a rácshoz a férfi néhány órával az incidens után.

- Lenne még mit kitöltenem magán. -léptem kaján vigyorral közelebb. Legszívesebben puszta kézzel fojtottam volna meg. Végig akartam nézni, ahogy magatehetetlenül kapkod levegő után, amíg ki nem alszik a fény a szeméből.

- Valaki látni szeretné Önt. -tett egy lépést arrébb, majd Natasha alakja rajzolódott ki a félhomályban. - Felkapcsolhatják a villanyokat. -kiáltott ki a külső munkaerőnek.

- Szia Brooke.

- Minek jöttél ide? -vettem mély levegőt.

- Láttam Starkot. -fonta karba kezeit melle alatt, miközben szigorúan, de ugyanakkor aggódóan nézett rám.

- Aha, én is.

- Szeretném ha tisztáznátok a dolgot. -igyekezett alkut tenni. - Figyelj, tudom, hogy most ki vagy akadva és karóra húznál mindenkit, de jelen helyzetben ez nem megoldás.

- Hallgatlak. -adtam meg magam végül az egyetlen nőnek, akiben egy kicsit is, de bízom.

- A külügyminiszter beszélni akar a Bosszúállókkal. És mielőtt megkérdeznéd, hogy ehhez neked mi közöd, pontosan tudod. Velünk voltál.

- Hát akkor ez azt jelenti, hogy el kell engednie. -fordultam Fury irányába.

- Nem szándékoztam itt tartani, csak amíg lenyugszik. -mondta, majd intett, hogy nyissák a rácsot.

- Mégis miből gondolja, hogy megtettem? -döntöttem oldalra a fejem, akár egy pszichopata.

- Ms. Romanoff most kimentette, de legközelebb nem biztos, hogy lesz segítsége.

- Inkább örüljön, hogy a csatlósai időben leszedtek magáról, és megúszta pár folttal valamint egy felszakadt szemöldökkel. -mosolyogtam rá. - Apropó, a tapasz kiemeli a szemét.

- Nagyon szellemes Ms. Carson. Adja a kezét. -halászta elő nadrága zsebéből a bilincskulcsot, amivel pillanatok alatt szedte le a már oly kényelmetlen karperecet.

Kaján félmosollyal az arcomon hagytam el az épületet Natashaval az oldalamon. Nem szóltunk egy szót sem egészen addig, amíg be nem tuszkolt az autóba. Nem akartam ott hagyni a motorom teljesen őrizetlenül, de Nat meggyőzött, hogy vissza fog jutni hozzám mindenképpen.

- Jól esett? -szólalt meg végül miközben az előttünk elterülő utat bámulta.

- Tudtam volna folytatni. -rántottam meg a vállam egy kis gondolkodást követően.

- Mázli, hogy nem tetted.

- Nem hagyták, hogy megtegyem, pedig nagyon szívesen... -kezdtem bele mondandómba, de Natasha félbeszakított.

- Brooklyn, itt már nem csak rólad van szó. Sajnálom ami történt, de van egy nagyon rossz előérzetem a külügyminiszterrel kapcsolatban. -markolta meg erősebben a kormányt.

- Korruptnak gondolod?

- Nem, nem úgy értettem. Beszélni akar velünk, és nem hiszem, hogy egy békés teadélután a célja. -fújt nagyot.

- Nemsokára kiderül. De most szólok, hogy nem fogom be a szám. -fúrtam magam a puha ülésbe pár fokkal nyugodtabban, mint a mikor Furyhez tartottam ugyanezen az úton.