Jégen, avagy a hülye hokis és a jégbalerina esete - Taekook (BEFEJEZETT)

❄️18.rész❄️

Mire Taehyung reggel felkelt Jungkook nem volt már mellette, bár tudta, hogy a fiatalabb korán ment edzésre a holnapi meccs miatt, mégis kissé csalódott volt, hogy nem tud még egy kicsit hozzá bújni, mint minden reggel, ha együtt alszanak. Szemét dörzsölgetve vette rá magát, hogy kikeljen az ágyból, s egy kávé társaságában kezdett el készülődni, miközben átgondolta, hogy mégis miket kell ma vennie, mielőtt még Jungkook visszatérne. Gyorsan magára kapkodta a ruháit, a hideg levegőn jobban magára tekerte a sálát, nem törődve azzal, hogy másig miképp festhet így, számára csak az volt a fő, hogy nem fagy teljesen meg amíg a plázába nem ér. Meglepődve nézett körül az épületbe, amikor utoljára volt itt, csak néhány dísz mutatta, hogy közeleg a karácsony, most viszont egy hatalmas, feldíszített karácsonyfával találta szembe magát, mellette egy télapónak öltözött alakkal, aki a gyerekeknek okozott örömet a jelenlétével. Mosolyogva haladt tovább, egyenesen a szaloncukrok sorába, ahol mindenféle bűntudat nélkül pakolta a zacskóban a különböző ízű cukrokat. Tovább haladva gondolkodott el azon, hogy mégis milyen ajándékkal tudja meglepni a párját, s rájött, hogy hiába ismeri oly sok ideje, azóta biztos, hogy változott az ízlése néhány téren, emiatt még nehezebb volt a tökéletes ajándék megtalálása. Már a harmadik kört rótta a hatalmas helyen, ezzel együtt háromszor is megkóstolta az eladók által kínált sütit és állapította meg, hogy nagyon finom volt, többször is találkozott azzal az egy személlyel, aki piros ruhában lepi meg a kisebbeket, sőt már tudta, hogy a bejárat melletti mozgó hóember mikor fog megmozdulni, ezzel együtt zenélni is, de még mindig úgy érezte, hogy nincs meg a keresett ajándék. 

-TaeTae. - állította meg egy ismerős hang. - Végre találtam valakit, már az egyik parfüm árust majdnem megvertem, nem érti meg, hogy nem akarok venni tőle semmit, hiába közeleg a karácsony. - kezdte el hadarni Jia a problémáit. - Amúgy láttad az emeletet? Olyan szépen ki van díszítve, csak nagyon sokan vannak fent, nem lehet megmozdulni, hirtelen mindenki most akarja beszerezni az ajándékokat. 

-Neked is szia. - nyögte Taehyung fájdalmasan. - Téged már reggel sem lehet lecsapni, úgy pörögsz, mondd hány kávét iszol te? 

-Egyet sem. - vonta össze szemöldökeit. - Feljössz velem? 

-Az előbb azt mondat rengetegen vannak. 

-Ez igaz, ezért nem akarok egyedül menni, mert a végén kitiltanak innen, ha felidegesítenek az emberek.

Taehyung sóhajtva adta meg magát, nem látta értelmét, hogy tiltakozzon, nagyon is jól tudta, hogy akkor is fel kell mennie barátjával, ha akarja, ha nem. Fent sokkal jobb hangulat fogadta az oda tévedőket, mintha csak így akarnák oda csábítani a vevőket. Itt sokkal kisebb fa álldogált, alatta becsomagolt dobozokkal, amik az  ajándékokat szimbolizálta. A boltok kirakatában sorra rakták ki az égősorokat, ablakra ragasztható hópelyhek, mikulások és hóemberek sorakoztak, a korlátot is sárgás fényű égők díszítették, sőt néhányat még az oszlopokra is tettek. A mozipalkátok sorba hirdették az ilyenkor unalomig ismételt filmeket. 

-Nem tudod mit tudnék adni Kooknak? - kérdezte meg utolsó reményében Taehyung, amikor itt sem talált számára megfelelő választást. 

-Csomagold be magad, pattanj a fa alá és egy életre emlékezetes karácsonyod lesz. - pillantott hátra Jia. - Mivel Namjoonnal még elég kezdeti a kapcsolatunk, valami puha takaróra gondoltam, én ölni tudnék egy olyanért, de már egy csomó van. Mi lenne, ha Kooknak...

-Nem. - szólt közbe azonnal Taehyung. - Látom, hogy azt az ajtót nézed, amin egy nagy tizennyolcas karika van és nem...nem adok Jungkooknak onnan semmit. - tolta el a kosarát sebesen Taehyung. 

