Miért élnénk, ha nem egy álomért? | ff. Mehringer Marci.

Alvóbabák 😂

Amikor haza értünk megláttuk, hogy Roli, Alee és Rebeka a babzsákban aludnak. Nem lepődtem meg, mivel elég sokat próbáltak és biztosan kimerűltek.
— Aztaaa. - szólalt meg Marci meglepődve.
— Ki vannak ütve teljesen. Biztos vagyok benne, hogy nagyon elfáradtak. Hosszú napunk volt! - mondtam mosolyogva és bementem a konyhába.
— Regi... - mondta Marci kicsit furcsán.
— Igen? - néztem rá kérdően. Hangneméből kiindulva lehet, hogy baj van.
— Ömm... kicsit furcsán fog hangzani... dee megölelnél kérlek? Eléggé lemerültem lelkileg is és úgy érzem egy meleg pozitív ölelés feltöltene...- vakarta meg tarkoját kipirulva. Zavarba jött de jól áll neki, aranyos. Szó nélkül oda mentem a fiúhoz és megöleltem szorosan. Illata ismét elárasztotta minden porcikámat. Szívem hevesen dobogott és már majdnem a torkomban lüktetett. Hasamban a pillangók életre keltek és azt kívántam, hogy ez a pillanat soha ne szűnjön meg. Marci ölelése teljesen felmelegít és egy gyógyír testem minden egyes porcikájának.
— Ha ölelésre van szükséged, én bármikor megölellek! Ha úgy érzed valamikor, akármikor, akárhol szükséged van egy ölelésre. Bármikor oda jöhetsz hozzám és vissza ölellek! - simogattam meg hátát, majd arcát és mélyen szemébe néztem. Aztán felvillant a fejemben valami. Egy nagyon jó ötlet!!!
— Köszönöm! Nagyon köszönöm, Regi! - simogatta meg kéz fejem.
— Marciii. Lenne egy kérdésem! - mondtam izgatottan.
— Igen? - nézett rám csillogó szemekkel.
— Megengeded, hogy beállítsam a hajad úgy ahogy szeretném??? Illetveeee, mivel a fiúk aludnak így ők nem tudnak csatlakozni az arcápolási tevékenységhez... vagyissss tudod ezek a cute pinterest ötletek, arcmaszk, stb. - néztem rá boci szemekkel.
— Biztos, hogy NEM! - ellenkezett ötletemmel.
— Deee óhhh naaa... légysziiii!!! -kérleltem tovább a fiút, amíg be nem dobta derekát.
— Ahhh... jó, legyen. - legyintett egyet és kifújta a levegőt. Boldogság hormonaim tombolni kezdtek és Marci ölébe vezettek. Beleugrottam Marci ölébe és megöleltem. Beszívtam haja illatát, ami nagyon durván jó volt. Fogalmam sincs, hogy milyen sampont használ de meg kell hogy mondjam, elképesztő illatú.
— Ömm.. oké oké! Szálj le rólam, amíg meg nem gondolom magam! - nevetett fel a fiú vörös arccal, amit hamar észrevettem. Aranyos, amikor elpirul.
— Naaa oké!! Akkor gyere menjünk be a szobánkba! Hagyjuk az alvóbabákat aludni. - nevettem fel és magam után hívtam a göndört. Bementünk a szobába és előpakoltam az összes kenceficémet. Csak pár kisebb smink bőröndnyi.. Kipakoltam a fontosabb kellékeket az asztalra.
— Jézusom! Mennyi kencefice! Ezt mindet használod? - csodálkozott a szöszi bőröndeim látván.
— Dehogyis... neeem, csak néha. Vagyis ritkán használom őket. Minden születésnapomra sminket kaptam 10 éves korom óta, szóval összegyűlt néhány - nevettem fel kínosan, majd elsőnek a fiú arcára kentem fel az arcmaszkot.
— ÁÁÁÁHHH DE HIDEEEG! - nyavajgott fel, mint egy ovis kisgyerek.
— Ne csinálj már úgy, mint egy oviiiis! Ez csak egy arcmaszk! - pusziltam bele hajába. Felkentem én is az arcomra a maszkot majd meghallottuk, hogy Marci telefonja pityegni kezdett.
— Óh, ez csak Alex! Azt mondta, hogy mindjárt itt lesz! - mondta mosolyogva.
— De a többiek aludnaaaak. - szóltam Marcinak kicsit lehangoltan.
— Akkor nincs más tennivalónk, miiint hogy felkeltsük őket! - vágott egy pimasz mosolyt. A kis huncut. Észrevettem, hogy elindul a nappali felé, gyorsan utánna mentem és rá szóltam.
— Héé Marcellll! - szólítottam fel teljes nevén, mivel tudom, hogy utálja ha Marcel-nek szólítják.
— Regina!! - szólt rám morcosan.
— Jó naaah, de ne keltsd fel őket! Majd csak amikor itt lesz Alex! Had pihenjenek addig! - mondtam kedvesen, mosolyogva a göndörnek.
— Ahogy óhajtód hölgyem! - puszilta meg kézfejemet, aztán meghallottuk a csengőt...—>