Jégen, avagy a hülye hokis és a jégbalerina esete - Taekook (BEFEJEZETT)

❄️22.rész❄️

Fáradtan estek haza mind a ketten. Miután beértek a város azon részére, ahol temérdek ember sietett még az utolsó pillanatban venni néhány ajándékot, jó ötletnek tartották, hogy benézzenek a vásárra, hátha ott másabb lesz a helyzet. Ugyan ott is rengeteg ember volt, de a hangulatból nem vett el számukra az, hogy sok személyt kellett kerülgetni, sőt talán még adott is hozzá ez az egész. Főleg, az, hogy több helyen is kínáltak forró csokit, amiből természetesen Taehyungnak muszáj volt inni egy - egy pohárral, mert anélkül nem igazi a karácsony. Még Jia, s Namjoon is csatlakozott hozzájuk, azt követően, hogy legjobb barátnője tartott neki egy kisebb előadást; mennyire volt meggondolatlan döntse, s máskor hallgasson rá. Jungkook egész végig kitartóan szorongatta a másik kezét, még csak egy fél gondolata sem volt az, hogy esetleg elengedi, még a lakásban is, mintha attól tartana , itt is szem elől téveszti. 

-Tudod, nem fogok megszökni, Kook. 

-Nyilván, mivel fogom a kezedet. - mosolygott büszkén. - Mert együtt vagyunk, ebben a hónapban már másodjára.

-Úgy érzem ezt egy jó darabig meg fogom kapni. - rázta le magáról Jungkook kezét. - Ilyenkor sajnálom, hogy Jia tényleg lenyúlta azt a likőrt. - motyogott az orra alatt. - Nem is alszok veled. 

Jungkook lazán vonta fel szemöldökét, majd egy félmosollyal arcán fogta meg Taehyung csuklóját és a hálóba húzta, s a puha ágyra lökve csókolta meg. Nagyot sóhajtva bújt az alatta fekvőhöz, hogy a nap fáradalmait ki tudja végre pihenni.

-Jungkook, ugye nem most terveztél aludni? - szólalt meg egy idő után. - Még meg kell csinálni néhány dolgot. - nyomkodta a másik puha arcát. - Szaloncukrot kell rakni a fa alá. - érvelt, mire a másik csak hümmögött pár sort. - Fürdeni is kell. 

-Egy kérdésem van ezzel kapcsolatban.

-Együtt. - kuncogta, miközben párja ma már sokadjára magával húzta.

A nap tényleges végén halkan osont ki Jungkook mellől, aki már félig az álmok világa felé tartott. A régebben, gondosan elrakott ajándékokat a helyükről kihalászva dugdosta a fa alá őket, hogy ezzel reggel már ne kelljen foglalkoznia, amikor sokkal nehezebb lenne észrevétlenül oda csempésznie. A szeme azonnal megakadt az olyan kis csomagokon, amiket még csak nem is látott, s a benne erősen dolgozó gyermeki kíváncsiságnak engedve hajolt közelebb az egyikhez, amint egy kisebb cetli virított. Ha ezt megnézed a születésnapod előtt, elfenekellek. Hirtelen elgondolkodott, hogy valójában mennyire érné meg neki, ha a csomagnak esne, de a háta mögül jövő hang megállította benne.

-Ez fenyegetés vagy csábítás? - mutatott a csomagra Taehyung. - Hm? 

-Csak mondom, hogy én sem tudok nélküled aludni. - dünnyögte, figyelmen kívül hagyva a másikat.

Hiába faggatta tovább, csak csöndben döntötte el az ágyon, hogy nyugodtabb körülmények között tudjon tovább aludni. Taehyung sóhajtva túrt Jungkook hajába, bár a saját hülyesége miatt kétszer is eldobta magától a fiatalabbat, valahogy mindig mellette kötött végül ki, minek vegye ezt, ha nem valami jelnek; nekik együtt kell lenniük? Másnap reggel apró és lágy csókokra kelt fel, elviselte volna, ha még nem kéne felkelnie, de Jungkook reggeli, s kócos látványa kárpótolta a korán kelését. A fiatalabb széles mosollyal nézett föléjük, ahol egy fagyöngy díszelgett felettük, bár furcsállta a helyzetet, azért nem ellenkezett a csók gondolatától.

 -Te leszedted ezt az ajtómról? - fordult párja felé. - És mikor?

 -Sajnos erre a kérdésre nem áll módomban válaszolni, de mondd, hogy nincsenek jó terveim.

 Összeszűkített szemekkel bújt szerelméhez, próbálta kitalálni, hogy mégis mikor volt arra képes, hogy föléjük rakja azt a növényt, de ha jobban bele gondolt talán nem is lenne jó, ha tudná. Mosolyogva nézett ki az ablakon, s a lágy hóesést figyelte, eddig tökéletesnek érezte a karácsony reggelét és az, hogy Jungkook mellett van, csak dobott a hangulatán.

