Figyelmeztetés! Felnőtt tartalom! Ha téged zavar az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, ha kiskorú vagy, kérlek ne olvasd ezt a történetet!
A múltban egy tanár tette tönkre az életét, mégis egy tanár az, aki mellett a jövőbe tekint. A múlt a...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kilenc éves korom óta egyedül vagyok, vagyis ez így nem teljesen igaz, mert a nagybátyám velem van, ő a gyámom, apám helyett apám, anyám helyett anyám, de ez csak áltatás. Őket senki és semmi nem pótolhatja. Sokáig azt hittem, ha egyedül vagyok, ha nem engedek be senkit a kis világomba, akkor magam lehetek. Óriási tévedés, mert sosem vagyok magam. Ők ott élnek bennem, ők, akiknek az arca, a hangja, az érintése és a szeretete foszladozóban van, hiába igyekszem erőm felett megtartani az emléküket. Kicsi vagyok, gyenge vagyok, és bármennyire is szorítom össze a markom, ők kifolynak az ujjaim között, és a föld felszívja az emléküket. Tíz éve nincs senkim és nincs semmim. Magam köré burkot vontam, hogy megvédjem magam, de azt nem gondoltam, hogy ez a burok nem csak megvéd, el is szigetel. Túl sok időm volt gondolkodni, és túl sok időm volt tervezni a bosszút, és közben észre sem vettem, hogy egészen magáévá tett, és hogy másra már nem is tudok gondolni. Néha azt érzem, hogy a magány, az egyedüllét egyszer felrobbantja a burkot, de akkor engem is felemészt, és hiába leszek szabad, akkor már késő lesz.
Néha olyan nagyon vágyom rá, hogy megérintsen valaki, hogy tartozzam valakihez, hogy szeressenek végre, mert én nagyon tudnék szeretni, mindenem neki adnám, magamat is. Azt mondják: a magány nem egyenlő a magányossággal, és hogy nem negatív állapot. Tudnék róla mesélni, mennyire kibaszottul rossz egyedül lenni, és a képébe vágnám annak, aki ilyet állít; hazudik, és áltatja magát!
Jövő héten új iskola, új lap, új emberek, és én végre eljutottam oda, hogy képes vagyok magam felhasítani a burkot, és kilépni a fényre. Elég volt a tíz év magányból, elég volt a bezártságból, élni akarok.
Élni akarok és szeretni, és hogy engem is szeressenek!
De vajon képes leszek úgy szeretni, hogy közben háború dúl bennem, vajon képes lesz a lelkem egy aprócska darabja szerelembe esni úgy, hogy ölni készülök? Vagy a szeretet legyőzi majd a gyűlöletet?
El tudom majd fogadni, hogy valaki engem szeressen? Megtanulható az elfogadás? Megtanulható bármi, ami érzelmeken alapszik? Talán ha jó tanárom lesz, igen. Találnom kell tehát egy jó tanárt. Lépésenként fogok haladni, lassan, óvatosan...
Csak ne félnék ennyire!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
