Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#17

A reggeli ébredéssel már gondok voltak. Amilyen könnyen sikerült elaludnom olyan nehezen sikerült felkelnem. Thomas majdnem egy órán keresztül piszkált, hogy végre felkeljek vagy adjak valami élet jelet, hogy nem haltam meg. Körülbelül egy óra elteltével méltóztattam kinyitni a szemem és kimenni vele a konyhába, ahol már csak rám vártak. Damiano meg is jegyezte, hogy hogyan tudok ennyit aludni.

- Finally you were honored to get up Sleeping Beauty! - harapott bele a szendvicsbe ami az előtte lévő tányéron volt
- The blond prince didn't know how to wake up Sleeping Beauty, so she was lazy to get up! Enjoy your meal anyway! - néztem Thomasra és kihúztam a széket, hogy le tudjak ülni
- The blond prince kissed you a thousand times but you didn't want to get up even then! - ült le mellém miközben a hajamat az arcomba túrta
- The other topic! However, I would be happy if I were not Chewbacca! - fordultam felé és a szendvicsemről szedegettem le a hajat ami rajta maradt
- Then sleeping beauty should not call your prince blond! - mosolygott és benyomta a szájába a szendvics megmaradt részét
- If Damiano hadn't spoken, I wouldn't have spoken to you! - mutattam Damianora aki már megette a reggelit és épp a telefonjával szerencsétlenkedett. Először fel sem tűnt neki, hogy mondtam bármit is, majd egy perccel később kérdezett vissza
- What? What did I do? - nézett körbe és letette a telefont az asztalra
- Nothing, nothing! - ingattam a fejem és legyintettem egyet a kezemmel. Ő csak rántott egyet a vállán aztán folytatta tovább amit abba hagyott.
Szofiék jót nevettek az utóbbi beszélgetésünkön. Nekem eszembe jutott, hogy Thomast ma kell vissza vinnem a sebészetre. Gyorsan megettem az utolsó falatot ittam egy pohár narancs levet majd berohantam a fürdőszobába fogat mosni.

Fog mosás közben a hajamat sikerült kifésülnöm és össze fognom is. Mikor végeztem szóltam Thomasnak, hogy mehet. Addig én felöltöztem és kiálltam a kocsival. Addigra ő is elkészült és így indulhattunk is. Közben Szofi megkérdezte, hogy velünk jöhet-e. Én egyből igent mondtam. Szerencsére fel volt öltözve így egyből indulhattunk is. Mikor oda értünk még várnunk kellett egy 10 percet, hogy sorra kerüljön. Mikor bement elkezdtünk beszélgetni Szofival.

- Már tegnap meg akartam tőled kérdezni azt, hogy szerda reggel óta mi lett Thomassal. - kérdezte
- Hát mondtam, hogy beszéltünk este és azóta bújósabb lett és sokkal közvetlenebb. Te ott voltál akkor? - néztem rá
- Ott voltam és hallottam is. Csak tudom, hogy nem szeretted volna elmondani a valós okát. - ült le a mellettem lévő üres székre
- Ami azt illeti nem teljesen mondtam igazat. - hajtottam le a fejem
- Na mesélj mi volt. Én úgysem mondom el senkinek! - ölelt meg
- Oké! Na hát szerda hajnalban felkeltem és nem tudtam vissza aludni ezért kimentem inni. Ott találkoztam Thomassal és elkezdtünk beszélgetni. Megittam a vizet és mentem utána vissza a szobába. Félig ülve voltam az ágyon, Thomas pedig a telefonján nézett valamit. Mikor lerakta akkor befeküdt mellém az ágyba és nézte a plafont, aztán gondolt egyet és ráült a csípőmre. Eléggé jól ismersz és tudod, hogy ilyenkor mi a reakcióm.
- Igen igen tudom! Ugye nem pofoztad fel? - nevetett
- Nem azt nem! Megkérdeztem tőle, hogy mire készül. Erre a válasza annyi volt, hogy nagyon jól tudom mire és összekulcsolta a kezét az enyémmel. Hát én őszintén elmondtam neki, hogy nem most szeretném. Ő megkérdezte, hogy mi a baj. Én nem szerettem volna elmondani de addig faggatott, hogy végül elmondtam neki, hogy legutóbb kicsit durva volt és, hogyha most megint megtörténne akkor nem tudnám, hogy most az lesz-e vagy nem. Ő magához ölelt és bocsánatot kért és még annyit mondott, hogy örül neki, hogy elmondtam mert így óvatosabb lesz. - daráltam le neki gyorsan
- Oh értem! Akkor azért ilyen mert azt hiszi, hogy idézőjelesen félsz tőle? - gondolkodott Szofi
- Igen erre gondoltam én is viszont lehet, hogy csak azért mert ,,jóvá akarja tenni". - mutattam a kezemmel
- Lehet! - válaszolt
- Viszont nekem is feltűnt valami veled kapcsolatban. - mondtam és ránéztem.
- Tényleg? És mi lenne az? - kérdezte
- Csak annyi, hogy sokkal jobban kerested Damiano társaságát és te is bújósabb lettél.
- Ja hát ömm igen. Van egy két dolog amit nem mondtam el senkinek. Viszont Damiano elmondta Thomasnak csak megkérte, hogy neked ne mondja el mert én szeretném. - mondta kicsit idegesen
- És mit szeretnél mondani? - nyugtattam egy kicsit
- Hát ömm hú. Az van, hogy ömm megtörtént köztem és Damiano között az ami közötted és Thomas között. - válaszolt és mosolyogva lehajtotta a fejét.
- Mii? Úristeeen! Gratuláloook! - öleltem meg