Soldiers

2. rész

Csodálatos napot kívánok nektek!❤️

Itt is van a második rész! Nagyon remélem, hogy a tetszéseteket teljes mértékben elnyeri, és minden betűjét élvezni fogjátok!

Minden visszajelzést szívesen fogadok!

Örömteli időtöltést és nagyon-nagyon jó olvasást kívánok!

Hatalmas ölelés mindenkinek!❤️

Tegnap teljesen eláztam egy pár saroknyira lévő éjjeli kocsmában, ami sajnos az éjszaka folyamán nem volt túl hálás. A reggelemet rögtön hideg zuhannyal indítottam. Igaz, kicsit felfrissített, de még mindig nem volt az igazi. A lakásom totál káosz, Ramirez szétszakított pólója még mindig a földön hevert, az ágyam akár egy szamárfészek. Néhány perc hempergés után az órára vetettem pillantásom, ami délután 1 órát mutatott, így az ebédelés mellett tettem le a voksom. Szerencsére maradt még a tegnapi levesből amit a szomszédom, Rose készített. Gyorsan megmelegítettem, és nekiestem a jobb közérzet reményében. Már majdnem végeztem az étellel, mikor valaki erőteljes kopogásokat hallatott a bejárati ajtómon. Komótosan lemásztam a bárszékről, majd az ajtóhoz sétáltam.

- Anthony Stark... -forgattam meg szemeimet. - Micsoda meglepetés. Mit tehetek érted? -fújtam ki használt levegőmet hangosan.

- Szükségem van rád. -jelentette ki halálosan komoly arckifejezéssel, ami persze most sem érdekelt túlzottan.

- Nahát, nahát! A milliárdos egy zsoldos segítségét kéri... tudod Tony, nekem is szükségem volt rád pár éve. -tettem keresztbe mellem alatt karjaimat.

- Brooke kérlek.

- Ha fizetsz, beszélhetünk. -vontam vállat.

- Akkor öltözz fel és menjünk. -indult el, hogy belépjen a lakásomba, viszont azzal a lendülettel az orrára csuktam az ajtót.

- Ne csináld már! -csattant fel azonnal, mire én csak egy kaján vigyor kíséretében, amit sajnos nem látott, elfordítottam a zárban lévő kulcsot.

Bő fél óra múlva teljes menetfelszerelésben vágtattam át a nappalin, hogy levegyem a konyhapultról a fegyverem, amit egy gyors ellenőrzés után combtokomba csúsztattam. A lakásban már csak bakancsom tompa puffanásai hallatszottak ahogyan lépkedtem. Miután mindent összeszedtem és elpakoltam ami útban volt, kinyitottam az ajtót, ami előtt a milliárdos már tűkön ülve várakozott.

- Azt hittem még alszol egy órát! -próbált humorizálni, de mikor látta, hogy nem vagyok nevetgélős kedvembe, nem erőltette tovább.

- A lépcső arra van. -fordítottam fejét az említett tárgy irányába. Teljes zone out alatt állt, fogalmam sincsen miért. Pár másodpercig még bámult maga elé, majd elindult.

Beszálltunk az autóba, ahol egy nő ült a hátsó üléssor vezető felöli oldalán. Vörös vállig érő haja volt, arca átlagos, világos szemekkel megspékelve.

- Ő itt Natasha Romanoff ügynök. -fordult felém Tony.

- Nem ismerkedni jöttem. -meredtem a szélvédőn át elém táruló látképbe, amit mellesleg minden egyes nap látok.

Az út nem volt hosszú, hiszen ugyanabban a városban élek, ahol a Stark-torony tulajdonosa is. Az időmet a helyzet és a lehetséges kimeneteleket elemezésével töltöttem, mindenféle kommunikációs lehetőséget elutasítva. Mikor megérkeztünk a hatalmas toronyhoz, szinte egyszerre szálltunk ki az autóból. Sejtettem, hogy merre kell majd menni, de soha nem engedek a hátam mögé bajforrást. Az ügynök és Tony elindultak a bejárat felé, így követtem őket. A liftbe belépve egy férfi hang fogadott minket.

