Távoli szavak ||Thomas Raggi ff.||

#55🔞

Reggel amikor felébredtem, nem találtam az ágyban Thomast. Már itt volt egy sejtésem, hogy direkt nem ébresztett fel. Felöltöztem, aztán lementem a többiekhez. Szofiék a nappaliban voltak, Thomas pedig kint beszélgetett Damianoékkal. Én csatlakoztam Szofiék társaságához.

- Hii! Good morning girls! - ültem le hozzájuk
- Ciao! Good morning! - köszöntek
- How did you sleep? - érdeklődtem
- Very well! - válaszolt Olivia
- Very well too! And you? - kérdezte Szofi
- Never better! - mosolyogtam
- That's good! - mosolyogtak
- By the way, when did Thomas come down? - kérdeztem
- About half an hour ago. But he didn't seem so happy! - mondta Olivia
- Maybe he was just tired. - rántottam meg a vállam
- No, he comes down happy every morning, but now he doesn't. - helyeselt Szofi
- I'll talk to him and ask him what happened. - mondtam
- Okay! But I'm going to get dressed. - mondta Olivia, aztán fel ment

Ketten maradtunk Szofival, én pedig elkezdtem gondolkozni azon, hogy én tettem valami rosszat ismét, vagy Thomas csak szimplán bal lábbal kelt fel. A gondolatmenetem a fiúk szakítottak meg, ahogy bejöttek. Thomas csak köszönt és tovább ment. Egy ölelést és egy puszit sem adott, ami nagyon nem jellemző rá. Ekkor jöttem rá, hogy én rontottam el valamit. Felálltam és utána mentem az étkezőbe, ahol szinte mindenki bent volt. Leültem a mellette lévő székre, aztán megböktem a vállát.

- Hi! I just want to ask you, is something wrong? - érdeklődtem
- Hi! Nothing wrong. - válaszolt
- Oh okay. But if there's nothing wrong, why do you respond like that? I'm just interested. - kérdeztem
- Why? How do I respond? - kérdezte lekezelően
- You're going to answer me like you hate me! - mondtam
- What! That's not true! - fordult felém
- Thomas! Don't lie to me! What have I done again? Hm? - kérdeztem
- I don't want to talk about this here in front of everyone! - fordult vissza az asztal felé
- I knew I fucked something again! - álltam fel az asztaltól
- Thomas, go after her now! - mondta Damiano
- If she wants me to, I'll talk to her! - kiabált rá Damianora
- It's not up to me! - kiabáltam be
- Stop, please. It was enough to listen to what you have been doing for two days ago! - mondta Olivia
- Don't tell me that! - válaszolt

Közben eszembe jutott egy két dolog, amin felhúzhatta magát Thomas a tegnap este. Viszont ezek tényleg annyira semmiség, hogy ezért nem is gondoltam, hogy ez lehet a köztünk lévő probléma oka. Vissza mentem az étkezőbe és megálltam az ajtónál, majd rákérdeztem a dologra, amin ő még jobban felhúzta magát.

- You didn't get upset that Leo grabbed my waist because I was almost sitting on his lap and he hit me twice on my knee, you did? - kérdeztem
- Fuck if you want to know that much, yes, I'm pissed off on it! You're doing the same thing to him as you're doing to Jacopo! - kiabált rám
- I thought that case had already been cleared up. Or do I know wrong? - vágtam rá
- We cleared up, but you do the same thing again! Does everyone hate me that much? - állt fel a székről
- Thomas! Stop now! - rántotta vissza Damiano

Én közben elkezdtem enni, mert Damiano és Thomas kimentek a nappaliba beszélgetni. Épp sikerült megennem, mikor meghallottam, hogy Thomas sír. Akármennyire oda akartam menni, nem tudtam. Helyette leültem a lépcsőre és azon gondolkoztam, hogy miért mindig velem történnek ilyen dolgok. Mikor már nem bírtam tovább hallgatni, hogy sír, elementem megmosni a fogam, aztán bementem a szobába és leültem az ágyra. Tovább gondolkodtam, hogy eddig akárhányszor veszekedtünk, az mind miattam volt. Már lassacskán és is a sírás határán voltam, viszont bejött Szofi. Beszélgetni jött, így mondtam, hogy üljön le az ágyra.

- Hali! Hogy vagy? - kérdezte
- A helyzethez képest jobban. Hallom Thomas továbbra is sír. - vetettem rá egy mű mosolyt
- Szerintem jobb, hogy nem hallod mit beszélnek. - mondta
- Közben rájöttem, hogy az eddigi veszekedéseink miattam voltak. Nem ő a hibás, ebben biztos lehet. Ha megkérhetlek rá, majd elmomdod neki mikor le mész? - kérdeztem
- Ohmm igen. - válaszolt
- Köszi! - mosolyogtam
- Nincs mit. - mondta