Vidámpark vagy vacsi?

370 14 0
                                    

*Marci szó nélkül gyengéden megfogta arcom ééés megcsókolt. Ajka puha, meleg, lágy és kellemes volt. Csókunk közepette elkezdte simogatni az egyik kezével a derekam, a másik kezével pedig az arcom. Elpirulva belemosolyogtam csókunkban, amint észrevettem ő is ugyan ezt csinálta. Másodpercekig faltuk egymás ajkait, levegőhiány miatt váltak el ajkaink.
— Wow.. erre nem számítottam. - nevettem fel kínosan. Soha nem voltam még ilyen boldog, mint most. Leírhatatlan, szavakban kimondhatatlan, hogy milyen érzések kavalyognak bennem.
— Jól csókolsz Regi! - dícsérte meg ,,csókteknikámat"a szöszi aki még mindig simogatott.
— Te sem panaszkodhatsz! - dícsérgettük tovább egymást, ameddig a telefonom meg nem csörrent.
— Na de jó... - mondtam unottan. Nagyon kiborít, hogy mindig akkor zavarnak, amikor valami csodálatos vagy valami szar történik velem. Jelen esetben az első. Telefonom lecsekkolva megláttam, hogy Adél hív. Rendesen meglepődtem.
— Ki az? - kérdezte Marci kíváncsian.
— Adél... fogalmam sincs, mit akarhat.. kihangosítom! - valászoltam sokkolódva a fiúnak, majd felvettem a telefont.
— Haló? - szóltam bele a telefonba, mintha nem tudnám kivel beszélek.
— Szia Regi! Adél vagyok! Otthon vagytok? - kérdezte kedvesen. Marci csak nézett a telefonra egyre kíváncsibban. Bírom, hogy Adél mindig mosolyog és kedves... Csak az borít ki, hogy folyamatosan kritizálja Marcit illetve néha Alee-t is. Lehet ő építő kritikaként tekint ezekre, de mégis máshogy hallatszik a néző teren... Na mindegy is.
— Óh! Szia Adél! Nem vagyunk jelenleg otthon. Alee a barátnőjénél van, én és Marci eljöttünk wellnesezni, de nemsoká megyünk haza. Miért kérdezed? - válaszoltam én is kedvesen. Marci bologatni kezdett, jelezve, hogy jól mondtam a dolgokat.
— Csak azt gondoltam, hogy ha rá értek és ha van kedvetek csatlakozhattok hozzánk az esti vidámparkozáshoz. Na, én nem is húzom tovább az időt! További jó pihenést nektek és ha meggondolnátok magatokat, akkor tudjátok hol a vidámpark! - mondta kedvesen, majd kinyomta a telefont. Marci rám nézett meglepődve.
— Azta. Jól hallottam, hogy Adél elhivott minket vidámparkozni? - kérdezte felvont szemöldökkel Marci.
— Jah.. de én nem szeretnék menni. Ha te szeretnél menni, akkor nem állítalak meg. - mondtam mosolyogva.
— Amúgy, miért nem bírod Adélt? - kérdezte a fiú kíváncsian.
— Adél nagyon kedves,  jófej, kreatív és szeretek vele és a lányokkal dolgozni meg minden, de nem tetszik, hogy folyamatosan téged és Alee-t kritizál. Hiába énekelted le a csillagokat is az égről vagy hiába darált le Alee  20 sort egymás után, ő mindenben hibát talál. Ezt már észrevettem a legelején. Szóval ezért.
— Wow, amugy igazad van! De nem haragudhatunk rá, mivel máskülönben rendes. - mondta marci és megpuszilta számat.
— Nem haragszok rá, csak nem díjnazom az értékeléseit és döntéseit. Amúgy elmennék, de nagyon fáradt vagyok és mikor haza megyünk kell főzzek is valami vacsit. - mondtam a fiúnak, aztán felálltam.
— Hé! - húzott vissza az ágyra a fiú nagyobb lendülettel én pedig ráestem. Mellkasom megpihent mellkasán, homlokom pedig csak a szájáig ért fel, mivel tudni illik, hogy Marci kb 1 fejjel magasabb, mint én. Homlokom kapott egy puszikát és hátam pedig simogatást. Nagy nehezen lemásztam a fiú puha testéről és ismér egymással szembe kerültünk.
— Majd én segítek neked a vacsiban is, oké? Nekem sincs kedvem ma vidámparkozni.. - mondta a fiú mosolyogva. — Inkább veled töltöm az estét. Kettesben. - nézzett egy perverz mosollyal rám.
— Na na! Azért ne szaladjunk, olyan előre! - mondtam nevetve és megsimogattam kézfejét.
— Nyugiii, nem arra gondoltam... hanem a főzésre! Rántott husihoz mit szólsz? - mondta ötletét megosztva.
— Hmmm nekem az is jó! De, ha megszeretnénk valósítani vacsinkat, akkor haza kéne jutnunk... - mondtam boldogan és felkaptam cuccaim.
— Gyerünk! Gyorsabban vedd fel a bepakolt cuccaid Szöszke! - mondtam főnökösködve. A fiú felnevetett és felkapta cuccait. Elindultunk hazafelé kézen fogva. Boldog voltam. Soha boldogabb... Ebből kapcsolat lesz???? Remèlem igen.

Miért élnénk, ha nem egy álomért? | ff. Mehringer Marci.Where stories live. Discover now