#60

35 1 0
                                    

Olyan egy-két óra körül felébredtem, de nem teljesen. Át akartam ölelni Thomast, viszont akárhogy kerestem, sehol nem találtam. Közben épp valamit róla álmodtam és a nevét mondogattam. Az már nem tűnt fel, hogy amúgy hangosan szólítottam, viszont neki igen. Mivel nem tudott aludni a kanapén, ezért csak forgolódott. Amikor meghallotta a hangom, akkor felállt és bebújt mellém. Megfogta a kezem jelzésként, hogy itt van. Én egyből magamhoz húztam és megöleltem. Ez után, reggelig fel sem ébredtem. Amint reggel lett és Thomas felébredt, egyből felkeltett engem is. A karomat simogatta, puszilgatta az arcom és közben a nevemet mondogatta.

- Let me sleep! - nyöszörögtem
- Wake up, you're going to be sleeping nonstop from 9:00 p.m. It's time to wake up! - folytatta tovább
- Five more minutes! - húztam a fejemre a takarót
- No! Wake up now! The breakfast is ready! I'll make for you a really delicious Milan caffe, with chocolate chips! - suttogta a fülembe
- I have to go down to this! - takaróztam ki
- I knew! Come on. - mászott ki mellőlem
- By the way, good morning baby! - öleltem meg, amint kimásztam az ágyból
- You,too, sweetheart! - csókolt meg

Felvettem egy rövid nadrágot, egy pólót, aztán csak felkonytoltam a hajam és lementünk megnézni a többieket. Ethan már lent volt és épp akkor sétált ki az udvarra kávéval a kezében, mikor leértünk. Köszöntünk egymásnak, majd Thomas elkészítette nekem a kávét amit megígért, aztán a sajátját is. Egyikünk sem akarta Ethant magára hagyni, így mindketten kimentünk hozzá.

- Ciao! Good morning bro! How did you sleep? - álltam mellé egy nagy mosollyal az arcomon
- Pretty well thank you! And you? - érdeklődött
- Me too! - feleltem
- Me too, thanks! - válaszolt Thomas
- Your leg look beautiful! - mondta mikor lenézett a földre
- Oh my goodness! Your tibia was kicked nicely. - kerekedett el Thomas szeme is a látványtól
- Szűz Máriám! I can say it's wonderful! - nézegettem
- This sport comes with it, after all! - tette le a csészét az asztalra Ethan
- Really, how's your ankle? - kérdezte Thomas
- Not well. Just like when it went out in Vajdahunyad castle. - mozgattam meg
- You might want to put a patch like the one on your shoulder. - mutatott Ethan a vállamra
- I don't know. First of all, I should see it with a doctor, because it's not normal for it to always get out or sprain out. - ittam meg az utolsó korty kávémat
- And when did you think you were leaving? - kérdezte Thomas
- Someday. - legyintettem

Egy kis beszélgetés után, vissza bementünk a házba és benéztünk a többiekhez. Vic még mélyen aludt, Szofi és Damiano pedig az ablaknál állva nézelődtek. Velük is beszélgettünk, majd az utunkat a konyha felé vettük és elkezdtük készíteni a reggelit. Olyan tíz óra körül bementem Victoriához, hogy felébresszem. Ahogy beléptem, ugyanolyan békésen aludt, mint egy órával ezelőtt.

- Vic. Wake up! - simogattam a vállát
- Let me sleep please! You'd rather sleep, too! - húzott be maga mellé az ágyba
- Emm Vic. I'm Orsi. - mondtam
- I don't care. - ölelt magához és a fejét a mellkasomnak döntötte
- Are you awake? - kérdeztem
- Yes. - tette a kezét a kezemre
- Would you let me go? - mosolyogtam kínosan
- No! - tette a derekamra a lábát
- Come eat because the breakfast is ready. - álltam fel, miközben ő továbbra is rajtam lógott
- Okay! But then take me out. - tolta fentebb magát
- Oh, you're not wearing clothes. - mondtam, mikor megfogtam a hátát
- Mhmm! If it bothers you, I'll wear clothes. - emelte fel a fejét
- It doesn't bother me, it was just a little weird at first. - feleltem
- Oh, okay! But I'd rather get dressed. - engedett el
- Okay! I'll be in the kitchen. - indultam az ajtó felé
- Stay here! I wanna talk with you! - rántott vissza a kezemnél

Leültem az agyára, aztán vártam még felöltözik. Közben beszélgettünk, aztán mikor kész lett, elindultunk ki. Ekkor fogta magát és felugrott a hátamra. Megtartottam, aztán besétáltunk az étkezőbe. Ott letettem a földre és leültünk a helyünkre. Elkezdtünk enni, majd mikor befejeztük, mindenki ment a szobájába. Thomas megállt előttem, én pedig csak néztem rá, hogy mit szeretne. Megfogta a kezem, aztán húzott volna fel a hátára. Mondtam neki, hogy egy kicsit hajoljon lentebb, mert csak úgy tudok felmenni a hátára. Mikor lentebb ment átöleltem a nyakát, a lábamat pedig körbe fontam a derekán és aztán elindult velem az emeletre. Amint felértünk lemásztam a hátáról és lefeküdtem az ágyra. Ő is lefeküdt mellém és átkarolt. Ráfeküdtem a mellkasára és a haját kezdtem piszkálni. Csak nézett és egyszer elmosolyodott.

Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon