rendes ember én már nem leszek, gondolom
a tiszamenti novemberi utcákon
ballagó gyötrelem
s miért nem leszek?
köztetek porrá, puskaporrá veszek.rothadó levél vagyok fák között,
fa vagyok rothadó levelek között,
madarak sem környékeznek,
otthona szenvedő bűnbeesésnek.kárhoztatva születtem
pokol földi alattvalója,
istenkedő tudás fájáról ettem,
s emberré lettem.abból is utolsó.
veszett fejsze nyele
mondá anyám,
mikor engem megalkotá
igaza is volt,
ismétli ily szavakat a földi pokol.ülök, ballagok
alszok, virrasztok -
várok a megváltásra,
a remény hal meg utoljára.
YOU ARE READING
léleklenyomatok.
Poetrynekem taglalnom kell a fájdalmaim, én nem vagyok, s nem is leszek színész. szárnybontogatások, lélekdarabok abból az életszakaszból, amikor már elviselhetetlen. poetry || 2020 ...