Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#23

Reggel amint felébredtem nem találtam magam mellett Thomast. Ránéztem az órámra, vajon mennyi lehet az idő. Kereken 10 óra volt. Fel húztam a papucsom, el mentem mosdóba aztán ki a többiekhez. Damiano és Ethan a nappaliban nézték a tv-t, Szofi és Victoria reggelit csináltak, Thomas pedig zenét hallgatott és közben mosogatott. Köszönés képpen át öleltem a derekát. Kivette a füléből a fülhallgatóját, megfordult és még szorosabban magához ölelt. Egy Buongiorno kíséretében megcsókoltam majd segítettem megteríteni az asztalt a lányoknak. Mikor kész lettünk szóltunk a fiúknak és le ültünk reggelizni. Közben beszélgettünk majd Thomas mondta nekünk, hogy ma kezdődik valami egy hetes fesztivál ahol híres előadók lépnek majd fel és ők fogják megnyitni az egészet. Damiano ki tépte a telefonját a kezéből és elolvasta az e-mailt amit most olvasott volna fel. Mikor végig olvasta le dobta a telefont az asztalra betúrta a maradék kaját a szájába, ivott egy pohár kakaót aztán be viharzott a szobájába telefonálni. Thomas egy Hey! Don't throw my phone on the table anymore! kiabált utána, amire Damiano válasza annyi volt, hogy Sorry! Majd annyit hallottunk, hogy káromkodva jön ki és közli velünk a tényt, hogy 5 percen belül el kell kezdenünk próbálni mert 11-kor kezdődik a meg nyitó ami csak 15 perc lesz és utána egyből ők jönnek. Mivel még sokan nem fejezték be a reggelit fogták a tányért és elindultak a ház legvégén lévő próba terembe. Victoria és Szofi közben befejzték míg Ethan, Thomas és én még javában ettünk. A próba legelején Thomas és Ethan közt rohangáltam mert, mint valami újszülött babát úgy kellett etetni őket. Egyszer a lábamra tekeredett az erősítőbe dugott vezeték ami Thomas gitárjához volt csatlakoztatva és mikor léptem volna estem egy nagyot. Damiano elkezdett nevetni Thomas pedig annyit vett észre, hogy nem szól a gitár és, hogy a földön fekszem nevetve. Ő elkezdte le tekerni a lábamról a vezetéket miközben Damiano nagy nehezen megkérdezte, hogy jól vagyok-e és segített felállni. Ethan fogta a fejét, Victoria mosolygott, Szofi pedig velünk együtt nevetett. A próba további részében Damiano akárhányszor rám nézett elkezdett nevetni. Be mentem Ethan háta mögé mert ott nem látott. Amíg be nem fejezték ott ültem. Ethan mikor hátra fordult és meglátott ordított egyet. Fanculo! When and how did you get behind me? kérdezte és közben nevetett. A többiek mikor meglátták, hogy ott ülök szintén elkezdtek nevetni.

Vissza mentünk és felöltöztünk mert eddig mindenki pizsamában volt. Pontosabban szinte mindenki mert Damianon csak egy boxer volt. Mikor be mentem a fürdőszobába a nadrágomért Ethan épp a hajával küszködött. Amint kész lettem rendbe raktam az ágyat ki vittem a szobából a szemetet, össze pakoltam Thomas kottáit majd el mentem fogat mosni. Ahogy be léptem az ajtón, annyit láttam, hogy Ethan még mindig a hajával szenved és nem tudja ki fesülni. Alapból össze volt borzolva de ahogy próbáltunk még jobban össze borzolódott.

- Can I help you? - kérdeztem
- I solve it! - mondta és arrébb állt, hogy én is oda férjek
- Sure? - meg akartam győződni arról, hogy tényleg megoldja-e
- Sure! - mondta és szenvedett tovább

Elkezdtem mosni a fogam és mikor már majdnem végeztem Ethan aggódó hangon szólalt meg a hátam mögött.

- There is a problem! - bökte meg a vállam.
Én felnéztem mert épp a fogkefémet mostam és mikor megláttam tátva maradt a szám
- Mio Dio! - fogtam a fejem mikor megláttam a fésűt bele gabajodva Ethan legelső vastagabb haj tincsébe.

Meg próbáltam ki szedni és előre bocsánatot kértem ha esetleg húznám. Egy pár perc szerencsétlenkedés után sikerült kiszednem a hajából. Kifésültem neki aztán vissza mentem a szobába Thomashoz. A szép rendezett ágyból már csak az én oldalam volt olyan ahogy megcsináltam. Thomas körülbelül 5 párnát tett a háta mögé aminek neki tudott dőlni. Mikor meglátott engem karba tett kézzel állni az ajtóban csak mosolygott és kínosan nevetett egyet. Mondtam neki, hogy most azonnal kezdjen el öltözni mert el fognak késni.