- Jó napot Mr. Stark. Hova vihetem Önöket?

- A tárgyaló szintjére, Jarvis. -válaszolt teljesen természetesen, mintha egy létező emberrel kommunikálna.

- Ez valami vicc? -horkantottam fel rögtön miután elindult a lift.

- Mire gondolsz pontosan?

- Valahol éheznek a gyerekek, neked meg beszélő lifted van. Bár mit is gondoltam, ez nálad teljesen normális... -tettem fel kezeimet, mintha megadnám magam.

A felvonóból kilépve egy végtelen hosszúnak tűnő folyosó tárult elénk, ami nem meglepő módon hatalmas üveg ablakkal ért véget. Tony előre ment, a nő és én egymás mellett baktattunk, a tisztes távolságot megtartva. Két ajtó mellett mentünk el, mire a harmadik kilincsét a tulajdonos végül lenyomta. Mondanám, hogy udvariasságból engedtem magam elé a nőt, de nem szoktam hazudni. Ki kellett zárnom a lehető legtöbb eshetőséget amiből rosszul jönnék ki.

- Bosszúállók! Meghoztam Ms. Carson-t. -hangzott mikor beléptem a tágas terembe, ahol egy asztal körül gyülekezett pár személy. - Brooklyn, foglalj helyet kérlek.

- Csak, hogy az elején tisztázzuk, nem vagyok csapatjátékos. -könyököltem fel az asztalra végignézve a társaságon.

- Most muszáj lesz együtt dolgoznod velem és a Kapitánnyal legalább, de az lenne a legjobb, ha... -ecsetelte mondandóját, amit nem illendő módon szakítottam félbe.

- Ez esetben az ár is emelkedik. Ahány ember, annyiszor öt lepedő. -emeltem Tonyra a tekintetem. - És ahogy elnéztem, ez huszonötezer plusz lesz, persze ha őt is beleszámolom. -mutattam egy ember alakú vörös valamire.

- Ő Vízió, és igen, vele is kommunikálnod kell. -érintette össze tenyereit kissé idegesen.

- Tony már mesélt rólad, de te is mondhatnál pár szót magadról, ha szeretnél. Végülis jó lenne megismerni azt akivel együtt fogunk dolgozni. -szólalt meg a társaság másik női tagja, akinek szintén a vörös egyik árnyalatában pompázott haja.

- Nem cseverészni jöttem, hanem dolgozni. Stark biztosan kifogástalan elemzést rittyentett rólam, hiszen úgyis tud mindent. Nemde? -eresztettem műmosolyt az említett embert figyelve.

- Jól van, a csipkelődésből elég lesz. -kezdett a mondandójába.

- Tony még egy szót. -emelte fel mutató ujját a szöszi. - Ez itt egy csapat, és ha sikereket akarunk elérni, úgyis kell dolgoznunk. -intézte felém beszédét.

- Először is, erősen javaslom, hogy nekem senki ne affektáljon. Másodszor, országszerte minden illetékes tisztában van azzal, hogy NEM dolgozom csapatban kivéve ha nagyon muszáj, de mint hallottad is, plusz költséggel jár. Amit pedig még mellékesen megjegyeznék "Kapitány" -mutattam macskakaparást ujjaimmal- engem teljesen hidegen hagy a múltad. Az egyetlen aki nekem parancsol, az a megbízom, aki jelenleg sajnos Stark. Ezzel téma lezárva.

- Már megbocsáss, de te mégis mit tettél le az asztalra amiért itt vagy? A Bosszúállók között? -mutatott körbe idegesen. - Itt mindenki tett valamit. Veled mégis a helyzet?

- Azért mert én nem egy szérum hatására lettem aki, nem azt jelenti, hogy jelentéktelen lennék a rendszerben. Valamiért mégis itt vagyok, vagy nem? -meredtem a szőke férfi felé. Be kell valljam, élveztem ahogyan kiborult.

- Oké, ennyi vita mára elég lesz. -fékezte meg gyorsan Tony a Kapitányt, aki már szólásra nyitotta száját.