Miért élnénk, ha nem egy álomért? | ff. Mehringer Marci.

Kis Marci????

— Ahhh... nem tudom, hogy mondjam el! Mindegy!! Elmondom.. szóval... igazából...-
— Igazából mi? - néztem rá kérdőn. Szemei rabságba tartottak és nem tudtam levenni róla őket.
— Az x faktor után elfogok költözni... és még nem tudom pontosan hová, lehet ide Pestre de lehet Pécsen maradok... viszont lehet, hogy nem tudnám kibírni a távkapcsolatot...de érted bármit megtennék! Én már elképzeltem  a közös jövőnket de... ... félek, hogy te sem bírnád a távkapcsolatot... - mondta Marci könnyezve.
— Mi? Nálam jöhetsz! Nyugodtan! Kicsim! Költözz hozzám! Én bírom a távkapcsolatot, de jobb lenne, ha nálam laknál és majd kitalálunk valamit! - simogattam meg arcát az előttem ülő fiúnak, aki egyből megölelt.
— Biztos vagy benne? - kérdezte bizonytalanul.
— Igen! Anyával is megbeszélem! Szeretlek! - mondtam könnyezve. Teljesen meghatott ez a dolog. De leginkább az, hogy Marci megijjedt a szakítástól. Nem szeretnék vele szakítani, soha, nincs tervben. Úgy érzem megtaláltam az igazit.!
—Nagyon szeretlek! - csókolt meg szenvedélyesen. Hajába túrtam, majd megöleltem. Levegő hiányban váltak ajkaink el egymástól.
— De kérlek többet ne titkolózz! Jó?
— Jól van kicsim! Nem fogok! Ígérem! - mondta mosolyogva, majd ismét megcsókolt. Ezuttal Paulina lépett közbe.
— Öhmm... nem tán megzavartam valamit! - mosolyogott ránk a lány.
— Öhmmm... nem ! Én már megyek is! - vakarta meg nevetve tarkóját Marci. — Ma itt alszól édesem? Vagy jössz vissza ? - fordúlt felém Marci.
— Itt alszok, ha nem bánod! - mondtam mosolyogva, majd megöleltem.
— Nos, hölgyeim! Akkor én már itt sem vagyok! Legyen jó csajos estétek!! - puszilta meg homlokom, majd az ajtó felé sietett.
— Majd később gyere át! - kiáltott utánna Paulina.
— Jövök majd!! Puszikaa! - kiáltott vissza Marci. Miután elment, Paulina egyből egy pimasz mosolyt küldött felém.
— Naa, minden oké köztetek drágaaa? - mosolygott, mint a vadalma.
— Mondhatjuk... félek, hogy szakítani fog. Mert eléggé utalt rá. - mondtam szomorúan.
— Miii? Miért szakítana? Hiszen oda meg vissza van érted és te is érte! Mi az akadály? - váltott át aggódó üzemmódba Panka.
— Igen.. ez tény és való, viszont azt mondta, hogy az x után elfog költözni és még nem tudja, hogy itt maradjon vagy Pécsen. Én boldogan felajáltam neki, hogy költözzön hozzám. Már csak anyummal kell beszéljek erről. - mondtam Pankának.
— Ez nem azt jelenti, hogy szakítani fog! Szóval, ha Pestre jön akk nálad lesz ugye? - nézett rám mosolyogva a lány.
— Ahaaa? Mire célzol? - kérdeztem kíváncsian.
— Akkor taláán van egy jobb ötletem!  - mosolygott Paulina.
— Had halljam! - néztem rá kíváncsian.
— Mi lenne, ha az x után egy apartmanba költöznénk? Én, te , Marci és a barátom, illetve Mardoll, ha egyáltalán Pesten van! Mit szólsz? - kérdezte csillogó szemekkel a lány. Ez milyen jó ötlet. Legalább közelebb is lennénk egymáshoz.
— Nekem tetszik az ötlet! Már csak Marcival és Mardollal kell erről beszélnünk!!! - mondtam boldogan.
