léleklenyomatok.

csillagtalanság

a reményem tüzifának használom
lángok között ég velem
elmenekülnék, apám, sajnálom
elbúcsúzom tőle s tőled, ég veled

bezárkózni a szobába,
lakatra, az ablakon a kulcsot ki.
utcákat járni mind hiába,
magánnyal az ujjaim összekulcsolni.

kilopni a csillagokat az égből,
kezemből a láthatatlanba hullottak,
szívemben kihúnyt a világító égő,
fekete lángok között a csillagok halottak.

a tükörbe nézve anyámmal szemezek,
bennem anyám gondjai túszok,
szíve vörös óceánján evezek,
csónakból kiesve tovább nem úszok.

különleges késed most fend
szívem nektek adom, lakomázzatok,
magam terhe ismeretlen időkig csend,
a néma jajgatás szívem végtelen zápora, ázzatok.