Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#45

Reggel nagyon boldogan ébredtem fel. Oldalra fordultam, hogy majd hozzá bújok Thomashoz. Ahogy megfordultam, nem láttam magam mellett. Körül néztem a szobában, de itt sem volt. Nagy nehezen ki szenvedtem magam az ágyból, és le mentem a nappaliba. Ethan és Damiano éppen beszélgettek, így gondoltam, hogy megkérdem tőlük, hol lehet Thomas.

- Ciao Orsi! Good morning! - köszöntött Damiano
- Ciao! Good morning to you too. Haven't you seen Thomas? Just because he's not in the room, and he's not here. - érdeklődtem
- He just went to the store. He said he left a note on the desk. - válaszolt Ethan
- Okay! Thank you guys! - köszöntem meg, majd villám tempóban rohantam fel a lépcsőn

Bementem a szobába és oda sétáltam az íróasztalhoz. Valóban ott volt egy levél, ahogyan azt Ethan mondta. Fel vettem és elkezdtem magamban olvasni.

Jó reggelt szerelmem!
Ha ezt a levelet olvasod, valószínűleg már tudod, hogy nem vagyok otthon. Hamarabb ébredtem, mint te és nem akartalak felébreszteni. Szóltam Ethannek, hogy mondja neked, hogy elmentem a boltba. Mire vissza érek nagy eséllyel, már te is ébren leszel!
Millió puszi! Thommy!

Ahogy a levél végére értem, akaratlanul is elmosolyodtam. Gyorsan felöltöztem és megcsináltam a hajam. Pont végeztem, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó, és a fiúk köszönnek Thomasnak. Nem telt bele fél perc, Damiano hangját hallottam, ahogy szól nekem. Mosolyogva rohantam le a lépcsőn, és ugrottam Thomas nyakába, aki egy csókkal kívánt nekem jó reggelt.

- Thommyyyy! - ugrottam bele a nyakába
- Orsi! Good morning my treasure! How did you sleep? - érdeklődött mikor elengedtem a nyakát
- Very well! - mosolyogtam
- Did you see the letter I wrote you? - kérdezte
- Yes! - válaszoltam
- Then you know when I am. - mosolygott
- Yes! I knew it before I read it because I had spoken to Ethan beforehand. - mondtam
- Oh okay! I'd take these in, if that's okay. - emelte fel a két szatyrot
- Come take it in! - sétáltam el előle

Ő be vitte a konyhába a cuccokat, majd elkezdte pakolni őket. Bementem utána és segítettem neki, hogy gyorsabban haladjon a dolog. Szofi, Vic és Olivia épp a reggelit csinálták, így elég érdekesen alakult a pakolászás. Mire végeztünk a reggeli is elkészült, ezért leültünk enni. Mióta felébredtem, megállás nélkül mosolyogtam, ami mindenkinek feltűnt.

- Someone's in a really good mood! - mosolyodott el Olivia
- I've been smiling nonstop since this morning! - válaszoltam
- Not just for aesthetic! - kezdett el énekelni Damiano
- What? - néztem rá kerdően, amíg le nem esett a dolog - Oh my goodness! I realized! - fogtam a fejem nevetve
- I wanna touch your body so fucking electric! - folytatta Thomas

A végére már mindenki becsatlakozott, és közösen énekeltük az I wanna be your slave-t. Mikor befejeztük a reggelizést elmosogattunk, kicsit rendbe szedtük a házat és mikor ezekkel végeztünk, pihentünk egy kicsit. Közben rájöttem, hogy kárnak tettem el a fogkefét és a fogkrémet, mert még nem mostunk fogat. Fel mentem, aztán elő kotortam a bőrönd legaljáról a cuccokat, majd szóltam Thomasnak, hogy jöjjön fogat mosni. Amikor kész lettünk, vissza tettem a bőröndbe, és elkezdtem pakolászni a szükséges dolgokat. A törölközőket összehajtva, a pólók mellé tettem, a töltőket és egyéb dolgokat pedig a hálós részbe. Tulajdonképpen, már mindent eltettem, ezért össze húztam őket és oda toltam az ágy végébe. Szépen össze pakoltam a szobában, aztán számoltam a perceket. Thomas felhozott egy befőttes üvegnyi csokit, azzal az indokkal, hogy anyukám úgy is szereti a különleges édességeket, így neki is van valami ajándék. Mivel Thomasnak szokása megtartani az ajándék tasakokat, ezért nem volt nehéz találni egy olyat, ami nem kismotoros meg versenyautós. Bele tettük az üveget a tasakba, Thomas pedig még bele tett egy olasz zászlót is, amit reggel vett. Lementünk a többiekhez, hogy még kihasználjuk ezt a pár órát, amit együtt tölthetünk. Egy jó órája beszélgettünk, mikor ránéztem az órámra és megláttam mennyi az idő.