Jégen, avagy a hülye hokis és a jégbalerina esete - Taekook (BEFEJEZETT)

❄️20.rész❄️

Taehyung egy idegesítően hangos telefoncsörgésre kelt fel, éjjel aligha tudta magát álomba nyomni, folyamatosan az járt a fejében, amit Jungkook csapattársa mondott neki; gondolja át. Bárhogy is próbálta a dolog másik oldalát nézni, valahogy mindig a megfutamodás mellett maradt, ez volt a legegyszerűbb, elfogadta, hogy neki ez járt. Végtére is most miért lenne másabb ez a szakítás, mint előtte? Akkor is lezárta magában a dolgok, akárcsak most, régebben is azt hitte, hogy sose fogja látni már a másikat, jelenleg is csak úgy kell tennie majd, mintha nem futhatna vele össze bármikor az utcán. Csupán csak egy dolog miatt aggódott, a gyakorlások során biztos, hogy látni fogja. Nehéz lesz neki szembe néznie ezzel a döntéssel akkor, ha látni fogja Jungkookot, hiszen most is bűntudat mardossa a döntése miatt, még annak ellenére is, hogy elég határozottan állította ezt. Nyűgösen sétált a bejárati ajtó felé, tudta, hogy legjobb barátnője szeretne betörni hozzá korán reggel, lassan kerülte ki a tegnap földön hagyott ruháit, még néhány párna is a földre került, amire csak lustán nézett rá, majd tovább haladt, hogy végleg kinyissa az ajtót.

-Milyen szép vagy kora reggel. - mosolygott Jia.

Taehyung a beáramló hideg levegőn megborzongott, próbált minél jobban az ajtó mögé húzódni, hogy kevésbé érje a csípős levegő, bár valamennyire jól esett neki a hideg, talán egy nagy sétára volt szüksége, hogy kiszellőztesse a fejét és át is gondolja, mennyire érte meg Jungkookkal megszakítani kapcsolatát. Jia aggódva nézett végig barátján, s annak lakásán, szeme egyből megakadt a dohányzó asztalon magányosan álldogáló mézeskalács ízű likőrön, hiába bújt meg a kisebb - nagyobb díszek között.

-Ezt szeritnem elrakom. - kapta fel egyből az üveget. - Nem tudom, hogy milyen lelki állapotban vagy, de ez jó helyen lesz inkább nálam. - szorongatta egyre jobban.

-Nem is ittam, csak nem raktam el. - ráncolta homlokát Taehyung. - Ki sincs bontva.

-Nem baj, nem baj! A legjobb barátom vagy, az a helyes, ha védelek az alkoholista élettől, tehát ezt én fogom meginni. - tolta el Taehyung kezét, aki el akarta venni tőle az üveget. - Amúgy is, miért nem vagy kész? Hamarosan meccs lesz. - tapsolt kettőt Jia, készülődésre biztatva a másikat.

Taehyungnak semmi kedve nem volt menni, hiába ígérte meg a fiatalabbnak, hogy biztos ott lesz, sőt váltig állította, hogy a másik még csak egy légtérben sem szeretne vele tartózkodni, feleslegesnek érezte magát oda vonszolni.

-Jia, szerintem nem is jó ötlet oda mennem. - dünnyögte Taehyung magára aggatva ruháit. - Ha nem rémlene, már nem járok vele, feleslegesnek érzem oda tolni a képem.

-Már pedig oda fogod. - szegezte fenyegető mutató ujját barátjára. - Csak legyél okos, nem nehéz ez. Amúgy még mindig nem érem, hogy miért mentetek szét.

-Muszáj volt. - vont vállat Taehyung. - Nem kell azon gondolkodnia, hogy maradjon vagy ne. Így egyszerűen el tudja fogadni és menni.

Jia sóhajtva ült le a kanapéra, érezte, hogy ez egy hosszú beszélgetés lesz kettejük között, legalábbis ő hosszas prédikációba fog kezdeni a másik hülyesége miatt.

