Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#64

Amikor sikerült végre elaludnom, Thomas és Leo bejöttek a szobába és valamit szereltek. Öt perccel később rá is jöttem, hogy mi volt az. Thomas a fejemhez tartotta a gitárját és elkezdett valami random szólót játszani egészen addig, amíg fel nem ébredtem.

- Good morning love! - csókolt meg, miután letette a gitárját
- Good morning! What time is it, and why the hell did I have to wake up to the fact, that you were playing guitar over my head? - dörzsöltem a szemem
- I wanted you to wake up for sure! - mosolygott
- Oh, good morning Leo! - mosolyogtam rá, mikor észre vettem
- Good morning! - intett a kezével
- Come out to the living room for a little while! - húzott ki a kezemnél fogva az ágyból
- At least I'll let me comb my hair! - mondtam
- Okay, okay, but hurry up! - sürgetett
- I'm ready! - szólaltam meg két perc után
- Then come on! - szaladt ki az ajtón

Ahogy kiléptem a szoba ajtón, lesokkolva álltam meg. Thomas ott állt öltönyben, egy hatalmas csokor rózsával és a kedvenc bombonommal a kezében. Mosolyogva és a meghatódottságtól majdnem sírva sétáltam oda hozzá.

- I didn't want to overdo it, so I just bought you so many presents. Happy two months, my love! - nyújtotta át a csokrot és a bonbont
- God, Thomas! Thank you very much! It's just beautiful! - öleltem át szorosan, ő pedig a hátamat simogatta
- Do you like it? - kérdezte, mikor elengedtem
- Certainly! I just love it! But I'm so mad at myself because I'm honest, I didn't do anything for you. - hajtottam le szomorúan a fejem
- I don't need any gifts. I just want you. It's enough that I can wake up with you every morning, that I can be with you all day, that we discuss everything, that we have fun together, that we do everything together! It's enough for me! - mosolygott
- I am the luckiest girl in the world to have such an understanding, helpful, talented, mature man by my side! - öleltem magamhoz ismét, viszont itt már nem bírtam könnyek nélkül

Thomas simogatta a hátam és az egyik kezével a fejemet tartotta a vállánál. Egy pár percig így álltunk egymást ölelve. Ezt a pillanatot, az ajtón kopogó személy szakította meg. Thomas kinyitotta az ajtót és beengedte rajta Szofiékat. Mikor meglátták a virágot, amit épp akkor tettem bele egy vázába, egyből oda jöttek megnézni.

- Wow! That's beautiful! - nézte Ethan
- It smells amazing! - mosolygott Vic
- This is a wonderful gift from you, Thomas. - karolta át a vállát Damiano
- You put yourself out there. Did I tell you, you look good? - kérdezte Szofi
- No, but thank you! Thank you everybody! - mosolygott
- Really! Happy two months for you too! - mondta Damiano
- Happy two months! - mosolyodtam el
- This should be celebrated! - felelte Vic
- I'm going to have to tell you the truth, and I'm going to have to go out partying with you guys. - támaszkodott meg a széken Damiano
- Oh my God! Damiano David is coming to a party of his own accord for the first time! - nevette el magát Ethan

Ezen már mindenki nevetett egy jót, aztán mentünk reggelizni. Ahogy a folyosón Thomas előttem sétált, rájöttem, hogy tényleg nagyon jól néz ki öltönyben. Ahogy beértünk az éttermi részlegbe, Thomas a derekamnál fogva, oda vezetett egy két személyes asztalhoz. Vic, Ethan és Leo leültek egy hármas asztalhoz, Szofi és Damiano pedig szintén egy két fős asztalhoz ültek. Kicsit olyan volt, mint az első randink az étteremben, mikor az első hónapunkat ünnepeltük. 

- You look very happy. - mosolyodott el
- Because I am happy! - mosolyogtam
- Mom just wrote that she wished us a happy two months. - mutatta az üzenetet
- Ahww! That's nice of her! - feleltem
- Your mom hasn't written yet? - kérdezte
- Not yet. I don't think she knows we're awake. - néztem meg az értesítéseim
- Or they're still asleep. - nevetett
- No, they're awake now. The time difference is the same as in Italy. - mondtam
- I know! I'm just joking. Don't worry, she'll be writing soon. - fogta meg a kezem
- I hope. - mosolyodtam el