oxigén-foglyok vagyunk
minek tennénk helyre az agyunk
miért ne legyek hedonista
ha az erkölcs is döglődő riska
ketrecünk időt szállító véna
ha kitörünk elönt a semmiséma
mint a szerveket a vér
ha eldurran az ér
siratja anyját a tántorgó
magába roskad; tátongó
űr harap mindenünk kalitkalét
nekünk az úr társat nem remélt
az úr néz nem mocorog
ordító szavunkra csak mosolyog
fölkelek kong erőtlen léptek zaja
hátha megszólal az angyalok kara.
YOU ARE READING
léleklenyomatok.
Poetrynekem taglalnom kell a fájdalmaim, én nem vagyok, s nem is leszek színész. szárnybontogatások, lélekdarabok abból az életszakaszból, amikor már elviselhetetlen. poetry || 2020 ...
