Miért élnénk, ha nem egy álomért? | ff. Mehringer Marci.

Barátság :)))

Amíg a fiúk a pizzát hamzsolták, én készítettem teát és kimentem az erkélyre, ahol helyet foglaltam az erkélyen levő asztalnál. Gondolkoztam, hogy milyen lesz velük az élet. Cikáztak a gondolataim és konkrétan minden az eszembe jutott. Azon is elgondolkodtam, hogy Lara kitől örökölte flegmaságát, aztán eszembe jutott az exem, aki 2 hete szakított velem. Kissé elszontyorodva szűrcsőltem bele teámba és bámultam a csillagokat. Egy kezet éreztem a  vállamon. Ijjedtségemben megremegtem és megfordultam. Marci volt az.
— Sajnálom, hogy megijjesztettelek! Nem állt szándékomban! Mitcsinálsz ide kinn a sötétben? - kérdezte kérdően a szöszi. A hold fénye megvilágította gyönyörű szép szemeit, amik csillogni kezdtek. Gyönyörű szemei vannak.
— Ömm.. csak kijöttem kiszellőztetni a fejem és csillagokat nézni. - mondtam lecsüggedve, amit egyből észrevett a fiú.
— Történt valami? Látszik rajtad, hogy valami bánt. Elmondhatod, ha szeretnéd. - mondta egy őszinte mosollyal. Gyönyörű mosolya van.
— Háát, elég bonyolúlt. Igazából nem sikerült kiszellőztetni a fejem, mert minden emlék az eszembe jutott. Az exemről... 2 hete szakított velem, mert megunt... - próbáltam könnycseppeim eltakarni, hogy ne látsa a fiú könnyeim de nem sikerült.
— Jézusom, nagyon sajnálom! Nem érdemelt meg téged! Mekkora egy fasz... felháborító. Gyere ide! - húzott magához a fiú és szorosan megölelt. Itt tört el a mécses. Könnyeim potyogni kezdtek egymást követve. Éreztem, hogy egyre szorosabban ölelt a fiú, ami nagyon jól esett. Ölelése puha volt és melegséggel áraztott el. Biztonságban éreztem magam mellette. Illatát beszívva próbáltam megnyugodni. Bárcsak itt maradhatnák karjai közt örökké.
— Nyugodj meg, minden rendbe jön! Itt vagyok! - simogatta hátam, majd elengedett öleléséből. Karjaim hiányólták széles vállait, orrom pedig illatát. Minden porcikám hiányát érezte.
— Köszönöm! - mondtam szobatársamnak egy halvány mosollyal.
— Mosolyoghatnál többet is, nagyon jól áll neked a mosoly! - dícsérte meg mosolyom.
— Köszönöm. Kevés ember tud megmosolyogtatni, mivel nem szeretek mosolyogni. Érezd magad különlegesnek! - nevettem fel.
— Azta! - nevetett fel ő is. — Pedig, körülöttünk fogsz ellenállni a mosolygásnak. - mondta magabisztosan Marci.
— Ha te mondod. - mosolyogtam ismét.
— Na mit mondtam? Nem bírtad ki egy mp-ig sem! - mosolygott büszkén. Én csak elpirultam, aztán rá néztem a csillagokra és mosolyom elhalványult.
— Mindig együtt néztük a csillagokat. Ez volt a kedvenc programunk. - mondtam miközben a csillagokat bámultam szomorúan.
— Az én exem megcsalt az ex legjobb barátommal... - mondta kínos mosollyal.
— Jézusom! Nagyon sajnálom! Jobbat érdemelsz! - öleltem meg a fiút szomorúan.
— Na mára ennyi a lelkizésből hölgyem! Gyere velem vissza a fiúkhoz beszélgetni! - állt fel a fiú mosolyogva. Bementünk a fiúkhoz és ők kérdőn néztek ránk.
— Mi van? - kérdezte Marci.
— Semmi semmi, csak elég sokáig kint voltatok. - mondta Roli és Alee egyszerre.
— Csak a csillagokat néztük! - mondtam egy kamu mosollyal, aztán leültünk a fiúk mellé beszélgetni. Nagyon jól el lehet velük beszélgetni, főleg Alee-val és Marcival. Roli mindenbe bele visz valamilyen viccet vagy iróniát, egyébként mindenki szimpatikus és jó fej. Elmeséltem az ex barátommal lévő szakításunk okát is. Alee-val elég jól megértem magam, mert vele is hasonló szakítás történt pár hónapja. Viszont, már van egy új barátnője, akit felhívott az előbb telefonon, hogy bemutatson minket neki. Kedves és szimpatikus lánynak tűnik. Alee eléggé megbízik bennünk és megnyillik nekünk, ami jó érzés, mert így tudjuk, hogy megbízik bennünk. Egyedül Roli nem nagyon szeretne megnyílni. Majd idővel talán. Beszélgetésünk után bementünk a szobáinkba és lepihentünk.
Egész éjjel forgolódtam és nem tudtam aludni, ahogy észrevettem Marci sem. Cikáztak bennem az emlékek apukámról, aki elhagyott 4 éve és lelépett valami szőke cica babával. Nem tartom vele egyáltalán a kapcsolatot. Gyűlölöm.
— Hé Regi! Te tudsz aludni? - hallottam Marci hangját a szoba másik feléből.
— Nem, te? - kérdeztem a fiútól.
— Én sem... nem vagyok hozzá szokva az ágyhoz. Nehéz nem a saját ágyamban elaludni... kényelmetlen. - mondta a fiú tollászkodva, amin én felnevettem.
— Én csak simán nem vagyok álmos... mit csináljunk? - kérdeztem kérdően, amire a fiú felkapta a fejét.
— Hmm játszunk egy játékot! A játék lényege annyi, hogy mondunk 3 tényt amiből 2 igaz és 1 hamis és a másik személy ki kell találja, hogy melyik 2 állítás az igaz és melyik a hamis. - mondta boldogan.
— Benne vagyok! Kezdhetek én?
— Persze! Csak nyugodtan! - mondta mosolyogva.
— 1) 5 exem volt, 2) Csak macival tudok elaludni. 3) imádom a gyümi salit.
— Aztaaa! Szerintem az első a hamis állítás és a másik kettő igaz.
— Eltaláltad! - mondtam nevetve.
— Meguntam ezt a játékot. - mondta nevetve a szöszi.
— Ilyeeen hamaaar? - csodálkoztam válaszán.
— Mi lenne ha inkább beszélgetnénk? - kérdezte kedvesen.
— Nekem az is jó! - mondtam mosolyogva.
Beszélgettünk 2 órán keresztül és nagyon sok dolgot megtudtam róla és ő is rólam. Egy jó baráti kapocs jött létre köztünk, aminek örülök.  Boldogan hunytam le a szemem és aludtam el.