Otthon, édes otthon✔️

26.fejezet

<2023>
<New York>

— Courtney! — kiáltott Josh, mire az említett sóhajtva állt meg. — Mi történt? — kérdezte, mire Courtney körül nézett, majd közelebb lépett a parabatai-ához.

— Ragnor Fell meghalt. Egy Shax démon volt a birtoknál... — suttogta Courtney, mire Josh kikerekedett szemekkel nézett rá.

— Tessék? —kérdezte, majd elfordult. — Én nem ismerek itt mindenkit annyira, de... Nem hiszem, hogy bárki is feladna titeket. — mondta, mire Courtney bóintott.

— Tudom, de Jace úgy gondolja, hogy Lydia vagy William lehetett... — húzta el a száját Courtney.

— De nem gondolod te sem komolyan...? — kérdezte Josh, mire Courtney megrázta a fejét.

— Jace szó szerint megőrült. Amióta kiderült, hogy Valentine az apja és hogy akkor képtelen volt megölni őt, teljesen megváltoztatta őt. Kifordult önmagából és most Alec sincs mellette, hogy segítsen neki. Tudom, hogy William nem tenne ilyet, de Lydiát nem ismerem annyira... — húzta el a száját Courtney.

— Beszélj vele. — sóhajtott Josh.

— Az hiányzik nekem... — morogta, mire Josh ránézett. — De ha nem éri meg az esküvőjét én ártatlan vagyok... — emelte védekezően a kezeit Courtney, majd eloldalazott Josh mellől.

Útja Lydia szobájához vezetett ahol a folyosón Clary-t látta meg. Gyorsabban szedte a lábat így még pont időben el tudta kapni a vöröske kezét, hogy ajtót nyisson.

— Mit csinálsz? — suttogta Clary és értetlenül nézett a Lightwood lányra.

— Én beszélek Lydia-val! — jelentette ki Courtney mire Clary sóhajtott.

— Courtney, nem akarok ellenszenvesnek tűnni, de szerintem ebből ki kéne maradnod... — húzta el a száját Clary.

— Miért is? — emelkedett magától Courtney szemöldöke.

— Tudod, hogy ki mia... — akadt meg Clary amikor meglátta Courtney ujján a smaragd színű eljegyzési gyűrűt. — Erre nem számítottam... — nevetett fel hihetetlenkedve Clary.

— Haggyj békén Clary! — fordult meg Courtney, majd belépett Lydia szobájába. — Ragyogó a ruhád... — bólintott Courtney amikor meglátta Lydia esküvői ruháját.

— Köszönöm. — válaszolt Lydia és lassan Courtney felé fordult. — Idegesebb vagyok ettől a ruhától, mint bármikor a csatamezőn. — nevetett Lydia idegesen.

— Szerintem ez teljesen normális. — biccentett Courtney. — Lydia lenne itt két dolog amiről beszélnünk kellene!

— Mi lenne az? — kérdezte Lydia.

— Valentine ma Clary-ék után küldött egy Shax démont. Megölte Ragnor Fell-t. — mondta Courtney és figyelte Lydia reakcióját.

— Az Angyalra...

— Csak pár ember tudta az Intézetben, hogy hová mennek. Te hallottál minket ma reggel, aztán megtámadták őket. — mondta Courtney, mire Lydia megrázta a fejét. 

— Ha Valentine-nak dolgoznék, nem gondolod, hogy már odaadtam volna neki a kelyhet? Ezt nem hiszem el... — nevette el magát Lydia hihetetlenkedve. — Engem vádol árulással egy árnyvadász társam.

— Ironikus nem? — mosolyodott el Courtney visszaemlékezve a pár nappal ezelőtt történt tárgyalásra.

— De, csakhogy tisztázzuk. Nem vádollak semmivel, csak a dolgok után akarok járni. — mondta Courtney, mire Lydia összehúzta a szemöldökét.

— Dehogynem vádolsz. Hacsak nincs konkrét bizonyítékod, amivel alátámaszthatod, akkor szerintem a beszélgetésünknek vége. — mondta, mire Courtney csak elmosolyodott.

— Rendben, de ezt jegyezd meg! Ezek az emberek a családom... És megvédem őket, bármi áron. — mondta Courtney és közelebb lépett.

— Én is törődöm velük. Mi másért mennék hozzá Alec-hez? — kérdezte mire Courtney felmordult.

— Az öcsémet ne keverd ebbe bele. Örülj, hogy még életben vagy azok után amiket tettél. És amúgy is... Mennyire ismered őt jól? — kérdezte Courtney.

— Alec Magnus iránti érzelmeire célzol? Nem vagyok vak. — mondta, mire Courtney sóhajtott.

— Tudom, hogy egy árnyvadásznak az első a család és Alec ezért teszi azt amit. De nem engedhetem, hogy ezt tegye. Ez nem csak az ő életéről szól. Tényleg elköteleznéd magad egy olyan ember mellett akit képtelen vagy szeretni...? — kérdezte Courtney, mire Lydia sóhajtott egyet.

— Alec szeretete a családja iránt, és a vágya, hogy helyreállítsa a Lightwood nevet annyira megérintett, amennyire már rég semmi... — mondta Lydia. — Alec egy tisztességes ember... És őszintén törődöm vele.

— De mi van a boldogságával? — kérdezte Courtney és közelebb lépett Lydiához.

— Courtney, mindannyian tudjuk, hogy a kötelesség előrébb való a vágyaknál. És tudom, hogy tudod mivel ezért mentél el innen Idris-be. A családod miatt. Feladtál mindent és most Alec is mindent megtesz. — mondta Lydia, mire Courtney összeszorított szájjal fordult meg és indult kifelé. — Tudod, hogy nem akarok ártani neki...

— Alec-nek nem kellene feladnia a boldogságát, ezért! — nézett körbe Courtney jelentőségteljesen.

— Dehát Alec kért meg engem. Ezt akarja. — válaszolt Lydia, mire Courtney megrázta a fejét.

— Tudod, hogy nem ezt akarja, ahogy te sem... — mondta Courtney, majd kisétált az ajtón.