Jégen, avagy a hülye hokis és a jégbalerina esete - Taekook (BEFEJEZETT)

❄️12.rész❄️

Álmosan simított végig Jungkook karján, ami dereka körül pihent meg, a takaró alatt jobban bújt az ölelésbe, hogy fázós valóját felmelegítse a hűvös szobában. Mélyeket pislogva nézett végig Jungkook alvó testén, enyhe csodálattal szemeiben, egyre jobban tudatosultak benne a tegnap történtek, amely miatt csaknem kicsattant bőréből. Nagy vigyorral arcán nyomta orrát a másikénak lehunyt pillákkal, majd egy lágy puszit adva rá ébresztgette a mélyen alvót. Óvatosan haladt a puszik adogatásával Jungkook arcán, hogy minél kellemesebb legyen a felébredés a fiatalabb számára. Jungkook fáradt sóhajjal karolta át Taehyung nyakát, úgy húzta közelebb magához, hogy reggeli üdvözlésként egy csókot nyomjon puha ajkaira, kómásan túrt a másik puha tincseibe, kiélvezve a reggeli meghitt pillanatokat, mielőtt még ki kell kelniük a puha, s kényelmes takarók és párnák halmából. Jungkook mellkasára feküdt, hagyta, hogy az gyengéd simogatások egyre jobban ellazítsák, nehezebbé téve a felébredését, ami mindig is nehezen ment neki, hát még akkor, amikor a másik még mellette volt, olyankor nem kellett az egész házat végig járnia, hogy utána újra hozzá bújva folytassa alvását. Nehezen támasztotta meg Jungkook feje mellett karjait, minél előbb maga mögött akarta hagyni az álomvilágot, ami nemigen akarta elengedni.

-Jó reggelt. - suttogta Jungkook rekedtes hangon. - Te miért vagy ilyenkor fent? - simogatta Taehyung kerek arcát.

Sóhajtva fordult hátára, egyet nyújtózkodva bizakodva abban, hogy az álmosság most már magára hagyja, hogy csak Jungkookra tudjon koncentrálni.

-Nem tudok már aludni. - fordította oldalra a fejét. - Nem is tudom miért, izgulok. De az a jó izgulás.

-Mit csinálsz ma, hogy izgulni kell? - ült fel egy ásítás kíséretében.

Taehyung magába révedve ült fel, próbálta azt a fajta megmagyarázhatatlan érzést szavakba formálni, ami Jungkook mellett önti el, régebben sokkal könnyebb volt azt megfogalmazni, egy szóval letudta, de ez most más volt, sokkal tisztább és sokkal komolyabb szándékok fűzték a másikhoz őt. Feladva próbálkozását csapott takarójára, s ahogy csak tudta elkezdte magyarázni.

-Akkor nem izgulok, nem tudom elmagyarázni. Olyan kellemes bizsergés, ami miattad van. - mutatott a fiatalabbra. - Nyugodtság, mert végre a párom vagy. És ez jó érzés, na emiatt nem tudok aludni. Szóval, ha úgy vesszük, te vagy az oka, ami miatt nem tudom kipihenni magamat.

Nagy mosollyal, csillogó szemekkel, heves szívveréssel, s kellemes bizsergéssel hajolt Taehyung fölé, hogy egy mélyebb csókban részesítse. Nem tudta volna megfogalmazni, hogy mit is érzett Taehyung iránt, nem csupán csak vonzalmat, nem is mély barátságot, s még szerelmet sem. Ez az érzés mindent felülmúlt, egyszerre volt vad, zavaros és nyugodt. Mintha csak a benne rejlő hiányzó darabot rakták volna helyre, minden megkavaradott érzelem, félelem, aggodalom hirtelen szűnt meg bennünk. Tudták, ahogy egymás szemébe néztek, egy új világba csöppenve; most kezdődött el a boldog időszakuk. És nem az előzőhöz fogható szerelem, annál sokkal több. Egyfajta lelki társi kapcsolat, amikor kimondott szavak nélkül is tudják, hogy maximálisan egymás mellett vannak, amikor a másik illata fontosabb lesz, mint az éltető oxigén, a legszebb, s legélénkebb táj egy fakó szürkeség a másik jelenléte nélkül.

-Nem akarok edzésre menni. - nyöszörgött fájdalmasan Jungkook. - Itt akarok lenni veled és semmit csinálni. - puszilt csupasz mellkasára. - Azt mondom, hogy beteg lettem.

-Kibírod. - tolta el magától Jungkookot. - Hamarosan lesz a meccs, most kell hajtani.

-De félek a meccstől. - dünnyögte. - Dánia ellen megyünk, ki fogunk kapni. Azok állatok.

-Ügyes leszel. - fogta két keze közé a másik duzzogó arcát. - Majd megverem őket és akkor nyertek. - nyomott egy puszit orrára. - Ne félj, nem feltétlenül kell most bizonyítanod és tudom, hogy te szereted a szuszt is kihajtani magadból az első meccseden, de tudják, hogy jó vagy. Át sem igazoltak volna, ha nem tudnák. Meg amúgy is, ha nincsenek ezzel tisztában, akkor hülyék.