Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#9

Reggel sokáig aludtam. Még 11 órakor is húztam a lóbőrt. Thomas keltett fel délben. Valamilyen csoda folytán ő már 10-kor ébren volt. Általában mindig én kelek fel hamarabb és keltem fel őt. Ahogyan tegnap én leptem meg őt reggelivel, ő úgy lepett meg engem ebéddel.

- Orsi! Wake up! - simogatta a hátam. Én nyűgösen a fejemre húztam a takarót és sóhajtottam egyet.
- Just five minute! - mondtam neki.
- No! Wake up now! - keltegetett tovább. Mikor meguntam, hogy csak beszél nekem valamit olaszul aminek a felét nem értettem kitakaróztam és egy hatalmasat ásítottam.
- Are you happy? - kérdeztem úgy mint aki öt perce aludt el és már fel is keltették.
- Yes! This is your! - nyújtotta felém a tálcát rajta az ebéddel. Gyorsan megettem mert azért éhes is voltam. Mikor végeztem ki vánszorogtam a többiekhez. Úgy nézhettem ki mint valami hajléktalan. Mikor magamhoz tértem felöltöztem majd elmentem hajat mosni mert már olyan volt mintha rákentem volna egy bödön disznó zsírt. Amikor kész lettem megszárítottam. Néztem magam a tükörben még vagy öt percig és elkondolkodtam, hogy kéne valamit változtatni rajta. Befesteni nem szerettem volna mert a világos barnán kívül nekem egyik szín sem állna jól. A hosszából szintén nem akartam vágni mert így pont jó volt. Közben bejött Thomas és megkérdezte, hogy mit csinálok. Mondtam neki, hogy azon gondolkodom mit lehetne változtatni a hajamon festésen és vágáson kívül. Mögém állt felemelte hajam mintha össze akarná fogni és annyit mondott, hogy nyírjuk fel! Erre nem is gondoltam de nagyon tetszett az ötlet. Mondtam, hogy ezt ketten nem fogjuk tudni megcsinálni és, hogy szóljon valakinek. Kiment és behívta Ethant. Elmondása alapján mikor Damianonak még fel volt nyírva a haja mindig ő csinálta. Elválasztották a hajam ott ahol mondtam nekik. Thomas felfogta a fenti részt ameddig Ethan kifésülte amit majd le fog vágni. Össze fogta azt a nagyobb tincset és levágta a hajgumi fölött. Aztán neki álltak géppel. Ehhez kénytelen voltam levenni a pólóm. A hátamra terítettek egy törölközőt hogy arra peregjen a haj. Mikor kész lettünk tátva maradt a szám annyira jól sikerült. Felfogtam a hajam aztán kimentem a többiekhez a nappaliba.

- How do you like it? - kérdeztem és megfordultam.
- Wait! What? You cut your hair? - kerekedett ki a szemük
- Yes! - válaszoltam büszkén.
- I like it! - mondta Szofi és közelebb jött megnézni.
- I like too! - sétált oda Victoria is
- Yeah! I like! - ugrott oda Damiano is. Felemelte a hajam és megnézte. Did Ethan do it? - kérdezte
- Yes! - mondtam neki. Közben kijött Thomas és Ethan. Ethan egy adag hajjal amit lapátra tett, Thomas pedig az össze kötött hajjal.
- How do you like it? - kérdezték a fiúk.
- We really like it! - válaszolt Damiano és tovább nézte a hajam. Egész álló nap azt simogattam annyira volt. Neki álltunk volna filmezni mikor valami ismeretlen szám hívta Damianot. Felvette és elkezdett beszélgetni. Pár perc múlva letette és elmesélte mit mondtak.
- The man said on the phone that we had received a concert invitation in Palermo. In five minutes, I have to call to see how we decided. - mondta de nem látszott annyira boldognak.
- Is there any bad news? Because you don't look happy. - kérdezte Vic
- Unfortunately yes. - sóhajtott egy nagyot. I don't know what to do with the girls. Based on yesterday's news. - fogta a fejét.
- Should we stay at home? - kérdezte Szofi
- I don't know? - mondta neki.
- No! You must not stay home! After last night, I won't leave Orsi alone, but not even you! - válaszolt Thomas Szofinak.
- This is true. - mondta Damiano. Egy kis gondolkodás után ennyit mondott. You came with us! - már hívta is vissza az embert. Beszéltek aztán jött is a hírrel, hogy holnap reggel indulhatunk Palermoba. Nagyon boldogok voltunk, hogy mehetünk velük! Damiano mondta, hogy majd a back stage-ből figyeljük őket és ha szeretnénk segíthetünk is. Elkezdtem össze készíteni a cuccokat. Pont mikor kész lettem mikor Thomas szólt, hogy nézzem meg a próbát. Szofival mentünk utána. Megkérdeztek minket milyen volt és, hogy van-e valami amin változtatni kéne. Mondtam, hogy Damianot nem nagyon hallottam. Plusz Victoria hangosabb a kelleténél. Állítottak rajta, énekeltek pár dalt és már így sokkal jobban szólt. Azt vettem észre Thomason, hogy mióta együtt vagyunk sokkal energikusabban játszik a gitáron ami csak jó! A holnapi koncertjük lesz az első olyan amit a Back stage-ből fogok végig nézni. Kicsit izgultam, hogy mi lesz de ez egy idő után elmúlt. Mikor végeztünk mentünk vacsorázni. Nagyon éhes voltam már és alig vártam, hogy végre ehessünk! Ez meg is látszott a tányéromon. Megettem az egészet és méghozzá én végeztem a leghamarabb is.
- Oh! Someone was hungry! - mondta Thomas.
- Yeah! I was very hungry and couldn't wait to eat! - mondtam és megittam azt a kis innivalót ami poharamban maradt.
- Yes! I see. - nézett rám. Én csak vigyorogtam mint a tejbetök és néztem rá. Mikor mindenki végzett bementünk a szobába kicsit pihenni. Én Thomassal beszélgettem a holnapról. Szofi és Damiano valamin nagyon nevethettek mert a ház másik végéből hallottuk őket. Victoria karaokezott, Ethan pedig egy haverjával hívásozott. Mondtam Thomasnak, hogy megyek fürdeni és majd ha kész vagyok jöhet utánam. Felálltam és elindultam megkeresni a pizsamám. Általában mindig szokott válaszolni egy Okey-t vagy valamit de most semmit.

