Lecke gyönyörből

8. Fekete csipke

- Tanár úr, bocsánatot szeretnék kérni - állt Loki megszeppenve a tanári asztal előtt. Táskáját maga előtt szorította, kabátja a hóna alatt, és enyhén remegett. Thor látta a kabát ujján, ami a fiú oldala mellett lógott, hogy reszket. Megsajnálta.

- Meg van bocsájtva. Lehet félreérthető voltam, túlságosan kedves, vagy nyitott. Mindenkivel ilyen vagyok fiam, de még senki nem csinálta ezt.

Thor a fiú kirohanására értette, Loki azonban egészen másra. Ő azt hitte, a férfi a fotó miatt dühös. Felnézett, szeme könnyben úszott, és annyira ártatlan, olyan szeretni való volt, hogy Thor nagyot sóhajtott. Ismerte a fiú múltját, azt, amit egy tanárnak tudnia kell, de az órán megismert mást is. Loki magányos, árva, és talán ezért kapaszkodik belé, mert mást lát benne, mint csupán a tanárát.

- Nem fog többé előfordulni uram - motyogta maga elé, és ahogy a fejét előrehajtotta, fekete tincsei meglódultak, és eltakarták Thor elől az arcát, aki a székéről felállt, és az asztalát megkerülve, nekitámaszkodott. Gyengéd mozdulattal simította a laza tincseket Loki füle mögé.

- Tudod, nekem tetszett. Már majdnem felnőtt vagy, és nem kell titkolnod az érzéseidet. Ettől vagy te az, aki, és hidd el nekem, egy nagyon értékes és szerethető fiú vagy.

Ha tudta volna Thor, hogy nem egy dologra gondolnak, akkor biztosan tisztázza abban a pillanatban. Mert Loki, akármennyire is azt akarta, hogy ne vonzódjon hozzá, ez az érintés, a férfi meleg hangja és szavai fellobbantották a vérét. Thor meglátta a szemében az izzást, és felnevetett. Megpaskolta a fiú sápadt arcát, és kizavarta az udvarra. Loki az ajtóhoz érve megállt, és visszafordulva olyan boldogság suhant át az arcán, amit Thor még nem látott rajta. Nyoma sem volt a kajánságnak, és a pimasz kis csillogásnak, ez igazi öröm volt. Sokáig hallotta cipősarok kopogását, ahogy a többiekhez csatlakozva Loki is kiment az udvarra. Követte a tekintetével, ahogy átvág a füvön, és egyedül leül egy padra. A telefonját vette elő, azt kezdte nyomkodni, de mintha megérezte volna, hogy Thor őt figyeli, fejét felemelve egyenesen arra az ablakra nézett, ami mögött a tanár állt. Aznap már nem találkoztak és Loki Thor szavain gondolkodott. Bátorította, ez egyértelmű volt, hiszen azt mondta, tetszett neki a kép. Alig várta, hogy hazaérjen, és újat küldjön. Ahogy tegnap este megígérte. De ahogy a mobilt elővette, elbizonytalanodott. Mennyire legyen merész? Az előzőnél többet mutasson magából? Tanácstalanul ült a nappaliban, és inkább felbontott egy üveg bort, amit még a nagybátyja hozott neki a költözéskor. Nem ihatott volna, hiszen még kiskorú, de a fanyarul édeskés bor itatta magát, és észre sem vette, hogy elfogyott az utolsó cseppig.

Thor fáradtan terült el egy kád vízben, és az osztálykiránduláson gondolkodott, amikor megzörrent a telefonja kint a nappaliban. Kelletlen kimászott a kádból, és mezítláb kicsattogott a mobilért. Megborzongott, ahogy a hideg levegő a vízben átforrósodott testét körbeölelte. Meg sem nézte, ki vagy miért kereste, visszasietett a fürdőszobába, dideregve merült el újra, és ki is ment a fejéből az üzenet. Percekkel később eszmélt rá, hogy miért is hagyta abba a fürdőzést. Megtörölte a kezét és gondolkodás nélkül megnyitotta az üzenetet, és amit látott, attól kimeredt a szeme. Meglepődésében majdnem a habok közé ejtette a telefont. Bármennyire is meleg volt a víz, ami a nyakáig ért, amit érzett, az a forróság, ami az ereiben kezdett száguldozni, hideggé varázsolt körülötte mindent. A fotót Loki küldte, aki ezúttal a testének egy másik részét fényképezte le. A köldökétől kezdve egészen a térdéig megmutatva őt. Egy ágyon feküdt - vagyis Thor csak találgatni tudott -, és alsóneműben volt. Nem lett volna baj, ha az alsónemű egy sima fehér, vagy színes alsógatya, vagy boxer lett volna. Azonban Lokin fekete csipkealsó volt, egy magasított derekú, ami tökéletesen simult vékony csípőjére, és ha ez nem lett volna elég Thor szívrohamához, még merevedését sem titkolta el. Úgy fényképezte le magát, hogy farkának hegye kikandikált oldalt az alsóból, rózsaszínű fején megcsillant a nedv, és Thor szájában önkéntelenül összefutott a nyál.