Jégen, avagy a hülye hokis és a jégbalerina esete - Taekook (BEFEJEZETT)

❄️3.rész❄️

Barátai közt ülve várta meg az épp hogy csak tizenkilenc éves fiú azt, hogy a többiek végre átadják nekik a pályát. Elgondolkodva nézte az ügyes, nála három évvel fiatalabbat, megmagyarázhatatlan módon keltette fel Taehyung érdeklődését a másik, mindig azon kapta magát, hogy csodálva nézi a másikat, csak nem éppen azért, mert annyira tehetségesnek gondolta volna Jungkookot; hidegen hagyta a jéghoki, kíváncsiságát a fiatalabb kinézete jobban felkeltette. Egy baja volt vele, hogy pofátlan. Elkapta tekintetét, amikor találkozott Jungkookéval, aki csak egy önelégült vigyorra volt hajlandó a másik irányába, sőt még középső ujját is fellendítette, hogy kimutassa nem tetszését.

-Megverem. - dünnyögte orra alatt Taehyung. - Az összes hokis hülye.

Jungkook egy féloldalas mosollyal támasztotta meg magát a korlát szélén, fejét oldalra döntötte, s felvont szemöldökkel nézett végig Taehyungon, aki csak úgy tett, mintha a másik nem is létezne, de azért mélyen valahol örült neki.

-Jégbalerina. - kiabált fel a lelátón ülőkhöz, akik egyszerre néztek a kölyökre. - A dögösebbik. - mutatott a vele szembe ülőre. - Kapd el. - dobta felé az ütőt. - Jól állnak a hosszú dolgok a kezedben.

-Esküszöm, a seggébe dugom. - kelt fel idegesen a helyéről Taehyung.

Kettesével szedve a lépcsőket igyekezett minél előbb lent lenni a pályán. Villámokat szóró szemmel nézett a nála alacsonyabbra, a másik rosszfiús mosolyát máskor szívesen elnézte volna, de most inkább idegesítette fel. Minden gondolatának eleget téve emelte fel a kezét, hogy Jungkook arcán csattanjon. Mind a ketten indulatos személyeknek számítottak ekkoriban, éppen ezért is sikerült összeverekedniük egymás hegyén - hátán. Az így is kócos tincseik csak még kuszábbak lettek, arcuk már nem a hideg, hanem a sok mozgás miatt lett piros. Taehyung megunva a veszekedést, Jungkook csípőjére ült, s két kezét feje mellé nyomta.

-Lenyugodtál, kölyök? - kérdezte levegőt kapkodva Taehyung.

-Ne hívj így. - próbálta kiszabadítani csuklóját az erősebb szorításából. - Nem vagyok kölyök.

-De hiszen az vagy. - hajolt közelebb az alatta fekvőhöz. - Csak egy kölyök.

Még maga Taehyung sem értette, hogy milyen erő vezérelte rá arra, hogy megcsókolja Jungkookot abban a pillanatban, de egy cseppet sem bánta. Mintha száz meg száz pillangó csapkodott volna gyomrában, amik abban a pillanatban keltek életre, ahogy a fiatalabb viszonozta azt a buta csókot, ami elindította kapcsolatukat. Most is hasonló érzés töltötte el, ahogy a kanapén ülve találkozott Jungkook ajkaival. Esetlenül viszonozta a csókot, mire Jungkook elmosolyodva, s felbátorodva ült közelebb a másikhoz, kezét Taehyung kusza tincse közé vezetve. Azok a fránya lepkék, nem csak Taehyungot késztették arra, hogy bizsergést érezzen minden porcikájában, Jungkook sem maradt ki ebből. Olyan régóta nem járta át őket hasonló érzés, hogy azt hitték, nem is fogják már, nem is tudták hova tenni, hiszen a régi láng megszűnt létezni pár éve. De most...Most minden a helyén volt.

-Bocs... - szabadkozott egyből Jungkook. - Én...Én csak...Én...bocs.

-Ne magyarázkodj, mert megsértődőm. - vigyorgott Taehyung. - Ez egy hatásos módja a nosztalgiázásnak. És most nem is verekedtünk előtte.

-Nem éreztem volna fair játszmának, sérült bokával vesztesz. - segített felkelni a sérültnek.

Felvont szemöldökkel dobta meg az egyik piros, arany mintás díszpárnával Jungkookot, s a konyhába sietett, már amennyire fájó lába engedte. Kezeivel próbálta lehűteni felforrósodott arcát, csak remélni tudta, hogy nem veszi észre a fiatalabb, hogy menyire zavarba ejtette az előbbi tette, valamint meglepte. Folyamatosan egy kérdés cikázott fejében; hogyan tovább? Elvégre nem köszönetképpen kapta azt a csókot, sőt ő sem tiltakozott az ellen, pedig így utólag azt látta jobb ötletnek.