- What's wrong? - kérdeztem. Nem kaptam választ erre sem. Meguntam a találgatást és oda néztem, hogy most elaludt volna vagy mi. Mikor ránéztem azt hittem elolvadok! Csak nézett rám össze vissza borzolt hajjal boci szemekkel és lebigyesztett szájjal. Oda mentem hozzá és megint megkérdeztem tőle, hogy mi a baj.
- Can't I go with you? - kérdezte szomorúan.
- Ahww that's all the trouble? - kérdeztem tőle és vissza ültem mellé. Ő válaszként csak bólogatott. Can I go with you? - nézett boci szemekkel. Kicsit hezitáltam, hogy azért csak ez lenne az első közös fürdésünk de ezt a gondolatot el hesegettem és annyit válaszoltam, hogy
- Of course you can come! - öleltem magamhoz.
- Thank you! - válaszolt miközben megölelt.
Keresett egy pizsamát és egy törölközőt és úgy jött utánam mint kis gyerek az anyja után. Mikor végeztünk kijöttünk és Szofiékkal találtuk szemben magunkat. Damiano súgott valamit Thomas fülébe aki válaszként hevesen bólogatni kezdett.
- What did Damiano ask? - kérdeztem mikor már a szobában voltunk.
- Nothing! - legyintett egyet. Volt egy két gondolat a fejemben ezért csak megforgattam a szemem és csóváltam a fejem. Szó szerint be vetődtem mellé az ágyba és megnéztem mit csinál. Instagramon nézegette a profilom és a régi képeim. Így én is elkezdtem az övét. Mivel nem volt sok képe hamar végig értem rajta. Volt egy két kép amin rohadt jól nézett ki. Mintha most nem nézne ki jól de na. A rövid haj sem állt neki rosszul. Mikor már nagyon álmos voltam hozzá bújtam ő átölelt letette a telefonját, lekapcsolta a lámpát, betakart és jó éjszakát kívánt.

Sᴢɪᴀsᴢᴛᴏᴋ! Eᴢ ᴀ ʀᴇ́sᴢ ᴍᴏsᴛ ʀᴏ̈ᴠɪᴅᴇʙʙʀᴇ sɪᴋᴇʀᴜ̈ʟᴛ ᴅᴇ ʀᴇᴍᴇ́ʟᴇᴍ, ʜᴏɢʏ ᴇᴅᴅɪɢ ᴛᴇᴛsᴢɪᴋ ɴᴇᴋᴛᴇᴋ! Kᴏ̈sᴢᴏ̈ɴᴏ̈ᴍ ᴀɴɴᴀᴋ ᴀᴋɪ ᴇᴅᴅɪɢ ᴇʟᴏʟᴠᴀsᴛᴀ! Bɪ́ᴢᴏᴍ ʙᴇɴɴᴇ, ʜᴏɢʏ ᴛᴇᴛsᴢᴇᴛᴛ ɴᴇᴋɪᴋ ᴀᴛᴛᴏ́ʟ ғᴜ̈ɢɢᴇᴛʟᴇɴᴜ̈ʟ, ʜᴏɢʏ ɴᴇᴍ ᴋᴏᴍᴍᴇɴᴛᴇʟᴛᴇᴋ ᴇ́s ɴᴇᴍ ᴠᴏᴛᴇ-ᴏʟᴛᴀᴋ! ᴋᴇʟʟᴇᴍᴇs ᴏʟᴠᴀsᴀ́sᴛ!