Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#38

Reggel elég érdekes pozícióban sikerült felébrednünk. Thomas keresztben feküdt rajtam, a kezemet ölelve, a jobb lábát pedig az én lábamba akasztotta bele, a feje pedig lelógott a derekamhoz.

- Ehmm Thomas. You don't want to climb off me? - simogattam meg a haját
- Hmm? What time is it? - emelte fel a fejét
- 9:33 min. - mondtam
- I am hungry. You don't? - kérdezte
- I am too! - nyújtózkodtam

Le mászott rólam, aztán le mentünk a konyhába. A többiek már ott voltak és reggelit készítettek.

- Morning guys! - köszöntünk
- Morni.... Oh my goodness! - ejtette ki a kezéből a kést Vic
- What's wron..Jesus! - Nézett rám kerek szemekkel Damiano
- Hűha! - fogta a fejét Szofi is
- Ehmm Thomas. What the hell are you doing? - kérdezte Ethan
- Ehm, I don't know what are you talking about? - vakarta meg a fejét, csípőre tett kézzel
- That's what he mean. - húzta el a hajam
- Oh, that's it. Ehmm, how can I say that. - nevetett kínosan
- You wanted she! - kacsintott rá Damiano
- Yes. - pirult el egy kicsit
- Don't be silly! That certainly wasn't you! - nézett rá Ethan komoly arccal
- That was me. - mosolygott és kihúzta magát
- Was you bitten by a vampire? - kérdezte Vic
- No. - nevette el magát Thomas
- Good job! - nézegette a nyakam Damiano
- Damiano! - csapott a vállára Szofi
- Thank you! - nevetett

Szofi és Olivia továbbra is rémült arccal nézték rám. Éreztem, hogy az arcom elvörösödik. A hajam gyorsan arra az oldalra tettem és le ültem az asztalhoz. Csak bámultam magam elé és próbáltam nem foglalkozni a dologgal, viszont éreztem Szofi tekintetét, ahogy engem néz, és várja, hogy mondok-e valamit. Én csak ültem mint egy kuka és vártam a reggelit. Gyorsan megettem, majd Thomast meg sem várva, fel rohantam a szobába. Nem sokkal később Thomas bejött és le ült mellém.

- Hey! What's wrong? - emelte fel az állam
- I don't feel good that everyone's staring at me. - néztem a szemébe
- Calm down. Sophie and Olivia were just in shock. - vigasztalt
- Olivia doesn't care that much. But Sophie looks at me like I'm a murderer! - majdnem elbőgtem magam
- Orsi! Don't talk stupid! I'm going down there and call her and you talk to her. - állt fel és választ se várva le ment, majd Szofival jött vissza - And now discuss it. - csukta be az ajtót
- Orsi. Mi a baj? Miért vagy szomorú? - ült le mellém az ágyra
- Nem vagyok az. Csak. Zavar, hogy Olivia és te is úgy néztek rám mint valami...Hagyjuk is. - legyintettem
- Az igaz, hogy mikor megláttam a nyakad konkrét sokk ért, de nem haragszom rád! - tette a két kezét a vállamra
- Tényleg? - kérdeztem
- Igen! Sosem tudnék rád haragudni! - mosolyodott el

Én is elmosolyodtam, aztán magamhoz öleltem. Most már kicsit jobban éreztem magam. Mikor elengedtük egymást, felállt az ágyról és körül nézett.

- Hol tartod a sminkjeid? - kérdezte
- Ott a fiókban. Mit szeretnél vele? - érdeklődtem
- Mivel zavar, hogy mindenki a nyakad bámulja, kenünk rá egy kis alapozót. - húzta ki a fiókot és elő vette
- Ez jó ötlet! - válaszoltam
- Na gyere! - huppant le mellém

Egy pár perc múlva készen is lett vele. Megnéztem a tükörben és egy folt sem látszódott belőle. Boldogan le mentünk a többiekhez, akik éppen beszélgettek. Olivia, Ethan ölében ült, Vic, Damiano és Thomas között ült.

- I see you've solved the problem! - mosolygott Thomas
- Yes! - válaszoltunk egyszerre
- Come sit here! - nyújtotta ki a kezét
- Okaaay! - mondtam és megfogtam a kezét
- Mhmm how good your smell! - súgta a fülembe
- Thanks! - pusziltam meg a fejét
- Are you scratching my head? - simogatta a nyakam
- Then pull your hair forward please. - kértem meg mert rajta feküdt
- Okay! - kicsit előre dőlt és megigazította a haját

Mikor elhelyezkedett, neki álltam vakargatni a tarkóját. Hátra hajtotta a fejét és csukott szemmel élvezte a dolgot. Kicsit hasonlított a cicámra. Ő is mindig ezt csinálta, mikor simogattam. Egy jó óra múlva fel mentünk a szobába és el nyúltunk az ágyon. Egy kis idővel később rá ült a derekamra és várta, hogy mi a reakcióm rá.