nincs ember, ki nagyobb undorral nézne rám, mint a tükörképem.
téged kereslek magamban
nem talállak, ez a bérem
büntetésem.
nem tartozol hozzám.
nélküled tudnám értékelni magam.
a tüdőmre felhők nehezednek,
emléked szmog, füstmérgezés.
felköhöglek, és kiköplek a barna csempére.
megsemmisültem a vágyakozásban,
magamra maradtam az ágyadban.
nem hívsz, nem keresel,
ne is hívj, ölj meg, örök szerelem.
elviselem tekinteted,
keresem tested.
veled és nélküled ugyanolyan,
mégis drog vagy, másnap végítélet.
hagyj magamra a magányban.
YOU ARE READING
léleklenyomatok.
Poetrynekem taglalnom kell a fájdalmaim, én nem vagyok, s nem is leszek színész. szárnybontogatások, lélekdarabok abból az életszakaszból, amikor már elviselhetetlen. poetry || 2020 ...
