Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#21

Reggel ki pihenten ébredtünk Thomassal. Csináltunk magunknak egy kávét és ki ültünk levegőzni. Friss volt a levegő. Mi a negyedik emeleten voltunk így néztük a lent sétáló embereket. Forgalmas volt a város már így reggel is. Elmerültem a gondolataimban így azt sem vettem észre, hogy a másik erkélyről Damiano és Szofi köszöntek nekünk. Éppen azon járt az eszem, hogy mi lehet otthon Magyarországon. A szüleimmel a tegnapi nap beszéltem egy jó órát, viszont a barátaim már lassan egy hete nem jelentkeztek. Ákossal természetesen tartom a kapcsolatot mert nagyon jóban vagyunk és a fiúkkal is nagyon jól elbeszélget. A gondolatmenetemet Thomas bökdösése szakította meg.

- Orsi! Can you hear me? - emelgette le és fel az arcom előtt a kezét
- Hm? What is it? - néztem rá zavarodottan
- She can't hear me! -nevetett Thomas

Ekkor vettem észre Damianot és Szofit akik szintén nevettek rajtam. Köszöntem nekik aztán mondtam, hogy nem is hallottam, hogy köszöntek mert annyira elmerültem a gondolataimban, hogy már lélekben konkrétan Magyarországon voltam. Közben én is egy jót nevettem magamon. Mikor megittuk a kávét és már éhesek voltunk, felöltöztünk majd le mentünk az éttermi részbe. Elfoglaltuk a helyünket az egyik ablak melletti asztalnál majd megnéztük mi a reggeli kínálat. Én egyből a mogyorókrémes gofrit erdei gyümölcsökkel választottam mert utoljára születésnapomon ettem az pedig már nem most volt. A fiúk közül mindenki a rántottát választotta. Victoria csak egy müzlit kért magának mert nem kívánt annyira reggelizni. Szofi megtalálta a melegszendvicset ezért ő azt kért. Ameddig nem hozták ki a rendelésünk, addig Ákossal beszéltem és megkérdeztem tőle mi van a lányokkal, hogy nem írnak és nem is válaszolnak az üzeneteimre. Azt mondta, hogy össze vesztek és senkivel nem hajlandóak beszélni egymással és mással sem. Kicsit megnyugodtam mert azt hittem, hogy rám haragszanak. Annyira jól nézett ki, hogy muszáj voltam egy képet csinálni róla. Elküldtem anyukámnak a képet aki csak egy szívet reagált rá. Megettük aztán fel mentünk a szobába.

Fogat mostunk, elkészültünk aztán Szofival mentünk a koncert helyszínére. A többiek egy fél órával később érkeztek meg. Mi addigra már a fény beállítással megvoltunk és így csak a hang kellett. Először a dobot állítottuk be. Aztán a basszus gitár, a szóló gitár majd a mikrofon. Véletlenül felvettük maxra így mikor Damiano elkezdett valamit énekelni majdnem meg süketültünk. Nekem még 10 perc múlva is sípolt a fülem. A hangszereket be tettük a sminkesekhez csak a dobot hagytuk fent mert hát valljuk be, azt kicsit nehéz lett volna be cipelni, na meg Ethan már megcsinálta magának úgy ahogy jó neki. A háttérrel még szenvedtek egy ideig. Mikor sikerült rá egy perc múlva elromlott a projektor. Volt egy kis emelős kocsi így azzal megkönnyítettük a csere folyamatát. Mikor feltettük megint kezdődött minden elölről. Mi ott maradtunk egészen egy órával a koncert kezdete előttig. Ekkor mentünk el Ethanékért. Kipakoltuk a hangszereket a sminkes kocsiból aztán segítettünk készülődni nekik. Thomas haja úgy nézett ki mint valami madár fészek mert abban a pillanatban ébredt fel mikor beléptem a szoba ajtón és azóta nem igazította meg. Ki fesültem aztán ő megcsinálta magának úgy ahogy szerette volna. A sminkjét is én csináltam és ne hazudjunk nagyon jól sikerült! A többiek is készen lettek. Gyorsan tettek ki egy sztorit aztán indultak a színpad lépcsőjéhez. Be akasztottam Thomas nyakába a gitárját, szorosan magamhoz öleltem, majd megfogtam az arcát és lábujjhegyre állva megpusziltam a homlokát és a fülébe súgtam, hogy ,,Sok sikert és nagyon szeretlek!" Ő csak mosolygott mert nem értette mit mondtam, ezért válaszként megcsókolt. Mindenkit végig öleltünk Szofival és sok szerencsét kívántunk. A közönség már ordította a ,,Måneskin" szót. Gyorsan oda mentünk a színpad elejéhez, hogy le tuduk videózni ahogy feljönnek. Előjött bennem a legelső koncertem amin ott voltam. Azok az érzések és emlékek! Elképesztő! Ahogy a gondolatom végére értem a hideg végig futott a hátamon olyan hatással volt rám.

