Jégen, avagy a hülye hokis és a jégbalerina esete - Taekook (BEFEJEZETT)

❄️8.rész❄️

Szomorú csillogással szemeiben nézte, ahogy barátnője átöltözik a versenyre szánt ruhájába. Csalódottan sóhajtott fel, arra gondolva, hogy valahol az övé is a szekrénye mélyén porosodik, amit ma már teljes lázban aggatna magára. Szinte érezte a csontig hatoló félelmet, ami szokásosan a hatalmába szokta keríteni minden versenye előtt, majd abban a pillanatban oszlik el minden kétsége, ahogy meghallja az általa választott zenét, hogy csak arra hegyezve füleit nyújtsa a maximumot. Nagyon hiányolta már, hogy hallja a tömeg üdvrivalgását, s végül büszkén húzza ki magát a kapott eredményei láttán. A szekrényére pillantott, tudva, hogy ott rejtőzik benne a korcsolya és a ruha, ami még látatlanba is erősen hívogatta. Állát kézfején megtámasztva gondolkodott el; vajon nagy baj keletkezne abból, ha tényleg jégre lépne? Hiszen ott érzi magát igazán jól, ott mutathatja meg, hogy kis is az a Kim Taehyung, sőt még a szerelem leírhatatlan érzését is a jégen való tevékenykedésével tudja legjobban megmagyarázni. Az szakította ki elmélkedéséből, hogy Jia elé állva várta az ítéletet a ruha terén.

-Mondtam, hogy a vörös a te színed. - nézett végig a lányon. - Csinos vagy, a hokisok a jégen nem is a korongot fogják nézni.

-Hidd el, hogy de. - horkantott fel Jia. - Az agyuk csak azt a fekete izét tudja felfogni, azt sem tudják, hogy mi van körülöttük. - magyarázta hevesen a jégre tartva. - Mert az összes hülye. - Taehyung mosolyogva pillantott a lány mögött álló Jungkookra, aki csak a szívére szorított kezekkel tetetett sértődöttséget. - Kivétel nélkül.

-Mondanám, hogy tévedsz, de nem ismerek ez hokis sem, aki ne lenne totál hülye. - gondolkodott el Taehyung.

-Te csak maradj csöndben, mert te a hokisodra úgy nézel, mint valami Istenre. - forgatta meg a szemeit Jia, majd sarkon akart fordulni, hogy elkezdje az aznapi kemény munkáját, de egy mellkas megakadályozta. - Tessék, ki sem kell mondani a nevét, de már itt van. Te nagyon Zizi, szedd fel, hát odáig van érted. - motyogta, miközben elsietett tőlük.

Taehyung fülig vörösödve húzta orráig a sálat, próbálva elrejteni, hogy barátja tökéletesen rátapintott a lényegre. Jungkook felvont szemöldökkel sétált Taehyung elé, meg sem kellett szólalnia, hogy az idősebb rájöjjön; tökéletesen egyetért Jia kijelentésével. Némán kerülte ki Jungkookot, hogy a lelátón helyet foglalva szentelt inkán a gyakorlóknak a figyelmét, mintsem Jungkookra, aki egyre jobban vigyorogva nézte őt. Unottan fordult felé, reménykedve abban, hogy a hideg levegő valamennyire enyhített arca forróságán, s nem színtiszta vörös színben pompázva néz szembe a másikkal.

-Szóval odáig vagy értem. - emelte fel kicsit hangát a harsányan szóló zene miatt.

-Jia nem tudja, hogy miket beszél. - köszörülte mg a torkát. - Elment az esze szegény lánynak, a túl sok gyakorlás ártalmas. Én már csak tudom. - emelte fel jobb lábát. - Ne is hallgass rá.

-Kár. - húzta el a száját. - Pedig én odáig vagyok érted. - suttogta fülébe, majd egy lágy puszit nyomott mögé. - Sőt, senki másra nem tudnák úgy nézni, ahogy rád.

-Jungkook, hagy abba. - csapott térdére. - Zavarba hozol.

-De jól áll neked. - karolta át a vállát.

Tudat alatt is jobban bújt Jungkook érintésébe, lábait átvetve a másik combján, úgy nézve a műkorisokat, s a hokisok egyidejű edzését. Sokáig nem élvezhette a kényelmes helyzetet, mert kedvesét szólította a jég szava és ki lett volna ő, ha útját állja egy kis szórakozásban. Unalmában lesétált az egyik alsó sorban ülő szőkeséghez, akivel Jungkook feltűnően sokat beszélgetett. Ugyan nem féltékenység vezérelte a másik megismerésére való hajlamot, csupán csak a kíváncsiság hajtotta le őt a lépcsőfokokról. Látszott Jungkookon, hogy törekszik a lány kegyeibe férkőzni, ami melengette a Taehyung szívét, s ha egyszer egy kapcsolatot szeretnének, talán a barátai megismerése lesz az első lépés az erre való útra.