Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#29

Reggel már sokkal jobban voltam. A hasam sem fájt, hányingerem sem volt és kipihent is voltam. Thomas még mélyen aludt a párnáját ölelve. Az egyik lábát rajtam pihentette, így nem is tudtam volna úgy ki mászni az ágyból, hogy ne ébredjen fel. Közelebb húzódtam hozzá és csak néztem ahogy nyugodtan alszik. Legszívesebben megcsókoltam volna, viszont olyan aranyos volt, hogy nem akartam fel ébreszteni. Arról fogalmam sem volt hogyan jött rá arra, hogy figyelem de meglepett egy csókkal.

- Heey! When did you find out I was looking at you? - kérdeztem mert fogalmam sem volt mikor ébredhetett fel és mióta figyelt engem
- About three minutes ago. I couldn't bear not to kiss you! - mondta majd ismét megcsókolt
- Ah, I understand. - mosolyogtam - By the way, don't you want to get off at me? - néztem Thomasra aki full nyugodtan feküdt rajtam
- No! You are comfortable. - mondta és egy hatalmasat ásított
- I'm glad you're not letting me out now, it won't end well in any way. - válaszoltam és próbáltam le lökni magamról, hogy ki érjek a mosdóba és ne pisiljem össze magam
- Oh ok! - mondta és le mászott rólam
- Thank you! - ugrottam ki az ágyból és indultam a mosdó felé

Mikor elvégeztem a dolgom vissza mentem a szobába és azzal szembesültem, hogy Thomas felvette a ki készített ruhám. Nem kell mondanom, hogy mikor megláttam már fél percen belül az ágynak támaszkodva szakadtam a nevetéstől. Ami a leginkább okozta a nevetésem okát az a mellkasáig érő haspólóm volt. Mikor Damiano be nyitott hozzánk, hogy megnézze min nevetek annyira belőle is kitört a nevetés. A telefonja nála volt és egyből indított egy Face Time-ot Ethannel. Amint felvette, Damiano körbe mutatta, hogy mi folyik jelenleg.

- Ciao Ethan! See what's going on! - mondta és megfordította a kamerát
- Thomas, you are not a hundred! - nevetett Ethan is
- What are you laughing at so much Ethan? - hallataszódott be Olivia hangja, majd az is ahogy ő is szakad a nevetésről
-  Orsi, how are you? - érdeklődött Ethan
- Fine thank you! How are you guys? - kérdeztem vissza
- We thank you too! - köszönte meg Olivia

Miután sikerült abba hagyni a röhögést, fel kaptam Thomas ruháit és be rohantam vele a fürdőbe. Thomas jött utánam, hogy vissza szerezze őket. Annyi állította meg, hogy be zártam az ajtót kulcsra. Gyorsan fel vettem őket majd ki nyitottam az ajtót és ki mentem. Thomas éppen ivott és mikor meglátott ki köpte a szájából és guggolva szakadt rajtam. A pólója le ért a térdhajlatomig olyan hosszú volt. A nadrágja viszonylag még jó is volt mert csak a térdemig ért, annyi különbséggel, hogy neki a combjáig szokott. A zokni alapból magas szárú volt de nekem még fentebb ért mint kellett volna. Egyszóval csodásan néztünk ki mindketten. Ki találtam, hogy menjünk be Damianoékhoz. Oda sétáltunk az ajtóhoz aztán nagy nehezen fel vettem Thomast az ölembe és be mentünk Damianoékhoz. Szofi gyorsan le fotózott minket aztán le is tettem Thomast.

- Ahhh you're heavy! - ráztam a karom és közben rá néztem Thomasra
- I'm just 60 kg! - húzta fel a szemöldökét
- How much? - kerekedett el a szemem a szám hallatán
- 60. Why how much are you? - kérdezte
- It's not important . - legyintettem. Úgy voltam vele, hogy maradjon csak az én titkom, hogy hány kiló vagyok.

Ki mentünk a konyhába reggelit csinálni. Mivel semmi ötletünk nem volt ezért neki álltam rántottát sütni. A többiek addig megterítettek és öntöttek mindenkinek inni. Mikor kész lett a rántotta, Szofi kihívta Victoriát a szobájából. Leültünk és közösen megettük a reggelit. Amikor végeztünk bele tettük a tányérokat a mosogatóba Damiano pedig elmosta őket. Addig Thomassal gyorsan fogat mostunk és ruhát cseréltünk mert nem bírtuk ki úgy 5 percet, hogy ne röhögtük volna el magunkat a másikon. Öltözés közben Thomas szólt, hogy kaptam egy emailt.

- Orsi! You have received an e-mail! - adta a kezembe a telefonom
- Oh, thank you! I'll see what it is. - mondtam aztán le raktam az éjjeli szekrényre