Soldiers

22. rész

Csodálatos napot kívánok nektek!❤️

Meg is hoztam a huszonkettedik részt! Nagyon remélem, hogy a tetszéseteket teljes mértékben elnyeri, és minden betűjét élvezni fogjátok!

Minden visszajelzést szívesen fogadok!

Örömteli időtöltést és nagyon-nagyon jó olvasást kívánok!

Hatalmas ölelés mindenkinek!❤️

- Csak hogy tudd, ilyen az amikor valaki még tovább ront a helyzeten. -lépett Steve mellé Natasha, miközben az ígért iroda felé vittek minket.

- Túlélte. -felelt röviden és tömören.

- Mást ne szúrjatok el! -bökte oda mindhármunknak lépteit megnyújtva.

- Következménye? Még szép, hogy lesz. -ütötte meg a fülem Stark összetéveszthetetlen hangja.

- Következmény? -kérdezte Rogers.

- Ross vádat akar emelni ellenetek. -nézett rám szúrós szemmel. - Nekem erre nincsen szükségem.

- A pajzsomat nem kapom vissza, igaz?

- A kormány tulajdona. -felelte Natasha. - A szárnyak is.

- Ez csúnya. -jegyezte meg Sam.

- A börtönnél jobb! -kiáltott vissza Tony félig megfordulva.

Mindhárman külön irodát kaptunk, egy teljesen üreset. Tony Stevehez ment, hogy gondolom rábeszélje az egyezmény aláírására, ugyanis láttam, hogy azokat a bizonyos tollakat tartja a kezében, amikről nekem is állandóan mesélt, amikor kicsi voltam.

Miután a milliárdos elhagyta a helyiséget, sokat nem gondolkodva indultam meg annak irányába:
- Tudom, hogy nem szabad, de megőrülök ott egyedül. -léptem az irodába a Kapitány mellé, aki egy bólintással jelezte, hogy megértette. Nem sokkal később Sam is megérkezett és az asztalnál foglalt helyet.

Néhány másodperc múlva, ahogyan mindenki más, mi is a képernyőre meredtünk, ahol egy pasas beszélt Barneshoz, amiből mi természetesen nem hallottunk semmit.

- Nem én írtam. -lettem figyelmes egy ismerős női hangra, aminek tulajdonosa Carter ügynök volt. Gyors körbenézés után adott hangot a kivetítőnek, aminek hatására már Steve is felé fordult.

- Miért hozták nyilvánosságra a fotót? -vette a kezébe a Barnesról készült képeket a Kapitány.

- Hogy bevonjunk másokat és még többen keressék. -felelte Sharon sablonosan, ahogyan az várható is volt.

- Igaz. Így könnyű előcsalni valakit. Egy robbantás, majd ott a fotó. Hétmilliárdan keresték a Tél Katonáját.

- Bemártották, hogy így találják meg? -kérdezett vissza.

- De mi nem robbantottunk, arra mindenki figyelne. -szúrta oda.

- Ha bemártják is, akkor sem máshoz, hanem hozzánk kerülne. -hunyorgott Sharon.