— Akkorrr én most áthívom Marcit, te addig hívd fel videó chaten Mardollt! - jelentette ki Paulina, majd kilépett az ajtón.
Pár mp múlva már beértek a házba, miközben én Mardollal beszéltem, akivel ott volt az unokaöccse.
— Awww, de édes kis manó az a kisfiú! Adj neki puszikát helyettem is! - mondtam Mardollnak. Imádom a gyerekeket. Nagyon nagyon.
— Öcsike, Regina küldi! - puszilta meg a kamerában Mardoll a kisfiú homlokát.
— Awww! Egyem meggg! - válaszoltam a lánynak, majd körbe néztem és megláttam Marcit mosolyogni. Aranyos.
— Majd, mikor kis Marcik és Regik fognak boldogítani téged, akkor megeheted őket! Ha gondolod! - nevetett fel Mardoll, én lesokkolódtam és mutrázni kezdtem.
— Lehet róla szó! Tetszik a kis Marci kifejezés! - kiáltott a telefonba Marci, majd oda jött hozzám és megpuszilt. Teljesen elpirultam, amit Mardoll észrevett és nevetni kezdett.
— Már várom, mikor lehetek a keresztmamika!- mosolygott Mardoll
— Arra várhatsz akkor! - mondtam nevetve.
— Na és a másik keresztanya ki lesz?- vágott közbe Paulina.
— Nyilván te és Lotti! - mondta Marci mosolyogva.
— Lara hol marad? - szakítottam félbe Marcit.
— Jaj elnézést! Lara is ! - nevetett fel.
— Elnézem! De legközelebb nem! - mondtam mosolyogva.
— Igenis főnökasszony!  - állt vigyáz állásba mosolyogva. — Amúgy miért hívtatok át? - kérdezte kíváncsian.
— Tehát! - szólalt meg Paulina. — Mi lenne ha az x után én, a barátom, Te, Mardoll és Regi egybeköltöznénk? Egy külön apartmanba! Mit szóltok? - kérdezte Paulina Mardolltól és Marcitól.
— Aztaaa! Ez menő ötlet! Tetszik!  -mondta lelkesen Marci.
— Nekem is tetszik! - mosolygott a telefonba Mardoll.
— Akkor ezt megbeszéltük! - mondta mosolyogva Paulina.
Az est további részében beszélgettünk, filmet néztünk, maaajd felelsz vagy merszeztünk (pia nélkül) .
— Én jövök! Felelsz vagy mersz Marci?- kérdezte Paulina.
— Merek! - vágta rá magabiztosan.
— Twerkelj nekünk!  - mondta nevetve a lány.
— Hát, nem vagyok valami zseni benne, de azért megpróbálok! Azért az ágyba jobb vagyok! - mosolygott perverzen, majd táncolni kezdett. Én és Panka majd kipukkantunk a röhögéstől. Igaza volt Marcinak. Az ágyba jobb, mint a táncba. (Khm-khm) .
— Talán mégis igazad volt! - mosolyogtam pimaszul, amit Marci meglátván láttam rajta, hogy beindult.
— Nekem mindig igazam van bby! - mondta pinaszul.
— Kivéve, amikor nincs! - nevettem fel.
— Jogos! Hahaha.. - nevetett fel irónikusan. — Én pörgetek! Panka felelsz vagy mersz? - kérdezte Marci.
— Felelek! - válaszolt szelíden.
— Tetszett már valaha egy tanárod? - kérdezte Marci kíváncsian.
— Miii? Nem fúj. Ugh. - mondta undorodva a lány. — Most én jövök! - mosolygott boldogan. — Regina! Felelsz vagy mersz?
— Merek!😏 - mosolyogtam pervin.
— A jàtèk utàn vesd Marcira magad! A Kami szobàjàba! Úgyis Alee-nál lesz! - mondta a lány mosolyogva egy pimasz mosoly kíséretében.
— Oké! - mosolyogtam pimaszul.
— Akkor, szerintem vége is a játéknak! - mondta Marci, majd felállt és felsegített. Paulinával felnevetettünk.
— Gyere, mert van még dolgunk! - invitált maga után a  fiú, akit követtem boldogan...