Jégen, avagy a hülye hokis és a jégbalerina esete - Taekook (BEFEJEZETT)

❄️5.rész❄️

Jia a müzlistál felett egy sejtelmes mosollyal nézte végig, ahogy Taehyung folyamatosan vigyorogva nyomogatja a kezében tartott telefont. Bármit mondhatott a férfi, a lány érzékeit nem csapta be, tudta, hogy Jungkook a mosolygásának az oka, bár hiába próbálta elővarázsolni a választ Taehyungból, nem árulta el Jia számára a legérdekesebb részleteket. Állát kézfején megtámasztva dőlt előrébb, reménykedve, hogy rálát a másikra, de helyette csak Taehyung érdeklődő íriszeivel találta szembe magát. Összehúzott szemöldökkel fejezte ki nem tetszését, majd zsebébe rejtve a kis készüléket szentelte figyelmét a lányra.

-Nem csapsz be. - szegezte Taehyungra mutatóujját. - Te is együtt szeretnél lenni vele. - szélesedett ki a mosolya. - Látszik rajtad, kár tagadnod.

-De nem szeretném újrakezdeni.

Jia lefagyva nézett a másikra, alig akart hinni füleinek, hiszen minden jel teljesen másról árulkodott, sőt biztos volt benne, hogy Taehyung saját magát is be szeretné csapni az ilyesfajta kijelentésekkel.

-De hiszen épp azt csináljátok! - csattant fel a lány. - Ne legyél ennyire bamba. - csapott saját homlokára. - A bokádban volt az agyad?

-Most mi a baj? Legalább tudom, hogy mit nem szeretnék? - tette fel kezeit védekezően. - Nem tudom, hogy mi lesz ebből de akkor sem akarom újrakezdeni.

-Akkor ne kezdjétek. Csináljatok egy új kapcsolatot. - dőlt előrébb. - Vagy legalább ne nézd hülyének szegény gyereket. Ha nem akarod mondd meg neki, de erre nem leszel képes. Akarod őt. - fogta két keze közé a másik arcát. - Látom a szemeidben és olyan bolond lettél. Mondd meg, miért tartasz ennyire ettől?

-Nem tartok tőle. - tiltakozott egyből Taehyung.

-Válaszolj a kérdésre.

-Mert nem akarom, hogy esetleg újra szakítsunk. - kelt fel a helyéről. - És hiába mondod, hogy akkor ne szakítsak vele, mert ez nem egyszerű. Ügyes gyerek, bármikor kaphat egy újabb ajánlatot, nincs rá garancia, hogy nem fogja elfogadni.

-Ez semmiség, Tae. Feltalálták már a távkapcsolatot. Le merem fogadni, hogy Jungkook teper érted, te meg csak észre sem veszed. Meg nem rég jött vissza, miért menne el, ennyire ne nézd hülyének őt.

Taehyung némán hagyta a konyhában a lányt. Tudta, hogy egy olyan problémától tart, ami közel sem biztos, hogy be fog következni, de érzelmeit ez iránt nem tudta befolyásolni, helyette inkább Jungkookot tartotta távol magától, hátha így nem fog bekövetkezni az, amitől fél. Ruhával teli szekrényét kitárva állt meg tanácstalanul előtte, s próbálta kitalálni, hogy mit kéne felvennie. Egyszerre akarta újra felkelteni volt párja érdeklődését és akarta azt mutatni, hogy őt nem érdekli a kapcsolatuk sorsa. Jia az ajtónak támaszkodva szurkolt magába, hogy barátja jól döntsön, maximálisan kitartott véleménye mellett, miszerint Taehungnak és Jungkooknak együtt kell lennie.

-Olyan ruha kell neked, amitől ha Jungkook rád néz, sírva fakad. - lépett Taehyung mellé. - Vagy amitől majd le akar teperni. - vette kezébe az irányítást. - Valami dögös.

Döbbenten ült le ágyára, előre tartva barátnője választásától, szokásához híven túlzásba vitte a dolgokat.

-Egyrészt; Jungkook nem fog sírni, ha meglát. Másrészt; nem akarok, hogy leteperjen és nincsenek dögös ruháim.

-De akarod. - fordult hirtelen az ágyon ülőhöz. - Vedd ezt fel. - dobta meg egy fehér, kötött garbóval. - Meg ezt. - társított hozzá egy nadrágot is.

Kelletlenül kezdett el öltözni, egyre rosszabb ötletnek tartotta azt, hogy Jia válassza ki a ruháit, bár a végeredmény kivételesen tetszett neki. Még maga előtt is titkolta azt, hogy reménykedik abban, hogy felkelti Jungkook érdeklődését.

-Jungkook sírva fog leteperni téged. - veregette vállon Taehyungot. - Jól nézel ki. - nyomott egy bátorító puszi az arcára.