a semmi küszöbén állva,
villámlik, villámlik mögöttem,
s előttem az éj.
keserédes dübörgés felett,
világtalan vak fölébemhez,
vihar közeleg elébem.
tornádót hozó mindenség érkezik,
hibamúlt lépdel vérző sarkamba
embernéma gondolatnak cellájában,
életnek szűkülő dobozában vagyok,
s csak közeleg a vihar.
villámlás, dübörgés, vihar, villámlás, vihar, dübörgés!
vihar, vihar, vihar!
csönd.
semmi van.
semmi nincs.
a semmi küszöbén állva,
várja, hogy elragadják az árvát.
YOU ARE READING
léleklenyomatok.
Poetrynekem taglalnom kell a fájdalmaim, én nem vagyok, s nem is leszek színész. szárnybontogatások, lélekdarabok abból az életszakaszból, amikor már elviselhetetlen. poetry || 2020 ...
