léleklenyomatok.

magányhimnusz/rituálédal

kocsikázás a körúton,
ki a városból, el innen,
ahol álmaimat fölgyújtom
rádióból arctic monkeys
nihilrossz, kínzás szájíz
az öblítő magyar víz

a létnek feláldozom magam
idővel elhal minden szavam
tükörbe nézek, elveszett identitás
megtörtént az áldozás
létem a rituálétáncom
kocsitükörben már nem látszom.

konzervdobozokba csomagoltam az álmaim
elrakom télire
beléjük gyömöszölöm még a szárnyaim
s elrakom őket életnyire
előveszem kényelmes vánkosom
vánkoskényszer
már használtam kétszer.

elvesztem az irányítást,
a gyenge pillanatom a monotonból kirántás
dohányt akarok, most.
el akarom dobni a vánkost
hulljanak ki a tollak
takarodj takarodj takarodj

a gázra taposok, mint ahogy te rám

vissza kell fordulnom a körúton
ottfelejtettem magam, otthon
vissza kell mennem a városba
tovább kell támaszkodnom a vánkosra.
ki nem dobom,
az anyósülésen tartom.