A sokadik kört megtéve végül sikerült mind a kettejüknek megvenni minden fontos és elengedhetetlen dolgot a karácsonyhoz. Boldog mosollyal, büszkén kihúzva magukat sétáltak ki a pláza ajtaján, kezükben egy forró csokival, ami lételemük az ilyen hideg időkben. Fáradtan vetté tudomásul, hogy a nap lassan a végére ér, emiatt Taeyungnak sietnie kellet, hogy még szerelme érkezése előtt be tudja csomagolni, s elrejteni az ajándékot. Szenvedve kapcsolta be a tévéjét, valami nyugtatót keresni, tudta, hogy az idegeire fog menni a csomagolópapír és az ajándék, amit számtalanszor kell majd becsomagolni vagy azért, mert csúnyán csinálta meg vagy azért, mert elszakadt a papír. Mindig volt valami fennakadás és ez most sem volt másképp. Minden koncentrációját bele adva illesztette rá a piros masnit a becsomagolt ajándékra, majd hatalmas vigyorral csodálta meg művét. 

-Szokott ez rondább is lenni. - simított végig az ajándékon, majd gondosan elrejtette. 

-Beengedtem magamat. - szólalt fel Jia hangja a mai nap folyamán sokadjára. - Figyu Tae, Namjoon szólt, hogy menjünk be, most végeztek. Nem akarok menni egyedül, furák a haverjai. 

-Te is az vagy. - dünnyögte a férfi, de azért elkezdett készülődni. 

Elégedett volt ma magával, minden ajándékot be tudott szerezni, sőt volt ideje azt be is csomagolni, ami nem is sikerült annyira rosszul, ez a nap csak a jót tartogathatta számára, sőt pár nap múlva már karácsony is volt, már csak hátra kellett dőlnie és élvezni a fent maradt időt az ünnepig. Sűrű bocsánatkérések közepette vonultak végig a folyosón, amit a cipőjükkel behozott hóval díszítettek fel, próbáltak minél előbb eltűnni a láthatárról, nehogy még leszidást kapjanak a portástól. 

-Menj be az öltözőbe, siettesd meg őket. - lökdöste Jia az említett irányba. - Én nem mehetek be. 

Taehyung sóhajtva indult meg az öltözők felé, miközben az ajtón át a kiabálásokat hallgatta, s egy mondat volt, ami megütötte fülét és ami miatt szinte földbe gyökerezett a lába.

-Szerintetek Jeon el fog menni? - hallotta meg Namjoon hangját. - Most jött ide, de már el akarják vinni ide, ráadásul Kanadába. Az azért nem két percre van. 

Taehyung csak némán nyitott be az öltözőbe, szíve hevesen vert a hirtelen jött félelme miatt, hiába magyarázta meg neki Jungkook a múlt éjjel, hogy nem megy el, de akkor még a többiek sem beszéltek erről. 

-Elmegy? - kérdezett csak ennyit.

-Nem tudjuk, Tae. - vont vállat Namjoon. - Most beszél a szerződésről az ottani edzővel, nem kis dolog, hogy idáig eljött. Én látok arra esélyt, hogy leszerződteti. 

-Szerződés... - suttogta maga elé Taehyung. - Akkor ez komoly? 

-Úgy néz ki. - válaszolta valaki, akit még csak nem is látott, de mégis hitt neki.

Nagyot nyelve sétált ki az öltözőből, a folyosó végére sétálva lesett be a lelátóra, ahol megpillantotta párját, aki egy másik férfival beszélgetett. Még ilyen messziről is látta, hogy ez egy hatalmas lehetőség megint, amivel minden jóravaló jégkorongos élni akar. Szomorúan bólintott, ahogy látta Jungkookot kezet fogni a másik férfival, ugyanabban a pillanatban Taehyung eldöntött magában valamit. Türelmesen várta meg, amíg Jungkook újra az öltözőbe ér, addig minden gondolatát összeszedte, talán még le is akarta magát beszélni a végleges döntéséről, bár mind hiába volt, a vállán ülő kis ördög folyamatosan biztatta arra, hogy bizony ez a helyes döntés. Bármennyire is fájt neki, hasított szívébe az érzés, lassan lehúzta ujjáról a gyűrűt és határozottan lépdelt az öltöző felé, mi kissé elhomályosodott a könnyfátyol miatt. 

-Tae, mi a baj? - kérdezte aggódva Jungkook, amint párja beért az öltözőbe. - Történt valami? - tolt aki az ajtón az idősebbet.

Értetlenül nézett tenyerébe, amiben a gyűrűt nyomta Taehyung. Látta a másik szemében a vonakodást, s emiatt hirtelen öntötte el a fájó melegség, s a félelem egyvelege, Jungkook sem értette, hogy mi változott meg ennyire gyorsan egy nap alatt a másikban, magában remélte, hogy semmi rosszat nem szeretne közölni a másik. Mélyen tudta, hogy minek érkezett el az idege, pontosan ugyanolyan volt, mint először; A torkában keletezett gombóc szinte fojtogatta, ahogy Taehyungra nézett, a görcsös érzés hasában sem akart múlni.

-Tae, mondd azt, hogy nem azt akarod mondani, mint legutóbb. 

-Szerintem... itt a vége a kapcsolatunknak. 

12.20

*̣̥☆·͙̥‧❄‧̩̥·‧•̥̩̥͙‧·‧̩̥˟͙☃˟͙‧̩̥·‧•̥̩̥͙‧·‧̩̥❄‧·͙̥̣☆*̣̥

Kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondolt Tae döntéséről, szóval csak zúdítsátok ide a gondolataitokat.  :D