a fejem őrülethatár
csüngök az üresség falán
a cella kétezer-húsz
huszonháromban is ott vagyok túsz.
a csillag fecskévé lett,
ösztönös a tett,
ösztönös a mozdulat,
bent sötét mordulat.
nimolista lettem,
üss, verj, hogy valamim legyen.
a veréssel nyugalmat kérek,
remélni ismét félek.
irigységem a mag,
mely utálattá csírázik
testem gyűlöletlak,
mely záporfelhő alatt ázik.
gyűlölök mindenkit,
de senkit sem annyira, hogy bántsam,
csak magamat,
de magamat annyira, hogy a mélybe rántsam
ha mégis velem maradsz,
s ha szívalakú kavicsot adsz,
úgy add, hogy hozzám vágod,
a saját szívemet pedig megrágod.
én csak ekkor maradok veled,
komfortos kell legyen melletted.
KAMU SEDANG MEMBACA
léleklenyomatok.
Puisinekem taglalnom kell a fájdalmaim, én nem vagyok, s nem is leszek színész. szárnybontogatások, lélekdarabok abból az életszakaszból, amikor már elviselhetetlen. poetry || 2020 ...
