Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#68

Hajnalban arra ébredtem, hogy fázom. Betakaróztam egészen a nyakamig, de még így sem volt jó. Próbáltam kicsit közelebb húzódni Thomashoz úgy, hogy ne ébresszem fel. Na hát ez nem sikerült.

- What's wrong? - kérdezte álmosan
- I'm cold! - feleltem
- Should I give you another blanket? - kapcsolta fel az éjjeli lámpát
- Yes! - bólogattam
- Wait a bit. Until then, here's mine, cover with this. - nyújtotta át a takarót
- Okay! - mosolyogtam
- The closet has the thick blanket right? - nyitotta ki a szekrény ajtót
- Yes! I put it there. - motyogtam
- Oh, I found it! - dobta az ágyra, majd vissza zárta az ajtót
- Here's yours! - adtam oda az ő takaróját
- Thanks! I'll cover you with this, and then we can sleep! - vette a kezébe a takarót, majd rám terítette, nyomott egy puszit az arcomra és befeküdt mellém

Oda bújtam hozzá, aztán nem sokkal később már aludtunk is. Reggelig fel sem ébredtünk. Már tíz óra is elmúlt, mikor Ethan állított be hozzánk és ébresztett fel minket. Thomas egyből felébredt, viszont én ignoráltam Ethant és aludtam tovább. Thomas csak azért nem mászott ki az ágyból, mert én rajta feküdtem. Ketten próbálták rólam leszedni a takarót, de én nem hagytam. Mikor már untam a dolgot elengedtem, aztán csak feküdtem Thomason.

- Ethan! Are you taking Orsi off me? Because I can't stand up like that. - simogatta meg a fejem
- Of course! - mosolyodott el
- Noo! I wanna lay on Thomas! - karoltam át a nyakát
- What happened to your voice? - kérdezte Thomas
- I should blow my nose. - feleltem
- Then come on! - csapott a fenekemre
- Állat! - húztam meg a haját
- Okay, okay! It will be enough! I'll leave you alone, just let go of my hair! I don't even care what you just said! - fogta meg a kezemet
- You can see who the boss is! - kuncogott Ethan
- Don't laugh! You'd better get her off me! - felelte Thomas
- Okay! - sétált oda az ágyhoz

A két kezét körbe fonta a mellkasom alatt, magához ölelt, aztán felemelt. Ahogy tett volna le, a keze kicsit fentebb csúszott, így véletlenül megfogta a mellem. Egyből lentebb toltam a kezét, majd kicsit csúnyábban néztem rá.

- Sorry! It was by accident! - mentegetőzött
- No problem. - feleltem
- What happened? - kérdezte Thomas
- You don't want to know! - vágta rá Ethan
- So where did you grabbing her? - viccelődött vele
- You don't want to know! - ingatta a fejét
- Ethan, don't look stupid anymore! I know you grabbed her boobs! - mosolygott Ethanre
- I swear it was a coincidence! - tett két lépést hátrébb
- I figured it wasn't direct. - nevette el magát
- Aren't you even angry? - kérdezte Ethan
- Not so much. I don't take kindly to you grabbing my girlfriend, but if she didn't kill you, I wouldn't either. - puszilta meg a nyakam
- Oh, okay! - látszott rajta, hogy megkönnyebbült

Lementünk a konyhába, ahol már mindenki ott volt és épp a reggelit osztották szét. Amikor azzal végeztek, segítettünk nekik kivinni az étkezőbe. Ott leültünk az asztalhoz, jó étvágyat kívántunk egymásnak és elkezdtük enni. Amikor mindenki végzett, elindultam fel a szobába. Hallottam, hogy valaki jön utánam. Ez a valaki megfogta a csuklóm és nem engedte, hogy tovább menjek. Hátra fordultam és Damianoval találtam szemben magam.

- What do you want? - kérdeztem
- Talk to you! - felelte
- We have nothing to talk about! - mondtam
- Please! - nézett a szemembe
- I'll talk when I feel like it. - indultam volna el
- Orsi wait! I want to talk to you! - fogta továbbra is a csuklóm
- Damiano, no! I don't feel like talking to you after yesterday! - mondtam hangosabban, viszont ekkor már köhögnöm is kellett
- That's what I want to talk about! - lépett abba a magasságba, hogy akkora legyen mint én
- I don't feel good! Let go of my hand. Now! - indultam el
- No! I won't let go of your hand until we talk! - fogta meg erősebben a csuklóm
- Let me go! If I'm so annoying, then why do you want to talk to me? - kérdeztem
- Good, then go! Come on! - felelte ingerülten
- Okay! - indultam el, ő pedig jött utánam a szobába, ahol elengedte a kezem és bezárta az ajtót
- Are you doing the same thing as your brother? - néztem fel rá
- Don't mention my brother okay? - nézett rám olyan tekintettel, mint aki meg akar ölni
- Damiano get out! - mondtam rémülten, viszont felé ezt nem akartam mutatni
- I'm not going! I want to talk to you because I want to apologize! - ült le az ágyra
- How do I know you're telling the truth? - húzódtam fentebb
- You think I'm lying? - kérdezte idegesen
- I don't know. - feleltem
- I'm not fucking lying! Orsi, please! Yesterday I was an idiot! - jött közelebb hozzám
- Okay, okay! I believe you! - feleltem, viszont kezdtem rosszul érezni magam 
- I didn't mean to offend you because I know you're very sensitive. But please forgive me! - váltott át nyugodt hangnembe
- No problem. - feleltem
- Hey, are you okay? Orsi! Answer! - kérdezte aggódva
- No! - ingattam a fejem
- Wait here! Thomas! Come immediately! Thomas! Where the fuck are you? - szaladt le a nappaliba
- Huh? What are you want? - sétált be az ajtón
- Orsi is really shitty! - indult el a szoba felé
- What? - nézett zavartan Damianora
- Come on already!  - kiabálta