Lecke gyönyörből

40. A vég kezdete

– Miért nézel? – motyogta Thor, és bár a légzése egyenletes maradt, azon kívül, hogy megszólalt, csak egy aprócska mosoly árulta el, hogy nem alszik.

– Szeretlek nézni.

Loki smaragdszeme továbbra is Thor arcát fürkészte, pedig minden apró ráncot, minden kis szeplőt fel tudott volna idézni, akár becsukott szemmel is.

– Már nem fájnak a szavaim?

Rájuk telepedett a csend, és érezhetően nyomasztóvá vált a levegő. Mindkettő arcáról eltűnt a mosoly, amikor egymás szemébe néztek.

– Nem tudom, miért mondtam – ült fel Loki, és a kezét nyújtotta Thor felé. – A földön aludtál. Miért?

– Gondoltam, ha a szavaimmal fájdalmat tudok okozni – sóhajtott –, akkor a közelségem még jobban meggyötör. – Megragadta a kinyújtott kezet, és nehézkesen felállt. Nem tesz jót közel a negyvenhez a csupasz földön aludni, gondolta, aztán eltűnődött. Közel tizenöt év van közöttük, és az sok. Loki jövőre érettségizik, főiskolára vagy egyetemre megy, talán az ország másik végébe, talán vissza San Francisco-ba. Ismét a jövőn kezdett tűnődni, miközben elgémberedett tagokkal ült le Loki mellé.

– Ne beszélj így, kérlek. Ami hajnalban történt, én nem tudom...

– Meg akartam gyónni neked, és már ez is valami. Köszönöm.

– Köszönöd? De hát pont, hogy elrontottam az egészet.

Egymásra néztek, Thor Loki álla alá nyúlt, és megtartotta, amikor az el akarta fordítani a fejét. Kényszerítette, hogy a szemébe nézzen, miközben szeretett volna a fiú fejébe látni. Miért változott meg utána, hogy beszélni kezdett a múltjáról? Nyilvánvalóan felzaklatta az a néhány mondat, amit összeszedetlenül kezdett mondani. Aztán rájött, hogy Loki múltjában ott van az a tragédia. Talán sebeket tépett fel úgy, hogy nem is sejtette, mit tesz. Szerette volna megcsókolni, de nem merte. Lokira várt, és nem is kellett sokat. A fiú kecses ujjai megragadták az övét, Thor tenyerébe csókolt, miközben a szemébe nézett, és hosszú sóhajtás kíséretében csókolta meg végül. Tiszta volt ez a csók, végtelenül gyengéd, tele a másik iránti szerelemmel. Thor szakította félbe, és kissé elhúzódott.

– Semmit nem rontottál el. Már ez is nagy dolog, hogy eddig eljutottam, és hidd el, nem azért nem mondok el mindent, mert nem bízom benned, hanem mert még mindig nem tudok úgy beszélni róla, hogy ne zaklasson fel. Ártatlan voltam, mégis engem kínoz a bűntudat, több mint tíz éve, és attól félek, soha nem tudok megszabadulni tőle.

– Pedig meg kell, ahogy nekem is. Segítsünk egymásnak, meg akarok gyógyulni.

– Nekem te vagy a gyógyszer... Thor... – kezdett bele Loki, de most Thoron volt a sor. Ez a csók már tele volt szenvedéllyel. Thor lecsúszott az ágyról, térdelt Loki térde között, aki ujjai között érezte a hullámos hajat, beletúrt, feketére festett körmei végigszántottak Thor fejbőrén, aki beleborzongott ebbe.

Feltámadt kint a szél, a nyitott erkélyajtón át belekapott a függönybe, fellebbentette, akár egy menyasszonyi fátylat. Loki térdei szorosan fogták Thor derekát, és karjaival is ölelte. Thor gyomra remegett, ágyéka lüktetett, és egészen közel nyomakodott Lokihoz. Mint mindig, mikor ilyen szenvedéllyel égtek, megszűnt körülöttük a világ. Loki kezei lejjebb csúsztak Thor vállára, a hátára, és a derekáig nyúlva megragadták a pólóját, és cibálni, tépni kezdte róla, kibújtatta belőle, és sajnálta azt a néhány másodpercet, amíg be kellett fejezniük a csókot. Azonnal folytatták, hevesebben, mint előtte, de megint meg kellett szakítaniuk, mert most Thor vette le Loki felsőjét. Ahogy meztelen felsőtestük összeért, megrázkódtak mindketten.