Miért élnénk, ha nem egy álomért? | ff. Mehringer Marci.

Itt aludt Marci???

— Csodás lenne ! - válaszoltam mosolyogva, amire Marci kinyitotta szemét és rám mosolygott.
— Nekem is nagyon tetszene. - fűrkészni kezdte szemem, miközben kedvesen mosolygott.
— Olyan szép a mosolyod! - mondtam kedvesen, majd megpusziltam száját.
— Csak a mosolyom? - húzta pimasz mosolyra száját.
— Mindened is! - nevettem fel, majd behunytam szemem. Marci közelebb hajolt és megpuszilta homlokom, amin egyből elmosolyodtam. Szorosan magához ölelt és úgy aludtunk el.
Reggel hatalmas hangzavarra keltünk. Lentről jött a zaj. Nevetést és éneklést szűrtem ki a zajból.
— Mi a fasz ez a zaj? - mondtam álmosan.
— Fogalmam sincs. - nyöszörgött durcisan a mellettem fekvő fiú.
— Én most lemegyek és olyan hisztit csapok, hogy azt megemlegeti minden ember aki jelen van! - mondtam idegesen, majd feltápászkodtam és rohantam volna le a nappaliban, de Marci megállított.
— Ugye nem gondoltad komolyan, hogy egy szál fehérneműben fogsz megjelenni a nappaliban? - kérdezte meglepődve a kócos hajú.
— Óh bazdmeg! - mondtam még mindig idegesen, majd a szekrényemhez siettem.
— Kit? Téged? Akármikor! - mondta perverzen mosolyogva, amin én is elmosolyodtam. Szekrényemből kivettem valami random felsőt és egy nacit, majd felhúztam magamra.
— Az az én nadrágom? - mosolyogva szemlélte meg rajtam nadrágját, aminek mérete 3x nagyobb az enyémnél.
— Hát biztos. - vágtam rá, majd levettem melltartóm és egy újat próbáltam felvenni.

(Enyhe 18+ os jelenet következik, ha nem szeretnéd és ha kínos helyzetbe hoz ne olvasd el!)

