Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#1

Épp egy veszekedés közepén álltam a barátommal mikor kaptam egy üzenetet. Nem foglalkoztam vele mert szerettem volna letudni ezt az egészet és nem elkezdeni beszélgetni az illetővel. Nagyjából egy óra elteltével összepakoltam a cuccom és úgy döntöttem, hogy elköltözök tőle. Egy nagyon fontos dolgot elfelejtettem. Nem mutatkoztam be. Vigh Orsi vagyok, tudom érdekes név de én így szeretem. Két hónapja töltöttem be a 18-at. Most szakítottam "életem szerelmével,, amit nem bántam meg... még. Nemrég fejeztem be a tanulmányaim. Van egy nyelvvizsgám angolból és pár hete kezdtem el olaszul tanulni. Jön a kérdés, hogy hova fogok menni ezután, mivel a szüleim az ország másik végén laknak a barátaim pedig még a szüleiknél élnek így hozzájuk se tudok menni. A legjobb barátnőm kint él Olaszországban így őt végképp nem kérdezném meg erről. Sétáltam a város utcáin egy bőrönddel a kezemben és el is felejtettem az üzenetet amit kaptam. Ránéztem a telefonomra mennyi lehet az idő. Észrevettem az elfelejtett üzenetet. Megnéztem és hát ki más írt volna mint az "olasz,, barátnőm Szofi! Annyit írt, hogy ha ráérek hívjam fel mert van egy nagyon jó híre. Hát most pont ráértem és így felhívtam. Fel vette a telefont és elkezdtünk beszélgetni:

-Ciao! Mi a helyzet veled? Hogy vagy? - aki nem ismerné olyan jól Olaszországot annak segítek, ez a tipikus köszönésük.
-Hali! Nem a legjobban vagyok. Egy órája eljöttem a barátomtól mert elég csúnyán összevesztünk és végül szakítottunk. Na és te hogy vagy?
-Köszi én jól vagyok! Min vesztetek össze ennyire? - kérdezett aggódva
-Tudod a szokásos amit már mondtam neked.
-Jaa megvan. Viszont van egy jó hírem! Postán küldtem egy jegyet nem tudom, hogy láttad-e.
- Most, hogy mondod szerintem kaptam egy levelet de nem volt időm kibontani.
-Nálad van most?
-Igen. Zsebre vágtam mikor eljöttem.
-Akkor nagyon gyorsan bontsd fel! Remélem örülni fogsz neki!
-Oké már nyitom is. - megálltam egy padnál ahova leraktam a telefonom. Előhúztam a borítékot a zsebemből. Kinyitottam és egy levél fogadott. Gyorsan elolvastam és még nem értem a végére mikor megláttam benne egy cetlit.
Naa várjál te most csak szivatsz ugye?
-Neeem! Nem szivatlak!
-Uram isten te komolyan vettél nekem egy repülő jegyet olaszba? Miért vagy milyen okból?
-Igen! Most, hogy szakítottatok úgy gondolom megérdemelsz egy kis kiruccanást és ha gondolod ide is költözhetsz!
-Viszont akkor indulok is a reptérre, ebbe a költözés dologba szerintem belemegyek! Megnézem milyen az ország és ha úgy van oda költözöm!
-Jujj de jóó! Rendben! Jó utat és hát majd akkor itt találkozunk! Sziaa!
-Sziaa!

Elképesztően boldog voltam! Életem során egyszer sem voltam még Olaszországban de most végre oda is eljutok! Hívtam egy taxit ami ki vitt a reptérre. Be csekkoltam és percek múlva már szálltam is fel a gépre ami Rómába indult. Annyira boldog voltam, hogy majdnem ki ugrott a szívem a helyéről.
Azt elfelejtettem mondani, hogy mindketten nagy Måneskin fanok vagyunk és egész álló nap csak őket hallgatjuk! Minden álmom, hogy eljussak egy koncertjükre! A felszállás után egyből zenét kezdtem hallgatni. Nem telt el sok idő be is aludtam. Ez mindig így van. Ha autóval ha vonattal ha repülővel utazok mindig elalszok. De így legalább nem nagyon hallottam a gép hátulján üvöltő gyereket akinek otthon maradt a plüss macija.

𝑵𝒂 𝒉𝒂́𝒕 𝒔𝒛𝒊𝒂𝒔𝒛𝒕𝒐𝒌! 𝑬𝒛 𝒂 𝒔𝒛𝒕𝒐𝒓𝒊 𝒆𝒈𝒚 𝒖𝒏𝒂𝒍𝒐𝒎 𝒂𝒍𝒌𝒐𝒕𝒕𝒂 𝒌𝒐̈𝒏𝒚𝒗 𝒍𝒆𝒕𝒕 𝒎𝒆𝒓𝒕 𝒔𝒂𝒋𝒏𝒐𝒔 𝒊𝒕𝒕𝒉𝒐𝒏 𝒗𝒐𝒍𝒕𝒂𝒎. 𝑼𝒏𝒕𝒂𝒎 𝒂𝒛 𝒆́𝒍𝒆𝒕𝒆𝒎 𝒆́𝒔 𝒂𝒛𝒐𝒏 𝒈𝒐𝒏𝒅𝒐𝒍𝒌𝒐𝒅𝒕𝒂𝒎, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒇𝒐𝒍𝒚𝒕𝒂𝒔𝒔𝒂𝒎 𝒂 𝒎𝒂́𝒔𝒊𝒌 𝒌𝒐̈𝒏𝒚𝒗𝒆𝒎. 𝑬𝒛 𝒊𝒍𝒚𝒆𝒏 𝒔𝒑𝒐𝒏𝒕𝒂́𝒏 𝒋𝒐̈𝒕𝒕. 𝑹𝒆𝒎𝒆́𝒍𝒆𝒎 𝒆𝒅𝒅𝒊𝒈 𝒕𝒆𝒕𝒔𝒛𝒊𝒌! 𝑯𝒂 𝒆́𝒓𝒅𝒆𝒌𝒆𝒍 𝒂𝒌𝒌𝒐𝒓 𝒎𝒂𝒓𝒂𝒅𝒋 𝒊𝒕𝒕 𝒆́𝒔 𝒐𝒍𝒗𝒂𝒔𝒅 𝒂 𝒕𝒐𝒗𝒂́𝒃𝒃𝒊 𝒓𝒆́𝒔𝒛𝒆𝒌𝒆𝒕!(𝑴𝒂𝒋𝒅 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒉𝒐𝒍𝒏𝒂𝒑 𝒋𝒐̈𝒏𝒏𝒆𝒌) 𝑨𝒅𝒅𝒊𝒈 𝒊𝒔 𝒋𝒐́ 𝒆̀𝒋𝒔𝒛𝒂𝒌𝒂́𝒕 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏𝒌𝒊𝒏𝒆𝒌!