-Eszedbe jutott már... Támogatni őt? - tette fel a kérdést, ami folyamatosan az eszében járt. - Mert ezzel nem támogatod, hiába hiszed azt, nehezíted a dolgát, ráadásul egy fontos meccs előtt. - túrt a hajába. - Egyfolytában azt mondod, hogy félsz, de mitől? Hiszen megmondta, hogy marad. Ha arra kérne, hogy menj vele?

-Nem mennék. Itt van mindenem, itt építettem fel a karrieremet, a nulláról nem fogom újra elkezdeni. - csapott combjára. - És lehet, hogy a lehető legrosszabb módon próbálom őt támogatni, de azt teszem, ha azt hiszed, ha nem. Ha meg szerintetek nem, talán nincs is értelme a kapcsolatunknak és akkor mindenféleképp szakítottunk volna, ez előbb jött el.

-A szerelmem tényleg hülyít.

Taehyung értetlenül meredt a lányra, azt kívánta, hogy bárcsak megértené azt a fajta tehetetlenséget, amit érzett. Csöndben  követte az alacsonyabbat, aki folyamatosan arról magyarázott, hogy beszéljen Jungkookkal, legalább próbálja meg, s értse meg azt is, amit mondd, ne csak hallgassa végig. Örült, amikor a csarnokba értek, a hangzavar tökéletesen elnyomta a másik hangját, ezzel egy kis pihenőt adva Taehyungnak, aki szinte már kínosan ügyelt arra, hogy ne találkozzon a fiatalabbal, magát ismerve azonnal megbánná döntését és a másik bocsánatáért esedezne, azt meg nem akarta, minden erejével azon volt, hogy kiálljon a döntése mellett, bármennyire is volt az oltári nagy hülyeség a többiek számára. A bűntudatot egészen addig tudta magában elnyomni, amíg a meccs el nem kezdődött és meg nem pillantotta szerelmét a jégen.

-Látom az arcodon, hogy bánod. - kiáltotta túl Jia a hatalmas hangzavart. - Jól gondolod, nem kellett volna ilyen marhaságot csinálnod.

-Nem bánom a döntésemet. - hazudta saját magának is. - Jól csináltam mindent, erre ő is rá fog jönni.

Többé nem is figyelt a lányra, Jungkook minden apró mozdulatára figyelt, mintha így ki tudná kerülni azt, hogy újra megsérüljön. Szíve folyamatosan hevesen vert, néha örült, néhány pillanatban dühös volt az ellenfélre, s volt mikor elszomorodott, boldog volt attól, hogy hallgatott barátnőjére és megnézte a mecset, még annak ellenére is, hogy utána nem tud Jungkook nyakába borulni örömében és agyon dicsérni, hogy eredetileg is tervezte volna. A fiatalabb egész játék alatt próbálta nem a szemével keresni Taehyungot, haragudott rá, mégis azt akarta, hogy az egyik rosszabb pillanatában meglássa a tömegben és minden izgulása elmúljon. Tudta, hogy nem a legjobban teljesít, sőt egész idő alatt vesztésre is álltak, de nem tudta érdekelni, legszívesebben fel is adva volna ezt a sportot, csak azért, hogy Taehyunggal maradhasson. Pontosan akkor vette észre a lelátón ülő tömegben volt párját, amikor a meccs végét jelző síp megszólalt, egyből lesietett  jégről, lerúgta magáról korcsolyáját és futásnak ered. Összes létező erejét beleadta a futásba, meg is lepte ez a hirtelen jött erő, amit arra használt fel, hogy épp elcsípje Taehyungot a bejáratnál. 

-Tae. - fogta meg a másik csuklóját. 

-Jól játszottál. - próbálta minél előbb lezárni ezt a beszélgetést. - És ne érdekeljen, hogy vesztettetek, tudom, hogy milyen vagy de tényleg ügyes voltál. 

-Adj egy órát. - vágott a másik szavába. - Egy órát kérek, hogy megváltoztassam a véleményed, ha nem megy, elfogadom, hogy szakítani akarsz, de addig nem. Csak egy óra, kérlek. 

Némán bólintott, kíváncsi volt, hogy a másik mégis mit tudna neki mondani, amitől ilyen hirtelen meg fog változni a véleménye. 

12.22