A koncert elképesztő volt. Bár a legelső sorban a ki tetovált, piercinges, sörrel a kezében és cigivel a szájában álló pasas elég para volt. Ahányszor ránéztem ő engem bámult. Volt olyan, hogy Szofi fenekét nézte. Kacsingatott meg a kezével át nyúlt a vas kordonon, hogy valamelyikőnket meg tudja fogdosni és még egyéb más. Ezt amúgy Thomas és Damiano is látta, ezért mikor Thomas bemászott a közönségbe pont annál az embernél mászott le. Oda szólt neki, hogy hagyjon békén minket. Aztán Damiano is kiosztotta így már tényleg békén hagyott. Az utolsó dal vége után mentünk a színpad lejáróhoz irányítani az embereket, hogy merre menjenek. Mikor mindenki elment kivettem Thomas nyakából a gitárt és oda adtam a hangszeres embernek aki tárolja őket. Thomas magához ölelt és adott egy puszit a homlokomra. Átkarolta a derekam majd elindultunk a sminkes kocsi felé. Lemostak magukról mindent aztán indultunk a szállásunkra. Thomas és Ethan a kocsiban majdnem elaludtak. Felmentünk aztán gyorsan letusoltunk, ettünk valamit mert nagyon éhesek voltunk majd kimentünk egy kicsit az erkélyre. Beszélgettünk egy kicsit és köszöntünk azoknak akik fogalmam sincs hogy de megismertek a sötétben. Mikor meguntuk vissza mentünk a szobába. Fogatmostunk majd lefeküdtünk aludni. Thomas fél percen belül már aludt, annyira fáradt volt. Én még kicsit ébren voltam de utána nekem is sikerült elaludnom. 2 óra környékén arra keltem fel, hogy majd meg sülök olyan melegem van. Oda sétáltam az ablakhoz és ki nyitottam. Erre Thomas is felkelt viszont mikor látta, hogy csak én vagyok megfordult és aludt tovább. Vissza feküdtem mellé majd a kezemet szabadon hagyva be takaróztam és aludtam tovább. Kicsivel később arra lettem figyelmes, hogy Thomas rá teszi a fejét a vállamra a kezét pedig a hasamra és közelebb húzódik hozzám. Ez annyira aranyos volt kénytelen voltam megpuszilni a fejét és végig simítani az oldalát a kezemmel. A kezemet amin feküdt kinyújtottam a másikat pedig rátettem az ő kezére amivel a hasamat fogta. Így aludtunk egészen reggelig. A bejárati ajtót nyitva hagytuk az este. Thomas kicsivel hamarabb ébredt mint én viszont ugyanúgy feküdtem mint mikor felébredt. Gondolt egyet és rám feküdt. A két kezét szorosan az oldalamhoz tette és olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy össze ért az orrunk. Először nyomott egy puszit az orromra majd elkezdte az arcomat egész addig amíg fel nem keltem. Mikor felkeltem megcsókolt és üdvözölt egy ,,Il mio buongiorno vita!"-val. Én is köszöntem neki majd megsimogattam a haját. Annyit hallottunk, hogy valaki kopog az ajtón. Thomas szólt, hogy jöjjön be. Hallottuk, hogy nyílik az ajtó majd be sétál a szoba ajtón Damiano, Szofi, Ethan és Victoria. Ahogy megláttak minket egyszerre hangzott el a szájukból, hogy ,,Ahwww!" Thomas és én egymásra mosolyogtunk aztán leszállt rólam és közösen ki sétáltunk az étkezőbe. Leültünk egy kicsit beszélgetni majd le mentünk reggelizni. Mikor végeztünk fel mentünk, fogat mostunk és felöltöztünk. Megbeszéltük, hogy majd el megyünk sétálni. Mikor elkészültünk le sétáltunk a kis szoborhoz a szállodában. Nem sokat vártunk és Damianoék is megjelentek. Kicsivel később Ethan aztán Victoria. Miután elindultunk vettünk magunknak egy-egy fagyit ami istenien finom volt. Rengeteg képet csináltunk egymásról, nevettünk és hülyéskedtünk. Nagyon sokan ismertek meg és állítottak meg minket egy képért és egy aláírásért. Mikor már nem nagyon volt mit megnézni elindultunk vissza a szállodába.

Össze pakoltunk a bőröndünkbe és le mentünk vacsorázni. Mikor meg vacsoráztunk fel mentünk és fogat mostunk. Beszélgettünk még egy 2 órát közösen aztán mindenki ment a saját szobájába. Thomas és én beszélgettünk még egymás gyerekkoráról. Mesélt az X-factoros élményeiről és az utcai zenélésről is. Én is meséltem neki a 14 - 15 éves magamról. Akkor volt az a bizonyos zene stílus váltásom ahol a klasszikus zenéről áttértem a rockra. Ekkor alakult meg a kis bandánk is ami nagyon el lett hanyagolva. Mikor már nagyon fáradtak voltunk lekapcsoltuk a lámpát és aludtunk.