Soldiers

44. rész

Csodálatos napot kívánok nektek!❤️

Meg is hoztam a negyvennegyedik részt! Nagyon remélem, hogy a tetszéseteket teljes mértékben elnyeri, és minden betűjét élvezni fogjátok!

Minden visszajelzést szívesen fogadok!

Örömteli időtöltést és nagyon-nagyon jó olvasást kívánok!

- Lapuljatok, élvezzétek a bulit. -vezényelt Sharon. - Ja és maradjatok ki a bajból.

A bárpult az ilyen helyeken számomra egy mentsvár. Gyűlölök szórakozóhelyekre járni; az izzadságszag és a sok diszkópatkány. Brrr, irtózom tőlük.
Mindenki elvegyült a tömegben, még Zémó is, aki egyébként egy igencsak feltűnő jelenség. Muszáj voltam szemmel tartani, Sam és Barnes távol voltak.

Egy jó húsz perc múlva megjelent Sharon, mikor már mind a négyen elég közel helyezkedtünk egymáshoz.
- Hé, srácok. Megtaláltam.

- Indulás! -csaptam a pultra, amiből a hangos zene miatt szinte semmi sem hallatszott.

Gyalogosan közelítettük meg a konténertelepet, ahol Sharon szerint rejtőzik az emberünk. Hatalmas területet kellett volna bejárnunk teljesen vakon, hogyha nincsen a birtokunkban a megfelelő információ.

- Tudjátok hogyan kell bulizni. New York lassan elbújhat mögöttetek. -szólalt meg a semmiből Sam, miközben a konténerek között cikáztunk.

- Vérdíjjal a fejeden, minél tovább vagy Madripoorban, annál kevesebb rá az esélyed, hogy leléphess.

- Négy-kettő-hat-egy. Nem ezt keressük?

- De igen, szép munka Brooklyn. Őrködöm, amíg ti Nagellel beszélgettek. -zsebre rakta a telefonját.

- Brooklyn, esetleg te-

- Persze Sam, kint maradok. -megforgattam a szemeimet, miközben a mondatában vágtam.

- Siessetek, időhöz vagyunk kötve. -a fiúk elindultak a konténer irányába, én és Carter pedig egy sorral arrébb mentünk.

- Hé, Sharon. -szólt a fülesen keresztül Sam. - Biztos, hogy ez az? Teljesen üres.

- Annak kell lennie.

- Legyetek kreatívak. -szóltam a beszélgetésbe.

Még 10 teljes percbe sem telt bele, amikor Sharonnal kiszúrtuk a fejvadászok három emberét, egy-egy gépfegyverrel. Az egyik konténer mellett négy, elég strapabírónak tűnő vascső hevert. Kettőt felkaptam, az egyiket Sharon kezébe adtam és bólintottam.

- Társaságunk van, igyekezzetek. -suttogtam.

~•~

- Srácok, komolyan kifutunk az időből! -kiáltotta Sharon, miközben befutottunk a rejtett laborba.

Ebben a szent pillanatban Zémó lelőtte a férfit, aki a szérumokat gyártotta.

- NE! -Sam azonnal rávetette magát a lövöldözőre.

- Mit csináltál te baromarcú? -csak Sam miatt nem húztam be a seggfejnek, nem akartam véletlenül Őt eltalálni.

Néhány másodperc múlva, egy rakéta csapódott a konténerbe, ami azonnal felrobbant és a robbanás ereje mindenkit a falhoz vágott, valamint szinte mindent széttört vagy megsemmisített.