 -Őszinte leszek, nem hittem volna, hogy karácsonykor együtt leszünk. - adott gondolatainak hangot. - Mármint először igen, de amikor dobtál, utána reménytelennek tűnt minden. 

Taehyung szomorkásan kúszott közelebb a másikhoz, jobban ölelésébe burkolózva, úgy védve magát a saját, meggondolatlan döntései elől. 

-Tényleg sajnálom. - csókolt a másik felkarjára. - Azt hittem jobb lesz neked, hiszen először nem tiltakoztál ennyire a szakítás ellen, mert menni akartál, pedig azt állítottad, hogy nem. Gondoltam... Csak egy kis lökés kell neked, hogy rájöjj maradni akarsz vagy sem. Veled ellentétben, nekem nincsenek jó ötleteim. 

-De vannak. - gondolkodott hangosan. - Igaz, ezt nagyon nem oda sorolnám.

Mind a ketten nehezen keltek ki az ágyból még annak ellenére is, hogy a mai nap semmi nem fog rájuk várni, csak a temérdek mennyiségű étel elfogyasztása, végül pedig a kanapén való pihenés pizsamában, egy karácsonyi filmmel a háttérben. Taehyung ásítva lopott egy szem szaloncukrot, ami végre a fa alatt helyezkedett el, oldalra döntött fejjel nézte a Jungkook által becsomagolt ajándékot, s a rajta elhelyezkedő cetlit is.

-Komolyan kérdeztem este, ez mégis milyen fenyegetés? Nem tudom eldönteni, hogy piszkáljam meg vagy ne.

-Milyen ízű szaloncukor van? - hagyta figyelmen kívül újra párját. - Ha nincs banános, ki is dobhatjuk mind. - kezdte el bontogatni őket a keresett ízt várva. 

-Jungkook. - ült a fiatalabb ölébe. - Gonosz vagy. - fintorgott morcosan. 

Kényelmesen elhelyezkedve a helyén kezdték el a napi film - maratonnak az első részét, reggeli gyanánt szaloncukrot fogyasztva. Rengetek filmen, s édességen voltak túl, amikor rájöttek, hogy a nap már javában lement, egyedül csak a tévé adott nekik némi fényt, meg a karácsonyfára aggatott dísz. 

-Jungkook, gondolkodtam és most ennek jó vége lesz. - tette gyorsan hozzá, amikor szinte látta a másik arcán a kétségbeesést. - Tetszett az, amikor elmondtad a terveidet és...igazából eddig szerintem egy vagy két alkalom volt, mikor nem velem aludtál. Ennek az ötletnek a fő oka az, hogy nagyon szeretlek és emiatt is gondoltam arra, hogy ide is költözhetnél. Szóval el is kezdhetnénk a közös életünket.

-Ilyen sok karácsonyi ajándékot senki nem érdemel meg. - nevetett fel. - Mondtam én, hogy vannak jó ötleteid. - puszilt a másik hajába. - És én is nagyon szeretlek. 

Mosolyogva adott a fiatalabbnak egy csókot. Mind a ketten megkönnyebbültek az elmúlt egy nap fáradalmai miatt, amit többek között Taehyung bolondsága váltott ki. Már nem is érdekelte, hogy ez a karácsony csak a fekvésről szól számukra, mivel Jungkook mellette volt, pont, ahogy azt el is tervezte a legelejétől fogva, s a fiatalabbat sem izgatta különösebben a fényűző karácsony, csak egy egyszerű, de annál jobb napot akart eltölteni kedvesével. Mind a ketten kijelenthették, hogy ez a karácsonyuk épp annyira volt tökéletes, ahogy azt szerették is volna. 

12.24

*̣̥☆·͙̥‧❄‧̩̥·‧•̥̩̥͙‧·‧̩̥˟͙☃˟͙‧̩̥·‧•̥̩̥͙‧·‧̩̥❄‧·͙̥̣☆*̣̥

Sziasztok!
Hát... Ennek sokkal gyorsabban eljött a vége, mint amire számítottam, nagyon gyorsan karácsony lett. 😳

Nagyon, nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan olvastátok a történetet, annak ellenére is, hogy annyira nagyon sok köze nem volt a karácsonyhoz. Remélem, hogy tetszett nektek.❤️

A vége felé úgy éreztem, hogy talán Tae jobban megérdemelte volna a "hülye" jelzőt a címben.😂

Boldog Karácsonyt, Kellemes Ünnepeket mindenkinek, egyetek nagyon sokat és persze pihenjetek a szünet alatt. ❤️