#27🔞

85 1 2
                                    

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajammal játszadozik és az orromat piszkálja. Mivel egyáltalán nem volt kedvem kinyitni a szemem, ezért hasra fordultam és megdörzsöltem az orrom. A fejem le csúszott a párnáról és találkozott Thomas kezével. Reflexből oda kaptam aztán vissza fordultam a hátamra. Mindeközben nevettem Thomassal együtt.

- Köcsög! - mondtam nevetve
- What? - kérdezett vissza értetlenül
- Nothing! - legyintettem és továbbra is fogtam a fejem

Thomas csak megrántotta a vállát, ki mászott az ágyból aztán le rántotta rólam a takarót. Csukott szemmel kezdtem el keresni az övét de az is a kezében volt. A két takarót le dobta a földre, megragadta a lábam és el kezdte csikizni. A másik lábammal rúgdostam a kezét, hogy hagyja abba. Már fájt nevetni egy idő után ezért felültem és le csúsztam az ágy végébe, hogy valahogy ki szedjem a lábam Thomas kezei közül. Mikor sikerült amilyen gyorsan csak tudtam ki pattantam az ágyból és ki rohantam az ajtón. Thomas szaladt utánam a konyhába, a nappaliba majd Damianoék szobájába is. Mikor oda értem, be rohantam az ajtón majd be csaptam magam után és elé álltam nehogy be tudjon jönni.

- Ti mi a francot csináltok? - ült fel rémülten Szofi
- Thomas nem hagy békén! - lihegtem és közben két kézzel tartottam az ajtót
- Ha szabad kérdeznem mivel nem hagy békén? - kérdezte
- Csikizni akar. Az előbb majdnem megfulladtam annyira nevettem. - néztem ki a kulcs lyukon, hogy ott van-e még
- Áhh értem. Az a szerencséd, hogy Damiano nincs bent. - nevetett
- Jah. Az hiányzik, hogy előle és meneküljek! - mosolyogtam mert nevetni még mindig fájt

Óvatosan ki nyitottam majd ki dugtam a fejem és körül néztem. Mivel nem láttam sehol ki mentem és vissza zártam az ajtót. El indultam a szobánk felé. Alig léptem néhányat, Thomas elő bújt a fal mögül és felkapott. Annyira megijedtem, hogy sikítottam egy nagyot és elkezdtem kapálózni. Nem telt egy 3 másodperc, Victoria tépte fel az ajtaját és ordított ránk mérgesen.

- Relax now! Can't even have fun? - szólt vissza idegesen Thomas miközben le tett a földre
- No! If the two of you have fun, it will never end well! - ordította Victoria és neki állt sorolni miket csináltunk eddig ami őt zavarta

Thomasnál itt telt be a pohár. Én meg se mertem szólalni mert nem akartam rontani a helyzetemet. Thomas közel hajolt az arcomhoz és a fülembe súgta, hogy ,,Manó! Légyszíves menj be a szobámba. Egy perc és én is megyek." Ahogy ezt ki mondta végig futott rajtam a hideg. Mielőtt be mentem volna a szobába szóltam Damianonak, hogy jobban jár ha nem megy a szobája felé. Bentre hallottam Thomas erőteljes hangját. Nem sokkal később egy hatalmas ajtó csapódást és egy cifra káromkodás hallottam. Thomas idegesen viharzott be a szobába, be csapva maga után az ajtót.

- It's all right? - kérdeztem kicsit félve mert láttam rajta, hogy majd szét robban az idegtől
- No! Nothing is good! - mondta és idegesen járkált fel alá
- Tell me what it was. - sétáltam oda hozzá

Le ültünk a fotelbe, ő pedig elkezdett mesélni. Miután be mentem Victoria neki esett Thomasnak. Nagyon durván szidta szem rebbenés nélkül. Ekkor Thomasnál is el szakadt a cérna és ő is neki állt ordibálni vele. Egyszer mondott egy olyat amit nem gondolt végig és ekkor csapta be az ajtót Victoria. Ahogy a nappali mellett haladt el Damiano meg kérdezte tőle, hogy min vesztek össze de Thomas csak annyit mondott, hogy most hagyja békén. Ahogy a végére ért az egésznek és realizálta a szavakat nagyon letört. Annyira rosszul estek neki, hogy könny szökött a szemébe.

- What's wrong? - tettem a kezem a térdére
- Nothing! - törölte le gyorsan a könnyeit
- Thomas. - emeltem fel a fejét

Láttam rajta, hogy mindjárt el sírja magát ezért nem szóltam semmit csak magamhoz öleltem. Bele fúrta a fejét a vállamba és ki tört belőle a sírás. Mikor sikerült le nyugodnia ki mentünk és csináltunk reggelit. Megettük majd a lehető leggyorsabban álltunk fel az asztaltól és vettük az irányt a fürdő felé. Felöltöztünk, fogat mostunk és elvonultunk a szobába. Pár perc múlva át jött hozzánk Szofi mert őt is érdekelte mi történt.

Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||Donde viven las historias. Descúbrelo ahora