— Ne bámulj Marcika! Tudom, hogy tetszik a látvány! - mondtam egy perverz mosollyal.
— Még jó, hogy tetszik! Na had segítsek! - állt fel az ágyból a fiú és olyan gyors tempóval sietett hozzám, mint amikor a gyerekek a boltba mennek, hogy vegyenek maguknak valami új játékot.
— Miben szeretnél segíteni? - néztem rá pimaszul.
— Mindenben is! - mosolygott perverzen. — De leginkább a melltartód felvevésében! - jelentette ki mosolyogva.
— Tetszik az ötlet! - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam ajkára. Marci megfogta melltartóm és óvatosan melleimre helyezte. Egyszer- kétszer megmarkolta azokat, majd becsatolta melltartómat. Végig mosolyogta az egészet, majd óvatosan rám adta a felsőt.
— Csak, hogy tudd. - nézett melleimre majd rám. — Ezek az enyémek. - jelentette ki.
— Tieid! Viszont, ez meg az enyém! - mondatom kiejtése után erősen megmarkoltam fériasságát.
— Áuuuuu! - kiáltott fel, amin én felnevettem.
— Te kis huncut! - mondta nevetve, majd felvett egy nacit és egy rövidújju pólót.
Lesiettünk a nappaliba, ahol a kanapén ült anyukám, Alex, Lara, Puskás Peti (?) a feleségével, illetve mama. MAMA? PUSKÁSÉK?
— Jó reggelt! - köszöntünk kórusban Marcival.
— Nektek is jobb reggelt gerlepár! Regi, jó a nacid! - köszöntött incselkedve Alex.
— Köszi Alex! - mondtam mosolyogva, majd megöleltem Alexet.
— Ha szabad megkérdeznem, van valami esemény itt? Vagy esetleg gyűlés? - kérdezte a mellettem lévő Marci kíváncsian.
— Kedves Marcell! Jöttünk ünnepelni! - mondta Puskás Peti boldogan.
— Milyen ünneplés? - kérdeztem kíváncsian.
— Ma van a névnapom! - mondta anyukám boldogan.
— Boldog névnapot Márta! - mondta Marci mosolyogva, majd megölelte anyukámat
— Köszönöm szépen Marcikám! - válaszolt mosolyogva.
— És reggel korán kell ünnepelni? - kérdeztem unottan.
— Ne légy már ünnep rontó Regi! - mondta Lara.
— Nem így terveztem a mai napot, de ők leptek meg! - mondta mosolyogva anyukám, majd felállt és odajött hozzám.
— Gyere egy kicsit arréb! - mondta, majd megfogta kezem és arrébb húzott.
— Tudom, hogy reggel van és tudom, hogy felkeltettünk, amit sajnálok is, de kérlek ne légy ilyen morcos oké? - mondta kicsit idegesen anyukám.
— Nem is vagyok morcos! Amúgy mama hogy került ide?
— Alex hozta. És kábé mindenki meglepett. - mondta anyukám mosolyogva.
— Amúgy, boldog névnapot! - mosolyodtam el, majd megölelgettem anyut.
— Köszönöm szépen kicsim! - rám mosolygott, majd felvonta szemöldökét.
— Mi az? - néztem kérdően rá.
— Itt aludt Marci? - mosolygott kíváncsian rám, a válaszra várva, amit tudom, hogy tud.
— Igen, baj? - kérdeztem meglepődve.
— Nem, dehogy! Lara pedig másnál aludt! -Anyum egy hatalmas perverz mosolyt küldött felém és csak nézett rám.
— Igen, tudok róla! - nevettem fel kínosan.
— A falról a kép, miért esett le? - folytatta kérdezősgetését mosolyogva.
— N- nem tudom! Mi nem nyultunk hozzá! - mondtam összezavarodva, amin anyum felnevetett.
— Ahammm. Értem. - mosolygott tovább, viszont én nem igazán mosolyogtam, hanem csak néztem az előttem álló nőre megszeppenve. —Ha látnád az arcod! 😂 - nevetett fel, majd vissza ment a többiekhez. Én csak kínosan mosolyogtam, majd vissza mentem és leültem Marci mellé a konyhában.
— Anyum tud az esti hancúrozásunkról! - mosolyogtam kínosan.
— Miii?? Hogy??? Ugye nincs kamera a szobádban??? - kérdezte ijedten Marci.
— Mii? Dehogy! Csak hát... a nappaliban a falról le esett egy kép. Khm.. - mondtam nevetve.
— Óh! Jaaa! Az már baj. - mondta nevetve.
Megreggeliztünk, majd kimentünk a nappaliba a többiekhez.  Anya pimaszul mosolygott mindkettőnkre, amit Marci is észrevett. A kínos helyzetet Alex szakította félbe. Halelujah..
— Marci, 5 perc és indulunk próbálni! Szedd össze a cuccaid! - jelentette ki Alex.
— Oké! Jövök 1 perc! - megpuszilt, majd felrohant a szobámba.
— Na, mi megyünk! Köszönjük a vendéglátást! Legyén szép napotok! Sziasztok! - köszönt el Peti és Bogi, majd haza mentek.
— Én fent leszek a szobámba! Ha van valami, szóljatok!- állt fel Lara és a szobájába sietett. Ígyhát csak Alex, anya és én maradtunk.
— Szóval Regi! - szólított meg Alex, amitől kicsit megijedtem. — Milyen volt a heted? Úgy hallottam jól töltötted! Főleg a tegnap estét! - mondta perverzen. Jaj Jézus gyere le. Ne! Óh atyám!
— Ömm, köszönöm kérdésed! Nagyon jól telt a hetem és boldog vagyok, hogy már holnap bemehetek a próbákra! - mondtam egy magabiztos mosollyal.
— Akkor nincs hiba. Milyen volt a tegnap éjszaka Marcival? - kérdezte pimasz mosoly kíséretében.
— Mivel úgy vélem, hogy anya beavatott. El kell, hogy mondjam nagyon jó volt! Marci egy csoda! - mosolyogtam pimaszul, amin felnevettek.
— Nem is tudtam, hogy ilyen kis huncut vagy! - nevetett fel Alex, amit folytattunk anyával.
— Hallottam a nevem! Mi van velem? - trappolt a lépcsőről lefelé Marci.
— Csak azt beszéltük Regivel, hogy mennyire voltál jó tegnap este az ágyban! - incselkedetr tovább Alex. Marci megszeppenve nézett ránk.
— Ömm, hát ö—  vakarta meg tarkóját a fiú, majd leült mellém. — Szerintem lejárt már az az 5 perc! Indulhatunk? - terelte a témát Marci.
— Igazad van, de úgysem úszod meg! - nevetett fel Alex, majd felállt és megcsókolta anyumat.
— Velünk jössz, kedvesem? - kérdezte Alex anyukámtól.
— Persze! - mosolygott vissza rá anya. Azta. Látszik rajtuk, hogy nagyon szerelmesek egymásba. Awww.
— Cukik vagytok együtt! - mondtam mosolyogva.
— Tudjuk, de azért köszikee! - válaszolt Alex.
Felnevettünk, majd elköszöntem Marcitól is és anyuéktól is. Miután elmentek, azt gondoltam, hogy felmegyek a szobámba ésss-