Jégen, avagy a hülye hokis és a jégbalerina esete - Taekook (BEFEJEZETT)

❄️7.rész❄

A szobát Taehyung derűsen kacagó hangja töltötte be, rég volt, hogy ennyire gondtalanul töltötte volna a napot, s ezt is Jungkooknak köszönhette, aki minden ellenkezése ellenére is csiklandozással bombázta az idősebbet. Kipirult arccal, levegőjét kapkodva próbálta saját magát szóra bízni két kacagás közt, több - kevesebb sikerrel. A folyamatos vállrázkódás miatt gyengén próbálta ellökni Jungkook kezét legcsiklandósabb pontjaitól. Egy gonosz vigyor társaságában figyelte Taehyung szemeit, melyek a könnyeitől csillogtak olyan elbűvölő módon, valamint a fogsor villantó mosolyát, amit talán a legjobban szeretett rajta Jungkook.

-Fel-feladom. - fogott Jungkook csuklójára. - Hagyd abba, mert a nevetésben fogok meghalni. - könyökölt fel nehezen. - Akkor a te lelkeden szárad majd.

-Ez azért volt, mert nem akartál velem veszekedni. - ült a másik mellé morcos ábrázattal. - Büntetés volt ez.

-Te szegény. - nyomkodta meg Jungkook arcát. - Nem tudom, hogy ez volt a nagyobb büntetés vagy az, amit eredetileg akartál volna.

Jungkook sértődötten húzta ki Taehyung alól kezeit, ezzel az ágyra kényszerítve őt. Kezeit az ágyon fekvő feje mellett támasztotta meg, majd könyökét behajlítva hajolt közelebb hozzá, néhány centire megállt, hogy mennyire van ellenére Taehyung vagy mennyire tetszene neki, ha ebben a helyzetben kapna egy kicsit sem ártatlan célból érkező csókot. Taehyung az előbbi megerőltetések miatt hevesen dobogó szívvel nyalt végig kiszáradt ajkain, hogy megszüntesse kettejük közt azt az apró távolságot is. Nem törődve fájó bokájával feljebb lökte magát, jobban Jungkook karjaiba préselődve, hagyva, hogy a fiatalabb pólója alá nyúlva cirógassa selymes bőrét. Maga alá fordítva Jungkookot ült csípőjére, ujjait hajába vetve, egy mélyebb csókkal ajándékozva meg az alatta elterülőt. Vállainál fogva nyomta párnái közé, s egy puszit adva szája alatt elhelyezkedő anyajegyére támasztotta meg magát.

-Öltözz fel, mert tényleg el szeretnék menni vásárolni. - suttogta ajkaira. - Nincs semmi karácsonyi hangulata ennek a háznak.

-Ez komoly? - kérdezte csalódottan Jungkook. - Pont most aggódsz a díszek miatt? Ezt direkt csinálod, ugye?

-Ugyan mit? - ült le szekrénye elé, hogy a hosszas gondolkodását elkezdje.

Jungkook unottan kapkodta magára a ruháit, majd nézte, ahogy Taehyung egyik ruhát aggatja magára a másik után és morgolódva teszi vissza a helyére őket, majd a legelső szett mellett dönt. Legszívesebben ezt is elnézte volna egyész nap, mintsem az egyik üzletből a másikba rohangáljon mindenféle dekorációt keresve. Taehyung noszogatására lassan indult a bejárat felé, hogy felöltözve lépjen ki a szakadó hóesésben. Jungkook egyetlen örömforrása az volt, hogy Taehyung kezét szorongathatta, amit kitartóan fogott egész útjuk során, még a boltokban sem engedte el, ezzel kissé nehézzé téve a válogatást az idősebb számára. Első útjuk egy kisebb boltba vezetett, amiben egyetlen eladó volt, karácsonyi pulóverbe, s egy hajpántban, amin egy mini mikulássapka foglalt helyet. Taehyung, akár egy elszabadult kisgyerek, letámadta az egyik polcot, tele porcelánfigurákkal és égősorokkal. Egy kosarat ragadva pakolászta azokat, amik a legjobban felkeltették a figyelmét; volt ott apró mikulásokon, fehér gömbökön át, egészen a sárgás fénnyel világító égősorokig rengeteg dísz, még néhány vanília, fahéj és narancs illatú gyertya is társult a kosár tartalmához. A bolt legvégében, egy kisebb sorban álldogálva vett le a helyéről egy agancsos fejpántot, hogy Jungkook fejére illessze, akár egy morcos rénszarvasnak. Kuncogva készített egy képet róla, s háttérépként beállítva jegyezte meg magának, mint potenciális zsaroló - képet.

-Te vagy a leghelyesebb rénszarvas, akivel valaha találkoztam. - mosolygott Taehyung.

Jungkook szemöldök rántva vett le egy újabb darabot, amit Taehyung fejére biggyesztett, akár egy koronát. Azonnal elővéve telefonját készített kettejükről egy fotót, s elfelejtve az előbbi képet cserélte le erre hátterét. Büszkén mosolyogva fordította Jungkook felé a telefont, hátha egy kis jókedvet csempészhet a másikba.