Otthon, édes otthon✔️

20.fejezet

<2023>
<New York>

— Nyissák ki! — parancsolt Imogen az őröknek, akik Courtney Lightwood szobája előtt álltak.

— Asszonyom, segíthetek még valamit? — kérdezte William mire Imogen bólintott.

— Mennyire bíztok egymásban? — húzta fel a szemöldökét, mire William kissé meglepődött.

Ténylegesen kedvelte Courtney-t és bármit megtett volna érte. Vagyis... Lehetne ezt szépíteni de minek? Fülig szerelmes volt a Lightwood lányba. De a bizalom dolog... Nem tudta biztosan hányadán állnak. Ő megbízott Courtney-ben, de nem tudta ez viszonozva van-e.

— Nagyon...? — nyögte ki William, mire Imogen bólintott és belépett a szobába, majd hátrafordult azt ajtóban álló árnyvadász felé aki nem követte őt.

— Lennél szíves bejönni vagy onnan szeretnél beszélgetni velünk? — kérdezte, mire William zavartan bólintott.

— Ha személyesen küldték a Klávé vezetőjét tényleg nagy szarban lehetek! — mondta Courtney, miközben az ablakon nézett ki.

— Igen, így is mondhatjuk. De tudod, hogy jobban szeretek szépen fogalmazni. — biccentett Imogen, majd közelebb lépett a lányhoz aki még mindig nem nézett rá mert csak az ablakon bámult ki. — Abygel! Abygel! — rázta a fejét Imogen.

— Kivégeznek, száműznek vagy rabszolga leszek? — forgatta a szemeit Courtney, majd megfordult és halványan elmosolyodott.

— Tudod, hogy valamilyen büntetést kell kapnod, de nem szívesen tenném egyiket sem veled. — válaszolt Imogen, majd megölelte a Lightwood lányt.

William még mindig a csukott ajtónál állt és kissé sokkolódva nézte a történéseket. Nem akart hinni sem a szemének sem a füleinek, hogy Courtney így beszélt az Inkvizítor asszonnyal.

— Tisztában vagyok vele. Amúgy is... Mostanság igen csak felfordult az életem. — rántott vállat Courtney, majd William-re pillantott. — Mit keresel itt? — kérdezte és odament hozzá.

— Én hívtam! — válaszolt az Inkvizítor William helyett, aki csak biccentett. — Jól tudod, hogy miért nem akarom, hogy száműzve legyél. Még így sem lennél mondén de...

— Hogy érti, hogy nem lenne mondén? Hisz ha egy árnyvadászt megfosztanak a rúnáitól akkor mondén lesz. — mondta William, mire Imogen elmosolyodott.

— Courtney okkal került Idris-be. De gondolom ezt már tudod... — mondta az Inkvizítor, mire William bólintott. — Nem az én történetem, így nem az én dolgom tájékoztatni róla, de ha készen állsz mondd el neki. — nézett Courtney-re az Inkvizítor aki visszasétált az ablakhoz.

— Mielőtt elmondom, ugye tudod mi történik egy árnyvadásszal ha egy vérfarkas megharapja? — kérdezte Courtney, mire William bólintott.

— Attól függ. Például Lucian Graymark esetében ő átváltozott, és alvilági lett. Elvesztette a rúnáit és vérfarkas lett. A másik pedig a halál. De ez miért fontos? — kérdezte értetlenül William.

— Mert ez kulcsfontosságú, Bell. — szólalt fel a vezető.

— Tizenhat voltam. Jace három éve volt nálunk, és nagyon felidegesített így fogtam magam és kiszöktem az Intézetből. — kezdett bele Courtney, de nem nézett a szobában lévőkre. — Az utcán voltam amikor az egyik sikátorból segélykiáltásokat hallottam. Kötelességem volt megnézni mi történik. Meg is tettem... De nem úgy sült el a dolog ahogy annak kellett volna. Egy vérfarkast láttam ahogy egy fiatal fiút szorított a sarokba. Nem volt nálam semmilyen fegyver, de tudtam, hogy segítenem kell. Letörtem egy csövet valahonnan és megtámadtam a vérfarkast, de erősnek bizonyult. Eléggé ahhoz, hogy veszítsek és megharapjon...