Soldiers

38. rész

Csodálatos napot kívánok nektek!❤️

Meg is hoztam a harmincnyolcadik részt! Nagyon remélem, hogy a tetszéseteket teljes mértékben elnyeri, és minden betűjét élvezni fogjátok!

Minden visszajelzést szívesen fogadok!

Örömteli időtöltést és nagyon-nagyon jó olvasást kívánok!

Eddig még soha sem volt lehetőségem Sam arcát ilyen szinten kielemezni, de mit ne mondjak, a későbbiekben igencsak hasznomra válhat.

- Egy perc és mehetsz Sam! -sétált át a katonai repülőgép, bevetésre váró katonák számára kialakított nagy és széles területén egy férfi.

Azonban sem Samnek, sem Barnesnak nem volt esze ágában sem megtörni a hosszú ideje tartó szemkontaktust, amiből engem ugyan kihagytak, még sem háborodom fel miatta, hiszen így van időm és alkalmam mással foglalkozni, mint például Sam lényének kitanulásával.
Egész úton dominanciaharcot vívtak, mígnem a küldetés atyja felállt, hogy elpakolhassa a szükséges dolgait, és ezzel megtörte a "tekintet ütközetet".

- Mi a tervünk? -Sam még csak nem is reagált Barnes kérdésére, tovább folytatta a készülődést. - Remek, szóval nincsen terv.

- 8 másodperc! -kiáltott a repülő oldalán lévő ajtó mellett álló férfi.

- Élvezzétek az utat. -azzal a Sólyom kiugrott a gépből.

- Hol van az ejtőernyő? -keltem fel végül én is, és Barnes mellé sétáltam.

- 60 méteren vagyunk, ez túl alacsony az ejtőernyőhöz.

- Nagyszerű, akkor ernyő nélkül ugrunk nagyfiú. -paskoltam meg Barnes vállát, majd elindultam a nyitott ajtóhoz.

- Amúgy sem kell. -felfújta az arcát és utánam sétált.

Mire kettőt pisloghatott volna, magammal rántottam a gépből kidőlve. Úgy kiabált, mint akinek a ráléptek a golyóira és hátralökték.
Természetesen nem is mi lettünk volna, hogyha normális helyen teljesül földet érnünk. Sikerült a legsűrűbb ágakkal és levelekkel rendelkező fára zuhanni, onnan pedig a kemény talajra. A hátunkra érkeztünk mind a ketten, úgy néztünk ki, mint akik most zuhantak ki egy repülőből. Micsoda véletlen.

- Felvettem videóra az egészet. Ugye tudjátok? -csendült fel a fülembe Sam hangja, majd megjelent a kis repülő izé-gépe is.

- Vidd ezt a képemből Sam, vagy összetöröm. -szólalt meg Barnes. Azt hittem elájult.

Nem sokkal később sikerült összeszednünk magunkat és elindultunk a Sam által megadott koordináták irányába.

- Miért kellett magaddal rántani? Magamtól is ment volna.

- Mert beszari vagy és szükséged volt rá. -rá sem néztem, miközben válaszoltam.

- Nem vagyok beszari! -háborodott fel. - Te viszont tudod mi vagy? Meggondolatlan. Mi lett volna, ha nem éljük túl az ugrást mert valami olyanra esünk? Bármiféle komplikáció akadhatott volna.